Grigorij Hrisztoforovics Zassz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Grigorij Hrisztoforovics Zassz
Grigorij Hrisztoforovics Zassz
Grigorij Hrisztoforovics Zassz
Született 1797. április 29.
Meghalt 1883. december 4. (86 évesen)
Nemzetisége orosz
Rendfokozata Lovassági tábornok
Csatái Napóleoni háborúk, Orosz–török háború (1828–29), Kaukázusi háború (1817–1864), 1848-as forradalom és szabadságharc
Kitüntetései
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • Order of Saint Stanislaus, 1st class
  • Gold Sword for Bravery
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Order of Saint Anna, 2nd class
  • Order of St. George, 4th class

Grigorij Hrisztoforovics Zassz (Григорий Христофорович Засс) (1797. április 29.1883. december 4.), orosz cári lovastiszt, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a cári intervenciós hadsereg tábornoka.

Életpályája[szerkesztés]

1813-ban lépett be az orosz cári hadseregbe, és még ebben az évben kitüntette magát Lipcsénél. A napóleoni háborúkban a huszároknál és az ulánusoknál szolgált, 1815 után a vérteseknél és a dragonyosoknál. 1825-ben átkerült a gyalogsághoz, századosi rangban. 1829-ben őrnaggyá, majd rövidesen alezredessé léptették elő. 1832-ben a csecsenek ellen vívott harcban súlyosan megsebesült, és ezredessé lépett a ranglétrán. Egészen 1842-ig harcolt a Kaukázusban és 1840-ben ott lett vezérőrnagy.

1849-ben a III. hadtest elővédjének parancsnoka lett, de az elnevezés megtévesztő: az „elővéd” ereje felért egy magyar hadtestével. Az ő katonái voltak az elsők akik az intervenció előtt betörtek Magyarországra (május 16.), elsősorban azzal céllal, hogy magyar erőket vonjanak el a Vág-vonalról. Június közepén csatlakozott a III. hadtesthez. Július 6-án 7 lovasszázad és 2 löveg élén teljesen szétvert egy magyar gerilla csapatot Debrőnél. A július 17-én vívott váci csatában az általa vezetett elővédnek az lett volna a feladata, hogy szemmel tartsa Görgey seregét, amíg Paszkevics felvonultatja egész hadseregét. Ő azonban támadólag lépett fel, de a két magyar hadtest elsöprő tüzérségi fölényével szemben nem volt esélye. A küzdelem nagyrészt ágyúharcra korlátozódott, amelyben az oroszok 20 löveget és több száz lovat, valamint 3-400 embert veszítettek. A váci csata után leváltották az elővéd éléről, és egy önálló különítményt bíztak rá (2 lovasezredet, 1 kozákezredet és 8 löveget), amelyekkel Görgei seregét kellett megfigyelnie.

A szabadságharc után 1864-ben lovassági tábornokká léptették elő. Nyugállományba vonulásakor bárói rangra emelték. Unokáját Görgeynek, nagy ellenfelének tiszteletére Artúrnak kereszteltette.

Források[szerkesztés]