Emil Artin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emil Artin
EmilArtin.jpg
Életrajzi adatok
Született 1898. március 3.
Bécs
Elhunyt 1962. december 20. (64 évesen)
Hamburg
Nemzetiség osztrák - örmény - német
Gyermekek Michael Artin
Iskolái Bécsi Egyetem
Pályafutása
Szakterület matematika
Kutatási terület algebrai számelmélet

Emil Artin (Bécs, 1898. március 3.Hamburg, 1962. december 20.) matematikus.

Munkássága jó részét egészen a náci hatalomátvételig Németországban, Hamburgban töltötte. Ezt követően 1937-ben az USA-ba emigrált, ahol 1938 és 1946 között az Indiana Egyetemen majd (1946 és 1948 között) a Princeton Egyetemen dolgozott. Fia, Michael Artin jelenleg a Massachusetts Institute of Technology kutatója.

Artin a XX. század egyik legkiválóbb algebristája volt. Területe főleg az algebrai számelmélet, többek között új konstrukciós módszert dolgozott ki az L-függvényekre. A Hilbert-féle osztálybővítésekre reciprocitási tételt igazolt. Emellett a csoport-, gyűrű- és testelméletben valamint az algebrai topológiában is ért el mély eredményeket. Tanulmányozta a balideálokra minimumfeltételes gyűrűket, ezekre struktúratételt igazolt (Wedderburn-Artin tételek). A rendezett testekre vonatkozó Artin–Schreier-tételt felhasználva megoldotta a 17. Hilbert-problémát. Híres sejtése, hogy minden -1-től különböző egész szám, ami nem négyzetszám, végtelen sok prímszám primitív gyöke.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • O'Connor, J. J.; Robertson, E. F.: Emil Artin (angol nyelven). The MacTutor History of Mathematics archive, 2000. december 1. (Hozzáférés: 2010. április 25.)