Fűrészescsőrű arasszári

Fűrészescsőrű arasszári
	Egy természetvédelmi területen
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Ramphastides;
Család:	Tukánfélék (Ramphastidae);
Nem:	Arasszári (Pteroglossus); Illiger, 1811
Faj:	P. torquatus;
Tudományos név
	Pteroglossus torquatus; (Gmelin, 1788)
Szinonimák
	Ramphastos torquatus Gmelin, 1788;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Fűrészescsőrű arasszári témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fűrészescsőrű arasszári témájú médiaállományokat és Fűrészescsőrű arasszári témájú kategóriát.

A fűrészescsőrű arasszári vagy örvös arasszári (Pteroglossus torquatus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó faj.

A magyar név forrással nincs megerősítve.

Előfordulása

Mexikó, Belize, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és Venezuela területén honos.

Alfajai

Pteroglossus torquatus erythrozonus Ridgway, 1912
Pteroglossus torquatus nuchalis Cabanis, 1862
Pteroglossus torquatus torquatus (Gmelin, 1788)

Megjelenése

Testhossza 39-41 centiméter, átlagos testtömege 230 gramm.

Életmódja

Gyümölcsökkel, rovarokkal és a kisebb állatokkal táplálkozik.

Szaporodása

Természetes, vagy más madarak által elhagyott faodúban fészkel. Fészekalja 3 tojásból áll, melyen 15-18 napig kotlik a két szülő felváltva. A fiókák felnevelésében és etetésében több felnőtt madár is részt vesz.

Források

"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2009. szeptember 10.
Animaldiversity
Oiseaux.net
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap