Fernando Verdasco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Fernando Verdasco
Verdasco 2015-ben
Verdasco 2015-ben
Személyes adatok
Ország  Spanyolország
Lakóhely Madrid, Spanyolország
Született 1983november 15. (34 éves)
Madrid, Spanyolország
Magasság 188 cm
Testsúly 88 kg
Kéz Bal; Kétkezes fonák
Profivá válás 2001
Összkereset 12 755 984 $
Eredményei egyesben
Eredmények 446–322
Tornagyőzelmek 7
Világranglistán* No. 7 (2009. április 20.)
Grand Slam-eredmények egyesben
Australian Open Elődöntő (2009)
Roland Garros 4.kör (2007, 2008, 2009, 2010, 2014)
Wimbledon Negyeddöntő (2013)
US Open Negyeddöntő (2009, 2010)
Eredményei párosban
Eredmények 172–160
Tornagyőzelmek 7
Világranglistán* No. 8 (2013. november 11.)

* Legjobb helyezés a világranglistán
Frissítve: 2016. június 20.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Verdasco témájú médiaállományokat.

Fernando Verdasco Carmona (Madrid, 1983. november 15. –) spanyol hivatásos teniszező.

Háromszoros Davis-kupa győztes, 2008-ban, 2009-ben és 2011-ben segítette győzelemhez hazáját, a 2008-as Argentína elleni döntőben ő szerezte meg csapata sorsdöntő, harmadik győzelmét. Legjobb egyéni Grand Slam-teljesítményét a 2009-es Australian Openen nyújtotta, ahol az elődöntőig jutott. Ezen kívül karrierje során 7 egyéni, illetve 7 páros ATP tornán diadalmaskodott.

Karrierje[szerkesztés]

Verdasco 2001-ben kezdte profi karrierjét. 2002-ben nyerte meg első Futures tornáját a Kanári-szigeteken.

Első komolyabb sikereit 2004-ben aratta: bejutott az acapulcói döntőbe, ahol a korábbi világelső Carlos Moyà ellen vereséget szenvedett. Ennek köszönhetően a világranglista első 100 helyezettje közé került, ahonnan azóta sem esett ki. A valenciai tornán legyőzte a címvédő és Top 10-es Juan Carlos Ferrerót az elődöntőben, a döntőben pedig Albert Montañés ellen diadalmaskodott, ezzel első ATP-tornagyőzelmét aratta. Az év végén megszerezte első páros tornagyőzelmét:honfitársa és jóbarátja, Feliciano López oldalán Stockholmban.

2005-ben Kitzbühelben döntőt játszott, ahol Gastón Gaudiótól kapott ki. A US Openen bejutott első Grand Slam-nyolcaddöntőjébe, ahol Jarkko Nieminen győzte le. 2006-ban nem játszott egy döntőt sem, viszont Wimbledonban a nyolcaddöntőig jutott. 2007-ben egy döntőt játszott: Szentpétervárott Andy Murray győzte le. A Roland Garroson a nyolcaddöntőben Novak Đoković ellen szenvedett vereséget. Ezt a három évet végig a világranglista 30. helye környékén töltötte.

A 2008-as éve már sokkal eredményesebb volt: a Roland Garroson és Wimbledonban is bejutott a legjobb 16 közé, Wimbledonban kettős szettelőnyről kapott ki Mario Ančićtól, döntő szett 13-11-re. Két döntőt játszott: először a Nottingham Openen bejutott első füves pályás döntőjébe, ahol Ivo Karlović ellen meccslabdáról kapott ki, egy hónappal később viszont az Umagban megrendezett torna döntőjében legyőzte Igor Andrejevet, ezzel második egyéni tornagyőzelmét begyűjtve. Ennek következtében a világranglista 11. helyére került, ami addigi legjobbja volt. Ebben az évben Spanyolországgal bejutott a Davis-kupa döntőjébe, amit Argentína ellen játszottak idegenben. A döntőben váratlanul nagy szerep hárult rá, mivel a világelső Rafael Nadal sérülés miatt nem tudott játszani, David Ferrer pedig formán kívül játszott az első meccsen. Először a páros meccset Feliciano Lópezszel megnyerték, majd a negyedik meccsen Verdasco öt szettben legyőzte José Acasusót, ezzel megszerezve hazájának a sorsdöntő, harmadik győzelmet a sokkal esélyesebbnek kikiáltott hazai csapat ellen.

