Galambhojsza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Galambhojsza
Vízen úszó példány
Vízen úszó példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Csoport: Austrodyptornithes
Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család: Viharmadárfélék (Procellariidae)
Leach, 1820
Nem: Daption
Stephens, 1826
Faj: D. capense
Tudományos név
Daption capense
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Procellaria capensis Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Galambhojsza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Galambhojsza témájú kategóriát.

A galambhojsza (Daption capense) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Daption madárnem egyetlen faja.[1]

Rendszertani besorolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A viharmadárféléken belül a monotipikus galambhojsza és a szintén monotipikus rokonai, az antarktiszi hojsza (Thalassoica antarctica) és a hóhojsza (Pagodroma nivea), valamint a nagytestű sirályhojszák (Fulmarus) és óriáshojszák (Macronectes) közös csoportba, azaz alcsaládi vagy nemzetségi szintre gyűjthetők össze.[2]

Korábban a Procellaria nembe sorolták, Procellaria capensis néven.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli félteke kontinenseinek és szigeteinek lakója. A telet a tengereken tölti, ahol Angoláig és a Galápagos-szigetekig is eljut, de általában, csak az Auckland-, a Chatham- és a Campbell-szigetekig repül el. Főleg az Antarktisz közelében levő szigeteken költ; például: az Antarktiszi-félszigeten, Déli-Georgián, Balleny-szigeteken, Kerguelen-szigeteken és a Scotia-tenger néhány szigetén.[3]

Mivel hatalmas előfordulási területtel rendelkezik, továbbá a 2009-ben végzett becslések szerint 2 millió felnőtt példány van belőle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a galambhojszát nem fenyegetett fajként tartja számon.[4]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Daption capense australe (Mathews, 1913)[3] - Új-Zéland és az Antarktisz között költ.[5]
  • Daption capense capense (Linnaeus, 1758)[6] - az Antarktisz körül költ.[5]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 39 centiméter, szárnyfesztávolsága 86-89 centiméter, testtömege 250-300 gramm. Feje, szárnyainak teteje sötétbarna, fehér mintázattal, alsó fele hófehér. Nevét a galambhoz hasonló kinézete miatt kapta a tengerészektől.[3][7]

A madárnak a viharmadár-alakúakra jellemző felső csőrkáváján egyenes, cső alakú, szarunemű nyúlványt visel. Zúzógyomrában olajat termel, melyet védekezésre (köpködés által) vagy a fióka táplálásakor használ fel; ha hosszabb vándorutat tesz meg, anélkül, hogy táplálkozzon, akkor ebből az olajból él.[8] Az orrlyukai fölött sómirigyek találhatók, melyekkel a galambhojsza kivonja a sós óceán vízéből a fölös sót. Olykor magas sótartalmú nyálkát spriccel ki.[9]

Röpképe
tojása

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízfelszínén vagy a víz alá bukva vadászik kisebb halakra, kalmárokra és krillre. Táplálékának a 80%-át azonban a rákok képezik.[3][7] A hajókat is követi hulladék reményében. Táplálkozáskor agresszív viselkedést mutatnak, még a fajtársaikkal szemben is.[3]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sziklapárkányokon telepesen fészkel, melyet törmelékből mélyedésbe készít el. A költőkolóniái kisebbek, mint a többi rokonáé, és általában egy kilométeres távolságban van a tengertől. Novemberben a tojó csak egy tojást tojik, melyen mindkét madár 45 napig kotlik. Kikelés után 45 nappal, körülbelül márciusban, a fióka kirepül a fészekből.[3][7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BirdLife International: 'Daption capense'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Tree of Life (2008)
  3. ^ a b c d e f ZipCode Zoo (03 Jul 2009)
  4. BirdLife International (2012)
  5. ^ a b Clements, James (2007)
  6. Brands, Sheila (15 Aug 2008a)
  7. ^ a b c Harrison, C. & Greensmith, A. (1993)
  8. Double, M. C. (2003)
  9. Ehrlich, Paul R. (1988)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cape petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képek az interneten a fajról
  • Internet Bird Collection - videók a fajról
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 132.
  • General Zoology 13 pt1 p.239