Ugrás a tartalomhoz

Rabenstein an der Pielach

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rabenstein an der Pielach
Rabenstein an der Pielach címere
Rabenstein an der Pielach címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományAlsó-Ausztria
JárásSankt Pölten-Land járás
Irányítószám3203
Körzethívószám02723
Forgalmi rendszámPL
Népesség
Teljes népesség2560 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság344 m
Terület36,23 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 03′ 56″, k. h. 15° 28′ 02″48.065450°N 15.467090°EKoordináták: é. sz. 48° 03′ 56″, k. h. 15° 28′ 02″48.065450°N 15.467090°E
Térkép
Rabenstein an der Pielach weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rabenstein an der Pielach témájú médiaállományokat.

Rabenstein an der Pielach osztrák mezőváros Alsó-Ausztria St. Pölten-i járásában. 2024 januárjában 2471 lakosa volt.

Elhelyezkedése

[szerkesztés]
Rabenstein an der Pielach a Sankt Pölten-i járásban
A rabensteini vár romjai
A Szt. Lőrinc-plébániatemplom
A Szűz Mária-kápolna

Rabenstein an der Pielach a tartomány Mostviertel régiójában fekszik a Türnitzi-Alpokban, a Pielach folyó mentén. Legmagasabb pontja a Geisbühel (849 m). Területének 46,1%-a erdő, 46,8% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 8 települést egyesít: Deutschbach (178 lakos 2024-ben), Dorf-Au (666), Königsbach (141), Markt (808), Röhrenbach (35), Steinklamm (185), Tradigist (361) és Warth (97).

A környező önkormányzatok: északra Hofstetten-Grünau, keletre Eschenau, délre Kirchberg an der Pielach, északnyugatra Kilb.

Története

[szerkesztés]

Rabensteint 1136-ban említik először egy bizonyos Wilhelm de Raminsten nevében. A település 1280-ban mezővárosi jogokat kapott. Miután a Rabensteinek 1323-ban kihaltak, birtokaik az osztrák hercegre szálltak, plébániáik gondozását a göttweigi apátság vette át. Az anyagi nehézségekkel küzdő hercegek többször is elzálogosították a várat és az uradalmat, többek között a Schaunberger, Scheck, Rorer és Losenstein nemzetségek kapták meg egy időre.

A 16. században a lakosság nagy része áttért a protestáns vallásra, köztük voltak az akkori földesurak, a Hacker család. 1597-ben parasztfelkelés tört ki Alsó-Ausztriában. A rabensteini parasztok elfoglalták Kilb falut, majd továbbvonultak Wilhelmsburg és Lilienfeld felé. A felkelést leverték és Hans Zwickl rabensteini kapitányt felakasztották. Az ellenreformáció idején a protestáns Hackerek Bajorországba és Frankóniába vándoroltak ki. Christoph Hacker Ferdinand azonban Rabensteinben maradt és 1676-ban áttért a katolikus hitre. 1683-ban, Bécs török ostromakor megvédte a várat az oszmánok egy hónapig tartó ostromával szemben. A várat 1750-ig folyamatosan lakták, de utána csak időnként, majd pusztulásnak indult.

Az első világháború idején Rabensteinben tábort létesítettek politikai foglyok és menekültek számára. Később hadifoglyokat, mintegy 8 ezer embert tartottak itt. A háború után Bécs városa 1919-ben megszerezte a tábort, és az épületekben tüdőszanatóriumot hozott létre.

Rabenstein 1983-ban kapta mai címerét.

Lakosság

[szerkesztés]

A Rabenstein an der Pielach-i önkormányzat területén 2024 januárjában 2471 fő élt. Lakosságszáma 1910 óta enyhe gyarapodást mutat. 2022-ben az ittlakók 94,7%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,6% a régi (2004 előtti), 1,7% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,5% a volt Jugoszlávia (Horvátország és Szlovénia kivételével) vagy Törökország; 0,5% egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 90,3%-a római katolikusnak, 2,2% evangélikusnak, 0,3% ortodoxnak, 1,7% mohamedánnak, 4,8% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 6 magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (97,2%) mellett a törökök alkották 0,5%-kal.

A népesség változása:

2016
2 512
2018
2 560

Látnivalók

[szerkesztés]
  • a rabensteni vár romjai
  • a Szt. Lőrinc-plébániatemplom
  • a tradigisti Szűz Mária-kápolna

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rabenstein an der Pielach című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.