Verdasco a US Openen

A 2009-es évet nagyszerű formában kezdte: Brisbane-ben mind egyéniben, mind párosban döntőt játszott. Az Australian Openen simán jutott el a nyolcaddöntőbe, ahol a torna esélyesének számító, negyedik kiemelt Andy Murrayt öt szettben búcsúztatta, majd a negyeddöntőben a 2008-as döntős Jo-Wilfried Tsonga sem tudta megállítani. Az elődöntőben a világelső Rafael Nadallal találkozott. Az Australian Open történelmének leghosszabb és egyik legszínvonalasabb meccsén 5 óra 14 perc alatt maradt alul honfitársával szemben.[1] Az öt szett alatt 95 nyerőt ütött a világ legjobb védekező játékosa ellen. A meccsről többek között Rod Laver és Ken Rosewall is azt nyilatkozta, hogy "lehet, hogy a legjobb volt, amit valaha láttak".[2] Az itt nyújtott teljesítményének köszönhetően életében először bejutott a világranglista első 10 helyezettje közé, a 9. helyre. Az év első öt Masters-tornáján bejutott a negyeddöntőbe, így feljött a 7. helyre, mely karrierje legmagasabb helyezése. Augusztusban megnyerte a new haveni tornát Sam Querreyt verve a döntőben, mely ebben az évben az egyetlen tornagyőzelme volt. A US Openen negyeddöntőig jutott, ahol Novak Đoković győzte le. Ezek után még volt egy döntője Kuala Lumpurban, ahol Nyikolaj Davigyenko bizonyult jobbnak nála. Az egész szezonban mutatott jó teljesítménye végett, kvalifikálta magát az év végi ATP World Tour Finalsra, ahol a csoportmérkőzéseket három vereséggel fejezte be. Az év végén Spanyolország színeiben ismét Davis-kupa döntőt játszott Csehország ellen, ahol párosban lépett pályára Feliciano López oldalán. A meccsüket 7–6, 7–5, 6–2-re megnyerték, mellyel biztossá tették a spanyol csapat győzelmét. Ebben az évben 52 egyéni mérkőzést nyert, mely karrierje során a legtöbb.

A 2010-es évet egy Australian Open negyeddöntővel kezdte, majd február elején egy san joséi győzelemmel folytatta. Áprilisban döntőt játszott Monte Carloban, ahol sima 6-1, 6-1-es vereséget szenvedett Rafael Nadaltól. Majd megnyerte a barcelonai 250-es tornát Robin Söderling legyőzésével. Májusban döntőt játszott Nizzában ahol a hazai Richard Gasquet győzte le őt, majd a Roland Garroson a 4. fordulóig jutott. A US Openen negyeddöntőbe jutott, ahol ismét Rafael Nadal állította meg.

2011-ben az Australian Openen a 4. körig jutott, ahol Tomáš Berdych állította meg. Februárban döntőt játszott San Joséban, ahol nem sikerült számára a címvédés, a fiatal kanadai Miloš Raonić legyőzte őt, karrierje első ATP tornagyőzelmét aratva. Ezek után áprilisban, egy estorili döntő következett számára, ahol az argentin Juan Martín del Potrótól kapott ki 6–2, 6–2-re. Ezek után az évben már csak egy döntőt játszott a gstaadi tornán, ahol honfitársa Marcel Granollers bizonyult jobbnak nála. Decemberben Spanyolország színeiben ismét Davis-kupa döntőt játszott Argentína ellen, ahol párosban lépett pályára Feliciano López oldalán. A meccsüket elveszítették 4–6, 2–6, 3–6-ra, de a spanyol csapat 3–1-re megnyerte a kupát.

A 2012-es évben, egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a párosra, aminek eredményeként 4 ATP tornán is diadalmaskodott (Buenos Aires, Acapulco, Umag és Hamburg), mindannyiszor honfitársa David Marrero volt a partnere. Acapulcóban egyesben is bejutott a döntőbe, de ott kikapott David Ferrertől 6-1, 6-2-re. Ezen kívül nem is volt döntője, az év végén pedig a 24. helyet érte el a világranglistán.

Játékstílus[szerkesztés]

Verdasco alapvetően agresszív alapvonal-játékos, főleg erős, magasra pörgetett tenyereseivel nyeri meg a pontokat. Szerváját jól variálja, balkezessége előnyt jelent a jobbkezes játékosok ellen. A teljes mezőnyben általában a legjobb százalékban üti be első szerváit.[3] Játékát minden borításra jól tudja alkalmazni, ennek bizonyítéka, hogy már minden borításon játszott ATP-döntőt.

