Francisco Buyo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Francisco Buyo
Buyo.jpg
Személyes adatok
Teljes név Francisco Buyo Sánchez
Születési dátum 1958január 13. (61 éves)
Születési helyBetanzos, Spanyolország
Állampolgárság spanyol
Magasság179 cm
Poszt kapus
Junior klubok
IdőszakKlub
19721973Spanyolország Urál
19731975Spanyolország Betanzos
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19751976Spanyolország RCD Mallorca00160(0)
19761980Spanyolország Deportivo de La Coruña01220(0)
19781979 Spanyolország Huesca
19801986Spanyolország Sevilla001990(0)
19861997Spanyolország Real Madrid03430(0)
Válogatottság
1977Spanyolország Spanyolország U200030(0)
19771978Spanyolország Spanyolország U210030(0)
19791987Spanyolország Spanyolország U230040(0)
19831992Spanyolország Spanyolország0070(0)
Edzőség
IdőszakKlub
19992000Spanyolország Real Madrid C
2000-2001Spanyolország Real Madrid Castilla
2008Spanyolország Real Jaén B
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Francisco Buyo (Betanzos, 1958. január 13. –) spanyol válogatott labdarúgókapus. Pályafutása legsikeresebb éveit a Sevilla és a Real Madrid csapataiban töltötte. Összesen 542 spanyol első osztályú mérkőzésen lépett pályára, ami visszavonulásakor a harmadik legtöbb volt a liga történetében. A Real Madriddal tizenkét jelentős trófeát nyert.

A spanyol válogatottnak szűk egy évtizeden át volt tagja, két Európa-bajnokságon képviselte hazáját, mindkét esetben tartalékkapusként szerepelt a kontinenstornán.

Pályafutása[szerkesztés]

Klubcsapatban[szerkesztés]

Francisco 'Paco' Buyo Betanzos városában született A Coruña tartományban. Tizennégy éves korában kezdett futballozni a helyi Urál csapatában, ahol kapusként és középpályásként is jeleskedett., jobbszélsőként a csapat házi gólkirálya lett.[1]

Első profi csapata az akkor másodosztályú RCD Mallorca volt, azonban egy szezon után csatlakozott a Deportivo de La Coruñához, ahol egészen 1980-ig védett. Katonai szolgálata és az egyéves kölcsönszerződése után - amit a Huescánál töltött -[1] az 1980-1981-es szezonban debütált az élvonalban a Sevilla FC színeiben. Az ezt követő hat szezonban 242 tétmérkőzésen lépett pályára az andalúz együttesben és ez idő alatt hívták meg először a válogatottba is.

1986-ban a Real Madrid CF igazolta le a kiöregedő Miguel Ángel helyére. Mindjárt első idényében első számú kapus lett, összesen 44 tétmérkőzésen viselte a madridi csapat mezét és bajnoki címet ünnepelhetett a szezon végén. 1997-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól, addig 343 bajnokin őrizte a fővárosiak kapuját.

Hazai porondon hatszor nyert bajnoki címet és kétszer spanyol kupát, de a nemzetközi porondon elkerülték a sikerek, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában egyszer sem sikerült az élen végeznie csapatával. Az 1986-1987-es BEK szezonban a nyolcaddöntőben emlékezetes teljesítmény nyújtott a Michel Platinival felálló Juventus ellen. Az első mérkőzést a spanyolok nyerték 1-0-ra és a visszavágón is hasonló eredmény született, ezúttal olasz győzelemmel. A büntető párbajban Buyo két lövést is hárított,[2] így a Real Madrid jutott tovább. A következő szezonjában elnyerte a Zamora-díjat, miután 23 gólt kapott mindössze 35 bajnoki mérkőzésen, majd az 1991-1992-es szezon végén ismét kiérdemelte az elismerést, miután 27 gólt kapott az egész bajnokság során.

Az 1994-1995-ös szezonban Buyo újabb bajnoki elsőségnek örülhetett és egy 709 perces kapott gól nélküli sorozatnak 1994. december 3. és 1995. február 12. között.[3] Ez az ötödik leghosszabb ilyen sorozat a spanyol liga történetében. Utolsó évében már csak harmadik számú kapus volt Bodo Illgner és Santiago Cañizares mögött,[4] így 1997 nyarán bejelentette visszavonulását. Ekkor 542 első osztályú mérkőzésével a liga harmadik legfoglalkoztatottabb játékosa volt Andoni Zubizarreta és Eusebio Sacristán mögött.

Válogatottban[szerkesztés]

Buyo még a Deportivo kapusa volt, mikor először meghívták a spanyol U21-es válogatottba. Részt vett az 1980-as olimpián, de a spanyol csapat kiesett az első forduló után. A felnőtt válogatottban hét alkalommal kapott lehetőséget, 1983. december 21-én a történelmi sikert hozó 12-1-es siker alkalmával debütált Málta ellen Sevillában.[5] Tagja volt az 1984-es Európa-bajnokságon ezüstérmes csapatnak.

Visszavonulása után[szerkesztés]

Visszavonulását követően rövid ideig edzette a Real Madrid utánpótlás csapatait, majd 2008-ban a Real Jaén tartalékcsapatát. A 2008-as Európa-bajnokság ideje alatt szakkommentátorként dolgozott az Aljazeera tévétársaságnál.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Klub[szerkesztés]

Real Madrid

Válogatott[szerkesztés]

Spanyolország

Egyéni[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Egyéb információ[szerkesztés]