Evolúciós radiáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az evolúciós radiáció vagy evolúciós szétterjedés a taxonómiai sokféleség vagy morfológiai egyenlőtlenség növekedése adaptív változás vagy az ökotér megnyílása révén.[1] A radiációk érinthetnek egy vagy több kládot, és lehetnek fokozatosak vagy gyorsak; ez utóbbi változatot, melyet adaptív radiációnak neveznek, egyetlen fejlődési vonal környezethez való alkalmazkodása indítja el.[2]

Példák az evolúciós radiációra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talán a legismertebb példa a méhlepényes emlősök evolúciós radiációja, amire nagyjából 65 millió évvel ezelőtt, közvetlenül a dinoszauruszok kréta időszak végi kihalását követően került sor. Ebben az időben a méhlepényesek, méretüket és alakjukat tekintve többnyire a cickányokhoz hasonló kis, rovarevő állatok voltak. Az eocén időszakban (58-37 millió évvel ezelőtt), olyan formáik fejlődtek ki, mint például a denevérek, a cetek és a lófélék.[3]

A további ismert példák közé tartozik a kambriumi robbanás, azaz, a szárazföldi növények radiációja, a kréta időszaki virágos növények radiációja, valamint a rovarok radiációja, ami a (400 millió évvel ezelőtt kezdődött) devon időszak óta szinte változatlanul tart.[4]

A radiáció típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A radiációk lehetnek nem egyezők, mikor a sokféleség vagy az egyenlőtlenség független módon növekszik, illetve lehetnek egyezők, mikor mindkettő növekedési aránya hasonló.[1]

Evolúciós radiáció a fosszilis rekordban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok őslénykutató által írt mű az evolúciós radiációt a tengeri gerinctelenek fosszíliái alapján vizsgálja, mivel ezek jóval nagyobb mennyiségben fordulnak elő, és könnyeben gyűjthetők be, mint a nagy gerincesek, például az emlősök vagy a dinoszauruszok maradványai. A pörgekarúak például a kora kambrium, és a kora ordovícium idején nagyobb, a szilur, a devon és a karbon idején pedig kisebb mértékű evolúciós radiációkon mentek keresztül. Ezen időszakokban a különböző pörgekarú fajok morfológiája független módon vált hasonlóvá, és feltehetően az évmilliókkal korábban élt fajokhoz hasonló életmódot folytattak. Ez a jelenség a konvergens evolúcióban homeomorfiaként ismert, ami azt jelenti, hogy a hasonló szelektív kényszereknek kitett élőlények hasonló adaptációkat fejlesztenek ki.[5] A gyors evolúciós radiációra vonatkozóan további példák figyelhetők meg az ammoniteszeknél, melyek egy sor kihaláson, majd azokat követő sokfélévé váláson mentek keresztül, illetőleg a trilobitáknál, melyeknek a kambrium során rövid idő alatt sokféle változata fejlődött ki, számos olyan ökológiai fülkét betöltve, amit napjainkban a rákok foglalnak el.[6][7][8]

Újabb keletű evolúciós radiációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy aránylag rövid időszakra visszatekintve számos élőlény csoportnál figyelhető meg evolúciós radiáció. A Cichlidae halcsaládot a biológusok már behatóan tanulmányozták. Egyes helyeken, például a Nyasza-tóban sok különböző változatuk fejlődött ki, köztük szűréses táplálékfelvétellel táplálkozók, csigaevők, ivadék paraziták, algaevők és halevők is.[9] Az evolúciós radiáció újabb példjának tekinthetők a fűfélék is, melyek párhuzamosan fejlődtek az olyan legelő növényevőkkel, mint a lovak és az antilopok[10]

Hivatkozások és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Evolutionary radiation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. ^ a b Wesley-Hunt, Gina D. (2005.). „The morphological diversification of carnivores in North America”. Paleobiology 31 (1), 35–55. o. DOI:<0035:TMDOCI>2.0.CO;2 10.1666/0094-8373(2005)031<0035:TMDOCI>2.0.CO;2. Hozzáférés ideje: 2009. március 9.  
  2. Schluter, D.. The Ecology of Adaptive Radiation. Oxford University Press (2000). ISBN 0-19-850522-1. Hozzáférés ideje: 2009. március 9. 
  3. Fortey, R.. 11, Life: An Unauthorised Biography. HarperCollins (1997). ISBN 0002555603 
  4. A radiáció csak akkor torpant meg, amikor a perm–triász kihalási esemény számos fajt kipusztított
  5. Rudwick, M. J. S.. Living and Fossil Brachiopods. Hutchinson (1970). ISBN 0091030811 
  6. Ellis, R.. Aquagenesis, The Origins and Evolution of Life in the Sea. Viking Adult (2001). ISBN 0670030236 
  7. Monks, N.. Ammonites. Smithsonian (2002). ISBN 1588340473 
  8. Fortey, R.. Trilobite, Eyewitness to Evolution (2000). ISBN 0375406255 
  9. Barlow, G.. The Cichlid Fishes: Nature's Grand Experiment in Evolution. Basic Books (2002). ISBN 0738205281 
  10. Palaeos Cenozoic: The Cenozoic Era. (Hozzáférés: 2009. március 9.)