ATP-döntői[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Győzelmei (7)[szerkesztés]

Összesítés
Grand Slam-torna (0)
ATP World Tour Masters 1000 /
ATP Masters Series
(0)
ATP World Tour 500 Series /
International Series Gold
(1)
ATP World Tour 250 Series /
International Series
(6)
ATP World Tour Finals /
Tennis Masters Cup
(0)
Dátum Torna Borítás Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1 2004. április 12. Spanyolország Open de Tenis Comunidad Valenciana, Valencia Salak Spanyolország Albert Montañés 7-6(5), 6-3
2 2008. július 20. Horvátország Croatia Open Umag, Umag Salak Oroszország Igor Andrejev 3-6, 6-4, 7-6(4)
3 2009. augusztus 29. USA Pilot Pen Tennis, New Haven Kemény USA Sam Querrey 6-4, 7-6(6)
4 2010. február 14. USA SAP Open, San José Kemény (f) USA Andy Roddick 3-6, 6-4, 6-4
5 2010. április 25. Spanyolország Open Sabadell Atlántico, Barcelona Salak Svédország Robin Söderling 6-3, 4-6, 6-3
6 2014. április 13. USA U.S. Men’s Clay Court Championships, Houston Salak ESP Nicolás Almagro 6-3, 7-6(4)
7 2016. április 24. Románia BRD Năstase Țiriac Trophy, Bukarest Salak FRA Lucas Pouille 6-3, 6-2

Elvesztett döntői (13)[szerkesztés]

Dátum Torna Borítás Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1 2004. március 1. Mexikó Abierto Mexicano Telcel, Acapulco Salak Spanyolország Carlos Moyà 3-6, 0-6
2 2005. július 25. Ausztria Austrian Open, Kitzbühel Salak Argentína Gastón Gaudio 6-2, 2-6, 4-6, 4-6
3 2007. október 28. Oroszország St. Petersburg Open, Szentpétervár Szőnyeg (f) Nagy-Britannia Andy Murray 2-6, 3-6
4 2008. június 21. Nagy-Britannia Nottingham Open, Nottingham Horvátország Ivo Karlović 5-7, 7-6(4), 6-7(8)
5 2009. január 5. Ausztrália Brisbane International, Brisbane Kemény Csehország Radek Štěpánek 6-3, 3-6, 4-6
6 2009. október 4. Malajzia Malaysian Open, Kuala Lumpur Kemény Oroszország Nyikolaj Davigyenko 4–6, 5–7
7 2010. április 18. Monaco Monte-Carlo Rolex Masters, Monte Carlo Salak Spanyolország Rafael Nadal 0–6, 1–6
8 2010. május 23. Franciaország Open de Nice Côte d’Azur, Nizza Salak Franciaország Richard Gasquet 3–6, 7–5, 6–7(5)
9 2011. február 13. Egyesült Államok SAP Open, San José Kemény (f) Kanada Miloš Raonić 6–7(6), 6–7(5)
10 2011. május 1. Portugália Estoril Open, Estoril Salak Argentína Juan Martín del Potro 2–6, 2–6
11 2011. július 31. Svájc Crédit Agricole Suisse Open Gstaad, Gstaad Salak Spanyolország Marcel Granollers 4–6, 6–3, 3–6
12 2012. március 4. Mexikó Abierto Mexicano Telcel, Acapulco Salak Spanyolország David Ferrer 1–6, 2–6
13 2013. július 14. Svédország Swedish Open, Båstad Salak ARG Carlos Berlocq 5–7, 1–6

Páros[szerkesztés]

Győzelmei (7)[szerkesztés]

Dátum Torna Borítás Partner Ellenfelek a döntőben Score
1 2004. október 25. Svédország Stockholm Open, Stockholm Kemény (f) Spanyolország Feliciano López Ausztrália Wayne Arthurs / Ausztrália Paul Hanley 6-4, 6-4
2 2012. február 26. Argentína Copa Claro, Buenos Aires Salak Spanyolország David Marrero Szlovákia Michal Mertiňák / Brazília André Sá 6–4, 6–4
3 2012. március 4. Mexikó Abierto Mexicano Telcel, Acapulco Salak Spanyolország David Marrero Spanyolország Marcel Granollers / Spanyolország Marc López 6–3, 6–4
4 2012. július 15. Horvátország ATP Vegeta Croatia Open Umag, Umag Salak Spanyolország David Marrero Spanyolország Marcel Granollers / Spanyolország Marc López 6–3, 7–6(4)
5 2012. július 22. Németország German Open Hamburg, Hamburg Salak Spanyolország David Marrero Spanyolország Daniel Muñoz-de la Nava / Brazília Rogério Dutra da Silva 6–4, 6–3
6 2013. szeptember 22. Oroszország St. Petersburg Open, Szentpétervár Kemény (f) Spanyolország David Marrero Üzbegisztán Gyenisz Isztomin / Nagy-Britannia Dominic Inglot 7–6(6), 6–3
7 2013. november 11. Nagy-Britannia ATP World Tour Finals, London Kemény (f) Spanyolország David Marrero USA Bob Bryan / USA Mike Bryan 7–5, 6–7(3), [10–7]

