Ferdinandy Gejza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferdinandy Gejza
Ferdinandy Gejza dij.jpg
Született 1864. június 10.
Kassa
Elhunyt 1924. március 17. (59 évesen)
Budapest
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinandy Gejza témájú médiaállományokat.

Hidasnémeti Ferdinandy Gejza (Kassa, 1864. június 10.Budapest, 1924. március 17.) jogtudós, egyetemi tanár, a hidasnémeti Ferdinandy család sarja. Neve több alakban is előfordul: egyes források vezetékneveként a Ferdinándy, keresztneveként pedig a Geyza változatot használják.

Élete[szerkesztés]

A nemesi származású hidasnémeti Ferdinandy-család sarja. Édesapja, hidasnémeti Ferdinandy Bertalan (1821-1894),[1] királyi tanácsos, Abaúj vármegye első alispánja, Kassa, Eperjes, Bártfa és Kisszeben szabad királyi városok főispánja, édesanyja, brünwaldi Rozeth Johanna (1834-1902) volt.[2] Tanulmányait Kassán kezdte, majd mikor édesapja 1875-ben Budapestre költözött, a II. kerületi főgimnáziumban folytatta és az V. kerületi főgimnáziumban fejezte be. Katonai szolgálatra készült; 1882-ben a 24. vadászzászlóaljnál teljesített katonai szolgálatot és tartalékos hadnagyi ranggal távozott a katonaságtól és jogi tanulmányokba kezdett a budapesti egyetemen. 1877-ben kapott doktori címet kapott. 1886-ban a honvédelmi minisztériumban fogalmazó gyakornok lett; 1889-ben segédfogalmazóvá, 1890-ben pedig fogalmazóvá neveztetett ki. 1895-ben a budapesti tudományegyetemen a jogi diszciplína egyik sajátos magyar ágazatából, a közjogból nyert magántanári képesítést.

1905-ben rendkívüli tanári címet kapott, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta. 1918-ban címzetes nyilvános rendkívüli tanár lett. 1919-ben honvédelmi államtitkárrá nevezték ki.

Hazai jogi tanulmányok után közigazgatási pályára lépett. Köztisztviselőként a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot, ahol 1907-ben osztálytanácsossá nevezték ki, majd 1912-ben – az új véderőtörvények (1912:XXX. tc.) előkészítésében szerzett elvitathatatlan érdemei elismeréséül – miniszteri tanácsosi címet adományoztak neki.

Hazánk legkiválóbb közjogászainak egyike volt. Elsősorban a magyar közjog történetével, valamint alkotmányjoggal, ezen belül a Szent Korona tanával foglalkozott. Fiatalon lelkesedett Széchenyi Istvánért, híve volt a dualizmusnak, bár az idő előrehaladtával egyre több korrekcióra tett javaslatot. Későbbi írásaiban viszont már egyértelműen az önálló magyar államiság mellett foglalt állást. Minisztériumi munkája, az egyetemi katedra, illetve tudományos tevékenysége mellett – különösen 1903 és 1905 között – élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki.

Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomba, ahonnan hamvait – a Nemzeti Panteon kialakítása miatt – Hidasnémetibe telepítették át.

Családja[szerkesztés]

Felesége komoróczi és szantandrási Bencsik Izabella volt, akitől három fia született:

  • László (1895. október 17. – 1973. május 4.),[3] író. 1924-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten, mely még a második világháború vége felé (1944) is fennállott. (Főbb művei: Az országgyűlés reformja és az ideiglenes alkotmány, 1924; A Nádori méltóság betöltése és az ideiglenes alkotmány, 1926; A választási törvényjavaslat kritikája, 1938).
    Felesége ebesfalvi Lengyel Angéla (meghalt Budapesten, 1939. január 1-jén) szintén publikáló író, kinek több verse jelent meg a Pesti Hírlapban és a Nemzeti Újságban (Főbb művei: Nagy Péntek - Krisztus-dráma,[4] 1932; Tavi Tündér - Szinpadi rege, 1932, Honnan, Hová, miért-verses kötet.)[5]
  • Géza (Gejza)(1902. március 20. -1950. augusztus 28.), miniszteri műszaki tanácsos, gépészmérnök.[6] A budapesti Műegyetemen nyerte diplomáját. Állami szolgálatát 1928-ban kezdte, mint mértékügyi segédfelügyelő, 1944-től műszaki tanácsos az iparügyi minisztériumban, 1949-es nyugdíjazásáig. Cikkei jelentek meg a Mezőgazdasági Közlönyben és a Természettudományi Közlönyben. (Főbb művei: Papírosgyártás, papírosáruismeret és papírosvizsgálat, 1942; A papíroshulladék a háborús anyaggazdálkodásban, 1943; Papírosgyártás, 1938)
  • István (1905-?)

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét őrzi a Ferdinandy Gejza-díj, melyet a honvédelmi miniszter adományoz „a katonai közigazgatásban tartósan végzett kiemelkedő munka, valamint a honvédelmi igazgatás korszerűsítése érdekében kifejtett átlagon felüli teljesítményért”.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Magyarország közjogi viszonya Ausztriához és annak történelmi fejlődése (Budapest 1892.),
  • Az állampolgárságról (Budapest, 1894.)
  • A felelősség elve a magyar alkotmányban (Budapest, 1895.)
  • A királyi méltóság és hatalom Magyarországon (Budapest, 1895.)
  • Az arany bulla (közjogi tanulmány, díjnyertes akadémiai pályamű) (Budapest, 1899.)
  • Magyarország közjoga (Budapest, 1902.)
  • Korona és monarchia (Budapest, 1903.)
  • A pragmatika sanctio és a házi törvények (Budapest, 1903.)
  • Parlamenti vizsgáló-bizottság és az országgyűlési tagok megvesztegetésének büntethetősége (Jogállam, 7. füzet 1903.)
  • A rendi elemek a magyar alkotmányban (MTA székfoglaló értekezés, felolvasva. 1907. március 11-én) (Budapest, 1907.)
  • A magyar alkotmány történelmi fejlődése (Budapest, 1907.)
  • Staats und Verwaltrungsrecht des Königreichs Ungarn (Hannover, 1909.)
  • A magyar alkotmányjog tankönyve (Budapest, 1911.)
  • A szabad királyválasztás joga (válasz Ráttkay R. Kálmán dr.-nak) (Budapest, 1921.)

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org Ferdinandy Bertalan gyászjelentése
  2. familysearch.org Ferdinándy Bertalanné Rozeth Johanna gyászjelentése
  3. Ferdinandy László - PIM
  4. Nyugat, 1935. 2. szám, Figyelő, Kisebb bírálatok
  5. MTI Napi hírek / Napi tudósítások, 1939. január 2. hétfő / 9. oldal
    „0 Wa/Wa § H a l á l o z á s. Hidasnémeti Ferdinandy Lászlóné született Ebesfalvi Lengyel Angie ujév napján este 7 órakor hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése szerdán délután 3 órakor lesz a Kerepesi temető halottas házából. Az engesztelő szentmisét csütörtökön délelőtt 10 órakor fogják az egyetemi templomban bemutatni. Halálát még az Iglói Szontagh, Pilisi Ney, Barhó, Komoróczi és szentandrási Bencsik, Arató és nemes Benedicty családok, valamint kiterjedt rokonsága gyászolják.
    Ferdinandy Lászlóné halálával halkszavu nemes hangu irónő kezéből esett ki a toll. Irásai közül több verse jelent meg a Pesti Hirlap és a Nemzeti Ujság hasábjain. "Honnan, hova, miért?" című verses kötete, "Tavi tündér" cimü mesedrámája és "Nagypénteki" cimü misztériuma osztatlan elismerésre talált az olvasó közönség és kritikusai részéről, akik fájdalommal kisérik utolsó utjára./MTI/”
  6. Ferdinandy Géza - PIM