Gellér B. István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gellér B. István
Született 1946. november 9.
Pécs
Elhunyt 2018. február 10. (71 évesen)
Állampolgársága magyar
Házastársa Kiss Zsuzsanna
Foglalkozása
Kitüntetései

Gellér B. István (Pécs, 1946. november 9.2018. február 10.) Munkácsy Mihály-díjas magyar képzőművész, grafikus, szobrász.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Gellér B. Miklós banktisztviselő és Fejér Márta varrónő voltak.[1] 1967-1971 között a Janus Pannonius Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakos hallgatója volt, ahol Martyn Ferenc tanította. 1968 óta kiállító művész. Az 1970-es években Haraszty István által fedezte fel a progresszív művészetet. 1973-ban Galántai György, Erdély Miklós, Najmányi László, Szentjóby Tamás, Jovánovics György társaságával tagja volt a balatonboglári ellenzéki művészcsoportnak. 1987-ben Párizsban, 1990-1991 között Budapesten, 1991-ben Rómában, 1995-ben pedig Salzburgban volt ösztöndíjas. A Széchhenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.

Az 1970-es években geometrikus alkotásai születtek. Több műfajjal foglalkozott. A Növekvő város cikluson dolgozott.

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Csoportos[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Petrezselyem kút (Pécs, 1988)
  • Emlékkút (Pécs, 1992)
  • Elhurcolt gyermekek emlékműve (Rigó Istvánnal, 1996-1999)
  • Ez itt Kapolcs közepe (Kapolcs, 2005-2006)

Könyve[szerkesztés]

  • A növekvő város (2000)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]