Francesco Fiorentino (építész)
| Francesco Fiorentino | |
| Született | 1439 Firenze |
| Elhunyt | 1516. október 16. (76-77 évesen) Krakkó |
| Foglalkozása | építész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Fiorentino témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Francesco Fiorentino, Franciscus Italicus, vagy Franciscus Italus Florentines - magyar forrásban előfordul az Olasz Ferenc névforma is - (? - Krakkó, 1516. október 16.[1]) reneszánsz építész, Firenzéből származik. Nevéhez köthető a Wawel királyi palotájának átalakítási munkálatai.
Életéről keveset tudunk, holott a lengyelországi reneszánsz első kiemelkedő alkotója volt.
1458-69-ben Kolozsvárott élt, és pénzveréssel foglalkozott, legalábbis e célból ezüstöt szerzett be, és kiderült róla, hogy Nicolaus Aurifaber szebeni polgármester lányát vette feleségül, továbbá, hogy beszélt magyarul.[2][3] 1470-ben a gyalui vár és "Zenthmyhalkewe" várának fenntartásával Franciscus Italicust bízta meg a kolozsmonostori konvent.[4] Egy 1485-ben született kolozsvári ingatlancseréről szóló feljegyzés szerint a szóban forgó szőlő Italicusé volt valaha, tehát ekkor már feltehetően elköltözött Kolozsvárról, és Budán élt.[5] 1491-ben és 1493-ban már Esztergomban találjuk, ahol kőfaragással és fémekkel foglalkozott.[6]
1501-ben érkezett Lengyelországba Budáról. Habsburg Erzsébet lengyel királyné megbízása alapján 1502-1505 között a waweli székesegyházban Jan Olbracht kápolnájának munkálataiban vett részt. 1507-1516 között III. Zsigmond lengyel király utasítására a királyi palota újjáépítését vezette, amire az 1499-es tűzvész miatt volt szükség. A palota reneszánsz stílusban épült újra, a belső díszudvar kialakítása és a fríz díszítés is Francesco munkáját dicsérik.[7]
Életrajzának töredékei alapján feltehető, hogy egy ügyes kezű mesteremberről van szó, aki mint fémekkel foglalkozó ötvös, vagy öntő szakember kerülhetett Erdélybe, ahol épületek, várak karbantartásával bízták meg. Ezt követően került I. Mátyás magyar király udvarába, s dolgozott Esztergomban és Budán, I. Zsigmond lengyel király pedig Krakkóba hívta, ahol haláláig dolgozott. A töredékességre jellemző, hogy alkotásait már csak az utókor művészettörténete köti nevéhez, azokról írásos bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Stefania Zahorska lengyel művészettörténész vélt felfedezni hasonlóságot esztergomi és krakkói művek közt, s vonta le a következtetést, hogy azok Franciscus Italicus alkotásai.[8][9]
További információk
[szerkesztés]- Baumgarten Sándor: Marucelli és Magyarország / Marucelli Fiorentino e l' Ungheria; Sárkány Ny., Bp., 1938 (A Budapesti Pázmány Péter Tudomány-egyetem Olasz Intézetének kiadványai)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Adam Miłobędzki: Franciscus Italus. Oxford Art Online
- ↑ http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf5801.pdf
- ↑ Dr. Balogh Jolán: Márton és György kolozsvári szobrászok. Erdélyi Tudományos Füzetek, 71. sz. (1934) 256. o.
- ↑ https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/195969/
- ↑ https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/220442/
- ↑ Mikó Árpád: Rész és egész. A magyarországi reneszánsz kőfaragóműhelyek és kutatásuk. Budapest: Országos Műemlékvédelmi Hivatal. 1998. 218., 223. o.
- ↑ Élete és munkái angol nyelven. [2007. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 8.)
- ↑ Stefania Zahorska: O pierwszych sladach odrodzeniu w Polsce: Prace Komisji historji sztuki. Krakkó: (kiadó nélkül). 1922.
- ↑ Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna. Budapest: KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP KIADÓVÁLLALATA. 1955. 124. o.
