Fjodor Szergejevics Panyutyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fjodor Szergejevics Panyutyin
Panutyin altábornagy
Panutyin altábornagy
Született 1790. május 10.
Meghalt 1865. május 31. (75 évesen)
Vilnius
Rendfokozata General of the Infantry (Imperial Russia)
Csatái
Kitüntetései
Iskolái Page Corps

Fjodor Szergejevics Panyutyin (Фёдор Сергеевич Панютин) (1790. május 10.Vilnius, 1865. május 31.) orosz katonatiszt.

Élete[szerkesztés]

1809-ben a Szemjonovszkojei gyalogezred hadnagyaként kezdte meg katonai pályafutását. A napóleoni háborúk veteránja, kitüntette magát Borogyinónál, megsebesült Lipcsénél. 1820-ban alezredes, 1826-tól a Reveli ezred parancsnoka. 1828-ban vezérőrnaggyá léptették elő, és a 20. gyaloghadosztály 2. dandárának lett a parancsnoka. A török háború során a Kaukázusban harcolt, a lengyel hadjáratban már hadosztályparancsnok és altábornagy.

1849 tavaszán I. Miklós cár ellenezte, hogy elszigetelt orosz seregrészek menjenek a császáriak megsegítésére, elkerülendő az erdélyihez hasonló kudarcokat. A Bécs alá visszavonult császári fősereg állapota viszont szükségessé tett valamiféle segítséget, ezért Paszkevics saját hatáskörében úgy döntött, hogy a 9. kombinált hadosztályt küldi, amelynek parancsnoka Panyutyin lett. A hadosztály és annak energikus parancsnoka döntő tényezővé válik a nyári hadjárat során (bár lovassággal nem rendelkezik, ereje megegyezik egy magyar hadtestével). Megjelenése eldönti a peredi és a július 11-i komáromi csatát, temesvárnál pedig szilárdan tartja Haynau centrumát. Panuntyin a hadjáratban bizonyította kiváló képességeit, ráadásul igazán nagy csatákat egyedül ő vívott az orosz parancsnokok közül, így természetes volt, hogy a debreceni ütközetben megsebesült Pavel Kuprejanov (Kuprijanov) altábornagy helyett ő vette át a II. gyalogoshadtest vezetését.

Források[szerkesztés]