Európai horgászhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Európai horgászhal
Norvégiai példány
Norvégiai példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Horgászhalalakúak (Lophiiformes)
Alrend: Lophioidei
Család: Horgászhal-félék (Lophiidae)
Nem: Lophius
Linnaeus, 1758
Faj: L. pisctorius
Tudományos név
Lophius piscatorius
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Batrachus eurypterus (Düben, 1845)
  • 'Batrachus piscator (Linnaeus, 1758)
  • 'Batrachus piscatorius (Linnaeus, 1758)
  • 'Lophius eurypterus Düben, 1845
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Európai horgászhal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai horgászhal témájú médiaállományokat és Európai horgászhal témájú kategóriát.

Az európai horgászhal vagy atlanti ördöghal (Lophius piscatorius) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a horgászhalalakúak (Lophiiformes) rendjébe és a horgászhal-félék (Lophiidae) családjába tartozó faj.

A Lophius halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

Az európai horgászhal Európának és Északnyugat-Afrikának a parti vizeiben szinte mindenütt – beleértve a Földközi-tengert is – 30-50 méteres mélységtől körülbelül 550 méteres mélységig megtalálható. Nincs különösebb kereskedelmi értéke, és a fajt nem fenyegeti közvetlen veszély. Évente több ezer tonna horgászhalat fognak ki és adnak el. Fogyasztásakor ügyelni kell a nyers, nem kellően hőkezelt hal fogyasztására, hiszen Anisakis simplex lárvákkal fertőződhet és ezek bekerülhetnek akár az emberi gyomorba is.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Az európai horgászhal rendszerint egy méternél rövidebb, de elérheti a két métert is. Testtömege legfeljebb 40 kilogramm. A test hátsó része csekély jelentőséggel bír, ezért erősen el is csökevényesedett. Ami megmaradt az a hatalmas feje és óriási szája, a fenéklakó életmód miatt zsákmányszerzéskor ugyanis a halnak nincs szüksége gyorsaságra. A horgászhal kontúrja elmosódik a rendszertelenül elhelyezkedő húsos bőrlebenyeknek köszönhetően. Színével és teste szabálytalan körvonalaival beleolvad a tengerfenékbe. Testének érdekessége az úgynevezett „csalibot”, mely a hátúszóból fejlődött ki. Csúcsán egy kis bőrlebeny lóg, ami ide-oda mozog, és úgy néz ki mint egy kishal.

Életmódja[szerkesztés]

Az állat magányos lény, és a tengerfenéken él. Tápláléka elsősorban kisebb halakból áll. Képes azonban arra is, hogy lassú, fölfelé történő úszással megközelítsen a vízen úszó madarakat és lábukat vagy fejüket megragadva azokat zsákmányul ejtse.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ívási időszak tavasszal és kora nyáron van. A nőstény az ikrákat akár 10 méter hosszú és 30 centiméter széles, nyálkás, ibolyakék „szalagokra” rakja. A horgászhalak szaporodása eltér a többi halfajtól sőt, talán az állatvilág egyik legfurcsábban szaporodó élőlénye. A tudósok sokáig nem értették, hogyan is szaporodnak, mert a megfigyelni kívánt idő alatt semmilyen spermiumot, megtermékenyítő sejtet sem véltek felfedezni a vízben, ellenben figyelmesek lettek valamire.

2 hímet és egy nagy nőstényt engedtek össze, de a megfigyelés végére egyetlenegy hím sem maradt. Itt is akadályba ütköztek a tudósok, mert ha megette volna őket a nőstény, akkor vérnek is kell lennie a vízben, de ennek a legapróbb jelét sem találták meg. Sok megfigyelés után rájöttek, hogy „miért is tűnnek el a hímek a vízben” és „miért is ragaszkodnak ennyire a párjukhoz.” Az ívási időszakban a hím horgászhal, – méretét tekintve körülbelül az ötvenede a nősténynek – erősen beleharap a nőstény testébe, és élete végig ott is marad, míg eggyé nem olvad a nőstény pikkelyével. Amikor beleharap a hím, automatikusan spermium kerül a nőstény szervezetébe. Így mára már a tudósok tudják, hogy ezen halak oldalán mik is azok a „kidudorodó nyúlványok.”

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Anisakis parazitás fertőzés ördöghalban (Lophius piscatorius) az Egyesült Királyságból (magyar nyelven). ketesaruk.hu, 2010. december 28. (Hozzáférés: 2013. március 13.)[halott link]

Források[szerkesztés]

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Alfred Brehm: 1. család: Horgászhal-félék (Lophiidae) (magyar nyelven). Az állatok világa. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  • Caruso, J.H., 1986. Lophiidae. p. 1362-1363. In P.J.P. Whitehead, M.-L. Bauchot, J.-C. Hureau, J. Nielsen and E. Tortonese (eds.) Fishes of the North-eastern Atlantic and the Mediterranean, Volume 3. Unesco, Paris.

További információk[szerkesztés]

Postverk Føroya bélyeg a Lophius piscatorius-ról

Internetes leírások az európai horgászhalról[szerkesztés]