Györffi Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Györffi Kálmán
Élete
Született 1945. március 26. (76 éves)
Erdőszentgyörgy
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Györffi Kálmán (Erdőszentgyörgy, 1945. március 26. –) prózaíró.

Életútja[szerkesztés]

A marosvásárhelyi Unirea Középiskola elvégzése után (1963) először építészeti technikumba járt, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát (1976). Gyergyószentmiklóson tanított, 1980-tól az Előre munkatársa volt. Marosvásárhelyen él. Első írása az Ifjúmunkásban jelent meg (1968), majd az Utunk, Igaz Szó is közölte novelláit, kisregényeit.

Forrás-kötetét, a Csendes hétköznapok című KISZ-díjas novellagyűjteményt 1973-ban adták ki. Prózáját már indulásakor megkapó életközelség, mély, elemző lényeglátás, eszköztelenségében is árnyalt stílus jellemzi. Bensőségesen, kivételes érzékenységgel ábrázolja a hétköznapok, az egyszerű emberek világát, élménygazdagság, az élet intenzitása hatja át írásait. Olykor szenvtelennek tűnő, tárgyiasan leltározó stílusával az eldologiasodás veszélyére döbbenti rá a tárgyi világnak kiszolgáltatott embert. Vissza-visszatérő motívum írásaiban az építkezés s a vele járó, olykor emberséget csorbító áldozat. "Nem agyafúrt, hanem szelíden megszállott Sziszifuszok vívják hétköznapi, csendes harcukat e novellák téglarakásai, cementeszsákjai között, hónapos szobáiban és kisudvarain" – írja róla Marosi Péter. E téma nagyobb igényű kibontása a Házavatás című kisregény (Házavatás. Ágnes. Két kisregény, 1975). Az öregség és mindenfajta szenvedés ábrázolására is különös hajlama van: szimbólumértékű az Ágnes tragikus-groteszk portréja.

Az idő felbontásával, a mondat kereteinek tágításával már korán kísérletezett: sajátos, ahogyan a leírás, elbeszélés, visszaemlékezés és dialógus elemeit egy mondaton belül keveri, anélkül, hogy az olvasót kizökkentené a hatás szintetikus befogadásának folyamatából. A visszatekintő című regényében (1978) az idő felbontásának és sűrítésének történelmi dimenziókat is átfogó, újszerű technikáját valósítja meg. Előbb az Igaz Szóban, majd hasonló című elbeszéléskötetében is megjelent kisregénye, A nagy kórház a kiszolgáltatottság szimbóluma (1981). A tehetetlenség – sugallja ez az írás – nem fér össze az öntudattal. Ennek az összeférhetetlenségnek a nyers, fölényes, fekete humort sem megvető ábrázolásával a szerző azok ellen az adottságok ellen lázít, amelyek e kettőt mégis békés egymás mellett élésre kényszerítik.

Sodoma, avagy kiáltás az emberért című bibliai tárgykörű drámája (Igaz Szó 1982/9) önmeghatározása szerint "groteszk játék": tiltakozás az atomháborúval fenyegető fegyverkezési verseny ellen.

Communitas magyar irodalmi kör[szerkesztés]

1986-ban Marosvásárhelyen az OGYI néhány hallgatójának szervezésével (Ábrám Zoltán, Pávai Zoltán és mások) létrehozták a Communitas magyar irodalmi kört, sokan eljöttek rendezvényeikre. Ábrám Zoltán egy füzetet vezetett, ebbe rögzítették a meghívottak gondolataikat, verseiket, novelláikat. A hajdani köri összejövetelekre emlékezve kiadták e füzetet emlékkönyv formájában 1996-ban, s sokan a hajdani kör tagjai közül 1996. december 14-én összejöttek az emlékünnepségre, köztük Györffi Kálmán, Lázár László, Markó Béla, Marosi Ildikó, Székely János, Szépréti Lilla.[1]

Köteteiből[szerkesztés]

  • Csendes hétköznapok : novellák (Bukarest, 1973)
  • Házavatás. Ágnes (Bukarest, 1975)
  • Visszatekintő : regény (1978)
  • A nagy kórház : elbeszélések (Bukarest, 1981)
  • Întoarcerea : roman (Visszatekintő, román nyelven, Bucureşti, 1983)
  • Mézízű napjaink : elbeszélések, karcolatok (Bukarest, 1987)
  • Ne üldözz, Hermann! (Marosvásárhely, 2001)

Társasági tagság[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lokodi Imre: Hogyan lehetnénk együtt? In: Romániai Magyar Szó, (Bukarest), 1997. január 10.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Marosi Péter: Emléktárgyak leltára. Utunk 1974/4; újraközölve: Világ végén virradat. 1980. 29–34.
  • Gálfalvi Zsolt: Györffi Kálmán: Csendes hétköznapok. Igaz Szó, 1974/2.
  • Szávai Géza: Csendes hétköznapok és csodák. A Hét, 1974/10.
  • Szőcs István: Címkézhetetlenül... Utunk, 1975/27
  • Szőcs István: Az élet, amint a túlsó partról integet. Előre, 1982. április 8. *Nagy Pál: Felépül egy ház, meghal egy öregasszony. A Hét, 1975/31.
  • Borcsa János: A nagy kórházban. Ifjúmunkás, 1982/22.
  • Kovács János: Béna világ. Utunk, 1982/21.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]