Gimesi Nándor István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gimesi Nándor István
Életrajzi adatok
Születési név Geiszler Nándor István
Született 1892. december 3.
Kiskomárom
Elhunyt 1953. július 16. (60 évesen)
Budapest
Iskolái Bernardinum
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1917


Gimesi Nándor István (1914-ig Geiszler Nándor István; Kiskomárom, 1892. december 3.Budapest, 1953. július 16.) ciszterci szerzetes, botanikus, hidrobiológus, mikrobiológus. A hazai növényélettani és növénysejttani kutatások úttörő alakja, főként a vízi mikroorganizmusok (fitoplanktonok, algák) élettani vizsgálata terén alkotott maradandót. A mikrobiológiai célú fényképezés és filmezés technikájának megújítójaként is ismert. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Gimesi”.

Élete[szerkesztés]

A székesfehérvári ciszterci gimnázium elvégzése után 1914-ben belépett a rendbe. 1913–1917 között teológiai és természetrajzi tanulmányokat folytatott a Bernardinumban, 1917-ben szentelték pappá. Ezzel egyidejűleg a Budapesti Tudományegyetemen 1918-ban tanári, 1920-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1918-tól hitoktatóként tevékenykedett Zircen, 1919-ben egri, 1920-tól budapesti középiskolákban tanított. 1924–1926 között a Rockefeller Alapítvány támogatásával külföldi tanulmányúton járt, luzerni, zürichi (Svájc), plöni, helgolandi (Németország) és bergeni (Norvégia) növényélettani intézetekben, tanszékeken dolgozott. Hazatérését követően, 1926-tól egyetemi magántanári, 1927-től nyilvános rendkívüli, 1943-tól 1952-ig nyilvános rendes tanárként oktatott a budapesti tudományegyetemen, ahol 1944-től ugyancsak 1952-ig a növényélettani tanszék, haláláig az Egyetemi Botanikus Kert vezetője volt.

Munkássága[szerkesztés]

Pályája elején főleg hidrobotanikai vizsgálatokkal, a mikroszkopikus fitoplanktonok élettanával foglalkozott. Később e kört szélesítve – Paál Árpád kutatásaiból kiindulva – megteremtette a magyarországi növényélettan és növénysejttan alapjait. Behatóan tanulmányozta az ostoros moszatok (Euglenophyta) közé tartozó egysejtű Trachelomonas volvocina osztódását, emellett ő fedezte fel egy kovamoszat, a Cyclotella bodanica var. lemanensis kolloidális ernyőjét. Vizsgálta több egyszikű növény mikrospórájának redukciós sejtosztódását (meiózis), a pollenszemcsék szerveződését, valamint a kromoszómák sajátságait vizsgálva felismerte azok spirális szerkezetét. Az élettani folyamatok egyes stádiumait mikrofényképekkel dokumentálta, s e munkája során jelentős eredményeket ért el a mikrofotográfiai és mikrokinematográfiai technika fejlesztésében is. Az általa fejlesztett mikromembrános szívó-szűrő készülék lehetővé tette a fitoplanktonokban élő algák, baktériumok, vírusok kvantitatív vizsgálatát. Önálló munkái mellett rendszeresen jelentek meg dolgozatai a Botanikai Közleményekben és az Index Horti Botanici folyóiratokban.

Tudományos eredményei elismeréseként 1925-ben a Szent István Akadémia rendes, 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1931-ben alapító elnöke, majd tiszteletbeli tagja volt az Amatőr Mozgófényképezők Egyesületének, s tanügyi szakértője a miniszteriális Oktatófilm Kirendeltségnek.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Hydrobiológiai tanulmányok, Budapest, 1924.
  • A colloidszűrők elmélete, Budapest 1924.
  • Hydrobiológiai szívó-szűrőkészülék és ennek alkalmazása a hydrobiológiában és technikában, Budapest, 1924.
  • Az öröklésről, Esztergom, 1935.
  • A virágpor keletkezése, Budapest, 1938.
  • A növények életfolyamatai, Budapest, 1941, 88 p.
  • A butomus umbellatus L. him meiosisáról és postmeiosisáról, Pécs, 1941, 24 p.
  • Növényélettani gyakorlatok, Budapest, 1950, 52 p.
  • Növényélettani anatómia, Budapest, 1950.
  • Études sur la physiologie de la germination de la graine du tabac, Budapest, 1953, 22 p.
  • About the physiology of protoplasmic movements, Budapest, 1955, 20 p.

Források[szerkesztés]