Egynyári perje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Egynyári perje
Poa-annua-total.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Perjevirágúak
Család: Perjefélék
Nemzetség: Poa
Tudományos név
Poa annua
(L.)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Egynyári perje témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Egynyári perje témájú médiaállományokat és Egynyári perje témájú kategóriát.

Az egynyári perje (Poa annua) a perjefélék családjába tartozó, az egész világon elterjedt, Magyarországon is gyakori gyomnövény.

Megjelenése[szerkesztés]

Az egynyári perje 5-25 cm magas, sűrűn bokrosodó, egynyári, lágyszárú növény. Szára bokorszerűen elágazó, felálló, oldalról kissé összenyomott. Alapja nem vastagodott meg, a csomóknál rendszeresen legyökerezik.

Világos- vagy élénkzöld levele keskeny (2-5 mm széles), vége röviden kihegyezett, felszíne kissé érdes. A legfiatalabb levél gyűrött. A levélhüvely laposan összenyomott; a levélalapon a szárat körbevevő, gallér alakú nyelvecske fehér, max. 2 mm hosszú (az alsó leveleken rövidebb), csúcsban végződik; fülecske nincs. A levelek középső ere dupla barázdát alkot.

Csaknem egész évben virágzik. Virágzata laza, háromszög alakú buga. Az egyes kalászkák elállóak, 3-7-virágúak, hosszúkás tojásdad alakúak. A kalászorsó csupasz vagy csak rövid szőrökkel benőtt. A toklász a kalászkánál rövidebb, a pelyva szálkátlan.

Termése 2-3 mm hosszú pelyvás szemtermés. A háti toklász öterű, csúcsa hártyásan szegélyezett. A hasi toklász széles, kihasasodó, gerince hosszúszőrös, csúcsa kicsípett. A csupasz szem tompán háromélű, sárgásszürke színű. Egy növény 4-500 magot termel.

A csíranövény első levele szálas, összehajtott, szinte végig egyforma széles, a csúcsánál kihegyesedő. Erezete jól látható. A nyelvecske közepes méretű. A levél mindkét oldala fénytelen vagy enyhén fénylő, kopasz. Fülecske nincs.

Kromoszómaszáma 2n = 28.

Elterjedése[szerkesztés]

Eredetileg Eurázsia mérsékeltövi tájain élt, de mára az egész világon elterjedt, ahol mérsékeltövi vagy szubtrópusi mezőgazdasági termelés folyik. Még az Antarktiszon is megvetette a lábát. Magyarországon az egész országban közönséges.

Életmódja[szerkesztés]

Kertekben, szántóföldeken, parkokban, utak mentén, taposott füves területeken él. A mezőgazdaságban gyomnövényként okoz károkat, elsősorban a kertészeti és kapás kultúrákban, a gabonatermesztésben kisebb jelentőségű. A jó nitrogénellátottságú, üde talajokat kedveli, de egyébként a talajt illetően nem igényes. Az alföldektől a hegyi legelőkig előfordul.

Magja rövid, 6–12 hetes nyugalmi állapot után csírázik, tág hőmérsékleti határok között (2–30 °C). A fény és a talajművelés serkenti a csírázását. Kora tavasztól ősz végéig virágozhat. Beporzását a szél végzi. Magtermelése május-júniusban éri el a csúcspontját, de alacsonyabb szinten később is folytatódik. A növény egynyári változata magtermelés után elpusztul, életciklusa 3-4 hónap alatt lezajlik. Ismert rövid életű évelő változata is.

Kártevői közé tartozik a rétiperjezsizsik (Listronotus maculicollis) és a kerti szipoly (Phyllopertha horticola), de gyökereit a japán cserebogár (Popillia japonica) lárvája is rágja.

Források[szerkesztés]