Engraulis encrasicolus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Engraulis encrasicolus
Olaszországban egy raj
Olaszországban egy raj
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Clupeomorpha
Rend: Heringalakúak (Clupeiformes)
Család: Szardellafélék (Engraulidae)
Alcsalád: Szardellaformák (Engraulinae)
Nem: Engraulis
(Cuvier, 1816)
Faj: E. encrasicolus
Tudományos név
Engraulis encrasicolus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Engraulis encrasicolus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Engraulis encrasicolus témájú kategóriát.

Az Engraulis encrasicolus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a szardellafélék (Engraulidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Engraulis encrasicolus elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti része; Norvégiától Kelet-Angliáig, délen pedig a Dél-afrikai Köztársaságig. Az Atlanti-óceán és az Északi-tengeren kívül még megtalálható a Balti- (Észtország partjainál), Földközi-, Fekete- és az Azovi-tengerekben is. A Szuezi-csatorna közelében is vannak állományai.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a halfaj általában 13,5 centiméter hosszú, de akár 20 centiméteresre is megnőhet. 4 - 12,5 centiméteresen felnőttnek számít. A fiatalnak ezüstős sáv fut az oldalán, amely idős korára eltűnik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyílt tengeri halfaj, de a brakkvizet is megtűri. Általában 0 - 400 méteres mélységben tartózkodik. Nagy rajokban él. Tápláléka főleg plankton. Nyáron északabbra vándorol, télen visszatér megszokott helyére.

Legfeljebb 3 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Engraulis encrasicolus áprilistól novemberig ívik, főleg a melegebb hónapokban; ilyenkor beúszik a torkolatokba és lagúnákba. Az ikrák ellipszis alakúak, és körülbelül 50 méter mélységben lebegnek. Ívás után, 24 - 65 órára kikelnek az ivadékok.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Engraulis encrasicolusnak, ipari mértékű halászata folyik. E halat főleg csaléteknek használják. Az ember frissen, szárítva, füstőlve vagy konzervként használja.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]