Fülöp Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fülöp Gyula
FülöpGyula.jpg
Született 1953. február 23.
Kiskunhalas
Elhunyt 2019. december 25. (66 évesen)
Bakonykúti
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • régész
  • múzeumigazgató

Fülöp Gyula (Kiskunhalas, 1953. február 23.Bakonykúti, 2019. december 25.) régész, 1993 és 2008 között a Szent István Király Múzeum igazgatója.

Élete[szerkesztés]

Szülei Fülöp Gyula és Gráczer Anna, öccse Fülöp Ferenc labdarúgó (1955­–). Gyermekkorában költöztek Sárbogárdra, itt végezte az általános iskolát, itt érettségizett, majd egyetemi tanulmányai és munkája miatt Budapestre, később Székesfehérvárra került. Branczeiz Zsuzsa grafikussal kötött második házasságából négy gyermeke született: Luca (1979), Kata (1981), Sára (1982) és Anna (1990). Egyetemi évei alatt László Gyula (1910–1998) tanítványaként, később a székesfehérvári Szent István Király Múzeum kötelékében fontos régészeti kutatásokat folytatott Fejér megye történetéhez kapcsolódóan. 66 éves korában hunyt el. 2020. február 21-én családja, barátai és kollégái Székesfehérváron, a Városháza dísztermében búcsúztak tőle.[1][2]

Pályafutása[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnáziumban végezte, 1971-ben érettségizett. Ugyanebben az évben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-népművelés szakára. Kivételesen elhivatott, tehetséges hallgató volt, ezért másodévtől régész szakon folytathatta tanulmányait, másik két szakját leadta. Római kori provinciális és népvándorlás-középkori régészetre specializálódott, 1976-ban szerzett oklevelet. 1974-ben egy szemeszter erejéig a moszkvai Lomonoszov Egyetem vendéghallgatója volt, 1986-ban pedig az Egyesült Királyságban folytathatott ösztöndíjas tanulmányokat. Ugyanebben az évben bölcsészdoktorrá avatták: disszertációját A Közép-avar átmeneti kor kérdései az igari vezérleletek és a Fejér megyei régészeti leletanyag tükrében címmel védte meg. Témavezetője Bóna István volt. Munkáját később angol és német nyelven is közölték.

1975-től 2016-os nyugdíjazásáig a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársaként dolgozott, gyakornoki idejét is itt töltötte. 1979-től régészeti csoportvezetőként, 1983-tól osztályvezető-helyettesként, 1985-től osztályvezetőként, 1986-tól pedig igazgatóhelyettesként látta el feladatait. 1992-ben megbízott múzeumigazgatóként, majd 1993-tól 2008-ig megyei múzeumigazgatóként tevékenykedett.

Munkássága[szerkesztés]

Fancsalszky Gábor régész, muzeológus a következő szavakkal emlékezett Fülöp Gyulára a halála után tartott hivatalos búcsúztatón: „A tények voltak mindig a legfontosabb dolgok a számára, és soha nem fecsegett, cikkei rövidek, lényegre törőek, és mindig bizonyította, amit mondani akart. Fantasztikus tudással rendelkezett, leltárkönyv nélkül is ismerte a leletek helyét, a megyei lelőhelyeket pedig ismerte, mint a tenyerét.”[3]

László Gyula szárnyai alatt Fülöp az avar korról és a honfoglalásról szerzett elmélyült ismereteket. Kutatásaiban a népvándorlástól a XIII. századig, a kunok bejöveteléig terjedő időszakot vizsgálta. Szinte egész Fejér megyében folytatott ásatásokat, leletmentéseket, így többek között Csákváron, Dunaújvárosban, Gárdonyban, Kápolnásnyéken, Martonvásáron, Móron, Pákozdon, Szabadbattyánban, Székesfehérváron, Tabajdon, Velencén, Zámolyon, illetve Tácon is. Ásatási eredményei fontos adalékokkal szolgáltak Fejér megye helyrajzának újraértékeléséhez.

Régészeti munkáját referáló cikkei, tanulmányai rangos hazai és külföldi folyóiratokban és tanulmánykötetekben jelentek meg. Egyik legmeghatározóbb könyve az Árpád népe előtt című kötet (1990, 19962), amelyet Lendvai Antal rajzai gazdagítanak, és amely formátumát tekintve is a mester, László Gyula előtt tiszteleg – 50 rajz a honfoglalókról[4] című munkájára emlékeztet.

Igazgatósága alatt folyamatosan zajlottak a karbantartási munkálatok: felújították a Pákozdi Csata Emlékkiállítást, rendbe hozták a kápolnásnyéki Vörösmarty-házat, elkezdődött a csókakői vár felújítása, illetve korszerűsítették az Intercisa Múzeum épületét is. 1998-ban került Székesfehérvárra a Moskovszky-gyűjtemény, közismert nevén a Fehérvári Babaház is, a mai napig kedvelt célpont a látogatók körében. A hivatalos neve most Hetedhét Játékmúzeum, az egykori Megyeház utcai helyéről pedig a Hiemer-Font-Caraffa épülettömbbe költözött.[5]

Fülöp szakmai munkássága mellett tudománynépszerűsítő tevékenységet is folytatott: szerepet vállalt a Gorsiumi Nyári Játékok megvalósításában; rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat a fiatalabb és az idősebb generációnak egyaránt; a Deák Péter által rendezett Avarok című kisfilm (1987) elkészítésében pedig régész-szakértőként működött közre.

Elismerései[szerkesztés]

  • 1999-ben elnyerte a Szekfű Gyula-Lánczos Kornél Alapítvány ösztöndíját.
  • 1993-ban a Szent István Király Múzeum új állandó kiállítása elnyerte az UNESCO Az Év Európai Múzeuma különdíját.
  • 1987-es Avarok című kisfilmje első díjat nyert az Országos Régészeti Filmszemlén.
  • 1986-ban a Soros Alapítvány ösztöndíjával Angliában tanult.
  • 1983-ban és 1988-ban Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült.

Művei[szerkesztés]

Kisfilm

  • Avarok, 1987. Rendező: Deák Péter; régész-szakértő: Dr. Fülöp Gyula; illusztrátor: Lendvai Antal.

Könyvek

Cikkek, tanulmányok

Videóinterjúk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Ő tényleg elfogadta, hogy minden ember egyenlő": Búcsú Fülöp Gyulától, régésztől és embertől. (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)
  2. Dr Fülöp Gyula régésztől búcsúztak kollégái és barátai a városházán. (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)
  3. Dr Fülöp Gyula régésztől búcsúztak kollégái és barátai a városházán. (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)
  4. László Gyula. 50 rajz a honfoglalókról (a szerző rajzaival). Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó [1982] 
  5. Moskovkszky Gyűjtemény (a Szent István Király Múzeum oldalán). (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)

Források[szerkesztés]