Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Guangxi szócikkből átirányítva)
Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület (广西壮族自治区
Guǎngxī Zhuàngzú Zìzhìqū)
Rövidítés:
pinjin rövidítés: Guì
Név eredete广 guǎng – régió neve
西 xī – nyugat
"Nyugat-Guang"
Közigazgatás
Ország Kína
Közigazgatási szintAutonóm tartomány
SzékhelyNanning
Prefektúrák (地区)14
Megyék (县)109
Járások (乡)1396
A KKP tartományi bizottságának titkáraLiu Qibao
KormányzóLu Bing
Terület236 700 km²,
9. a rangsorban
ISO 3166-245
Népesség
Teljes népesség50 126 804 fő (2020)[1]
Népsűrűség207 fő/km²
Főbb nemzetiségekHan – 62%
Zhuang – 32%
Yao – 3%
Miao – 1%
Dong – 0,7%
Gelao – 0,4%
GDP 2004
GDP332 milliárd CNY,
17. a rangsorban
GDP per fő6790 CNY,
28. a rangsorban
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek.
Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület témájú médiaállományokat.

Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület (egyszerűsített kínai: 广西, pinjin: Guǎngxī), 1958 óta hivatalosan Kuanghszi Csuang Nemzetiségi Autonóm Terület (egyszerűsített kínai: 广西壮族自治区, pinjin: Guǎngxī Zhuàngzú Zìzhìqū, csuangul: Gvangjsih Bouxcuengh Swcigih) Kína egyik déli tartománya, annak Vietnámmal közös határa mellett. Az itt élő csuangák 14 milliós lélekszámukkal Kína második legnagyobb nemzetiségének számítanak. Teljes lakossága 1995-ben 46 millió, 2004-ben 48 millió fő volt, területe 236 700 km², amelynek 85%-a hegyvidék. A fővárosa Nanning, további jelentős városai még Kujlin, Vucsou, Jülin és Pejhaj. A tartomány elhelyezkedése miatt mindig a kínai civilizáció határterületének számított.

A Licsiang folyó az autonóm területen

Történelem[szerkesztés]

I.e. 214-ben alapított itt államot egy kínai tábornok. Ez nem volt Kína része, hanem önálló állam volt i.e. 111-ig, amikor a kínai császári csapatok meghódították a vidéket. A császári hatalom azonban csak névleges volt, ténylegesen különféle törzsfők uralták a területet. Újra 1253-ban hódította meg a mongol Jüan-dinasztia. Rendes tartományt szerveztek itt. Nyugalmat azonban nem tudtak teremteni, folytatódtak a törzsi villongások egymás ellen. 1858-ban a tartományban – és Vietnám északi részén – vívták a II. ópiumháború harcait. A háború eldöntetlenül végződött, a Kuanghszi tartományba betörő francia csapatokat visszaverték, de a tartományi hadseregnek a francia uralom alatt álló Vietnám elleni támadása is sikertelen maradt.

A Kínai Köztársaság kikiáltása után a tartományi hadurat úgy hívták, hogy Li Cung-zsen. Hadserege csuanga harcosokból állt. Megakadályozták, hogy bárki más betörjön a tartományba, de csak rövid időre lehetett őket távoli vidékekre vezényelni. 1949-ig maradt hatalmon Li Cung-zsen. Kezdetben a Kuomintang támogatója volt, majd szembefordult vele, de nem lett sohasem a kínai kommunisták szövetségese. A II. világháborúban a japánok elszigetelték a tartományt mind a Kuomintangtól, mind a kommunistáktól. 1944-ben a vasútvonalak ellenőrzését erővel átvették a japánok, de egyebekben a hatalom Li Cung-zsen kezében maradt egészen 1949-ig. Akkor nem vállalta a végső összecsapást a közelbe érkező kommunistákkal, és a Kínai Népköztársaság kikiáltása után két hónappal a tartomány betagolódott a Népköztársaságba.

A tartományt 1958-ban alakították át a csuanga nép nemzetiségi területévé. A lakosság többsége azonban akkor már régen han kínai volt.

A Teng Hsziao-ping reformjai utáni gazdasági fellendülésből kezdetben kimaradt e vidék. Azonban legújabban erőteljes iparosítás indult meg és a mezőgazdaságban is megerősödött a piacra termelő szektor.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Polonyi Péter: Kína Hongkonggal, Makaóval, Tajvannal, Tibettel; Panoráma Kiadó, 2002, ISBN 963-243-799-3; 718. old.