Elvesztett döntői (5)[szerkesztés]

Dátum Torna Borítás Partner Ellenfelek a döntőben Eredmény a döntőben
1 2007. július 16. Németország Mercedes Cup, Stuttgart Salak Spanyolország Guillermo García López Csehország František Čermák / Csehország Leoš Friedl 4-6 4-6
2 2009. január 5. Ausztrália Brisbane International, Brisbane Kemény Németország Mischa Zverev Franciaország Marc Gicquel / Franciaország Jo-Wilfried Tsonga 4-6, 3-6
3 2012. október 28. Spanyolország Valencia Open 500, Valencia Kemény (f) Spanyolország David Marrero Ausztria Alexander Peya / Brazília Bruno Soares 3-6, 2-6
4 2013. október 13. Kína Shanghai Masters, Sanghaj Kemény Spanyolország David Marrero Horvátország Ivan Dodig / Brazília Marcelo Melo 6-7(2), 7-6(6) [2-10]
5 2014. április 13. USA U.S. Men’s Clay Court Championships, Houston Salak Spanyolország David Marrero USA Bob Bryan / USA Mike Bryan 4-6, 3-6

Eredményei Grand Slam-tornákon[szerkesztés]

Grand Slam Australian Open Roland Garros Wimbledon US Open
Év Eredmény Utolsó ellenfél Eredmény Utolsó ellenfél Eredmény Utolsó ellenfél Eredmény Utolsó ellenfél
2003 - - 1.kör Finnország Jarkko Nieminen 3.kör Thaiföld Pharadon Szricsaphan
2004 1.kör USA Taylor Dent 2.kör Argentína Juan Ignacio Chela 2.kör USA Robby Ginepri 2.kör Románia Andrei Pavel
2005 2.kör Argentína Guillermo Cañas 1.kör Svédország Robin Söderling 2.kör Németország Florian Mayer 4.kör Finnország Jarkko Nieminen
2006 2.kör Belgium Kristof Vliegen 2.kör Argentína Juan Mónaco 4.kör Csehország Radek Štěpánek 3.kör USA Andy Roddick
2007 2.kör Nagy-Britannia Andy Murray 4.kör Szerbia Novak Đoković 3.kör USA Andy Roddick 3.kör Csehország Tomáš Berdych
2008 2.kör Szerbia Janko Tipsarević 4.kör Spanyolország Rafael Nadal 4.kör Horvátország Mario Ančić 3.kör Oroszország Igor Andrejev
2009 1/2 döntő Spanyolország Rafael Nadal 4.kör Oroszország Nyikolaj Davigyenko 4.kör Horvátország Ivo Karlović 1/4 döntő Szerbia Novak Đoković
2010 4.kör Oroszország Nyikolaj Davigyenko 4.kör Spanyolország Nicolás Almagro 1.kör Olaszország Fabio Fognini 1/4 döntő Spanyolország Rafael Nadal
2011 4.kör Csehország Tomáš Berdych 3.kör Horvátország Ivan Ljubičić 2.kör Hollandia Robin Haase 3.kör Franciaország Jo-Wilfried Tsonga
2012 1.kör Ausztrália Bernard Tomic 3.kör Olaszország Andreas Seppi 3.kör Belgium Xavier Malisse 3.kör Svájc Roger Federer
2013 3.kör Dél-afrikai Köztársaság Kevin Anderson 2.kör Szerbia Janko Tipsarević 1/4 döntő Nagy-Britannia Andy Murray 1.kör Horvátország Ivan Dodig
2014 2.kör Oroszország Tejmuraz Gabasvili 4.kör Nagy-Britannia Andy Murray 1.kör Ausztrália Marinko Matosevic 2.kör Oroszország Andrej Kuznyecov
2015 3.kör Szerbia Novak Đoković 2.kör Németország Benjamin Becker 3.kör Svájc Stanislas Wawrinka 2.kör Kanada Miloš Raonić
2016 2.kör Izrael Dúdí Szela 3.kör Japán Nisikori Kei

Év végi világranglista-helyezései[szerkesztés]

Év 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015
Helyezés 1026 1332 464 173 109 36 32 35 26 16 9 = 9 24 = 24 30 33 49


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "A contest for the ages," Eleanor Preston, January 30, 2009
  2. Courtney Walsh, "Rafael Nadal triumphs in an Australian Open classic", The Australian, 2009. február 2.
  3. [1]

Források[szerkesztés]