Gablitz
| Gablitz | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Alsó-Ausztria | ||
| Járás | Sankt Pölten-Land járás (2017. január 1. – ) | ||
| Irányítószám | 3003 | ||
| Körzethívószám | 02231 | ||
| Forgalmi rendszám | PL | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4968 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 284 m | ||
| Terület | 18,17 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
| Gablitz weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gablitz témájú médiaállományokat. | |||
Gablitz osztrák mezőváros Alsó-Ausztria St. Pölten-i járásában. 2024 januárjában 5105 lakosa volt.
Elhelyezkedése
[szerkesztés]
Gablitz a tartomány Industrieviertel régiójában fekszik, a Bécsi-erdőben, a Gablitzbach patak mentén, közvetlenül Bécstől nyugatra. Legmagasabb pontja a Troppberg (542 m). Területének 72,7%-a erdő, 11,1% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 9 települést egyesít: Allhang, Buchgraben, Fischergraben, Gablitz, Hauersteig, Hochbuch, Höbersbach, Laabach és Rabenstein.
A környező önkormányzatok: északra Tulbing, északkeletre Mauerbach, keletre Bécs Penzing kerülete, délkeletre Purkersdorf, délnyugatra Tullnerbach, északnyugatra Sieghartskirchen.
Története
[szerkesztés]Gablitzot 1194-ben említik először a klosterneuburgi birtokkönyvében. 1311-ben Emicho freisingi püspök Greif lovagnak (Bécs egyik leggazdagabb polgára, egy időben bíró is) adományozta. Fia, Jans der Greif 1337-ben eladta a falut Vidám Ottó hercegnek. 1411-ben Gablitz egyes részei a mauerbachi kartauzi kolostor birtokába kerültek (egészen a kolostor 1782-es felszámolásáig). Bécs 1529-es és 1683-as ostromakor a törökök elpusztították. Templomát csak 1928-ban építették és 1937-ben vált önálló egyházközséggé.
A bécsi székhelyű Isteni Megváltó Leányainak Kongregációja apácarend 1868-tól vásárolt épületeket Gablitzban, ahol 1884-ben megkezdték egy új kolostor építését; az épületegyüttes 1903-ra készült el. A főváros melletti kis erdei falu a 19. század végén népszerű üdülő- és kirándulóhellyé vált. 1870-ben 11 m magas kőből épült kilátótornyot emeltek a Troppbergen. Az első alsó-ausztriai autóbuszvonal Purkersdorf-Gablitz útvonalon níílt meg 1900-ban. Az 1960-as évektől egyre többen költöztek ki ide Bécsből és Gablitzot 1977-ben mezővárosi rangra emelték. 2017-ig a Bécskörnyéki járáshoz tartozott; annak megszűnése után átkerült a St. Pölten-i járáshoz.
Lakosság
[szerkesztés]A gablitzi önkormányzat területén 2024 januárjában 5105 fő élt. Lakosságszáma az 1960-as évekig 2000 körül volt, majd a Bécsből kiköltözők miatt meredeken emelkedni kezdett. 2022-ben az ittlakók 87,8%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 3,6% a régi (2004 előtti), 4% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,3% a volt Jugoszlávia (Horvátország és Szlovénia kivételével) vagy Törökország; 2,3% egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 65,2%-a római katolikusnak, 5,2% evangélikusnak, 2,2% ortodoxnak, 2,5% mohamedánnak, 20,7% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 24 magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a németek (91,1%) mellett a szerbek (1,7%) és a horvátok (1,2%) alkották.
A népesség változása:
| 2016 | 4 878
|
| 2018 | 4 968
|
Látnivalók
[szerkesztés]- a Szt. Lőrinc-plébániatemplom
- az 1759-es Nepomuki Szt. János-szobor
- római sírkő
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
Források
[szerkesztés]- A település honlapja
- Gablitz Statistik Austria
- Gablitz Gedächtnis des Landes
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gablitz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

