Herkulesbogár
Herkulesbogár | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Dynastes hercules
| ||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Dynastes hercules (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Herkulesbogár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Herkulesbogár témájú médiaállományokat és Herkulesbogár témájú kategóriát. |
A herkulesbogár (Dynastes hercules) a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó óriásbogár. Közép-Amerika, Dél-Amerika és a Kis-Antillák területén, a síksági és hegyvidéki esőerdőkben honos. A 8 Dynastes-faj közül a leghosszabb testű és legtöbbet vizsgált. A Föld egyik legnagyobb bogarát egyes természetes élőhelyein a kihalás fenyegeti,[1] ezért több program is indult megmentése érdekében. Megfelelő tapasztalat birtokában sikeresen tenyészthető fogságban.[2][3] Herkulesbogarat a Fővárosi Állat- és Növénykertben is tenyésztenek, számos más nagytestű bogárfaj mellett.
Specifikus nevét (hercules) Héraklész (latinosan Hercules) görög mitológiai hősről kapta, és a bogár nagy testi erejére, illetve a hímek birkózó viselkedésére utal. A Dynastes nem szintén a görög mitológia egyik alakjáról kapta a nevét: Dünasztész Theszpiosz unokája, Héraklész és Erató fia volt.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]A herkulesbogár a legnagyobb képviselője az óriásbogárformák (Dynastinae) alcsaládjának. A hím mérete elérheti a 17 centimétert is, míg a nőstény mérete 10-11 centiméter. Erős ivari kétalakúság jellemző rá, ugyanis a hím fején és előtorán egy-egy hosszú szarv mered előre; az előtor szarvának alsó felszíne finoman és dúsan szőrözött. A nagy (major) hímek előtorának szarva a testhosszuknál is nagyobb lehet; a kis (minor) hímek előtorának szarva aránytalanul rövidebb, vagyis a minor hímek teste nem annyival kisebb a major hímek testénél, mint amennyivel rövidebb a szarvuk a major hímek szarvánál. A szarvhossznak e két kategóriájába eső hímek eltérő párzási stratégiát követnek: a major hímek inkább verekednek, a minor hímek inkább "lopakodnak".
A hím hátoldala sima és fényes; feje és előtora fekete, az élettelen, száraz példányok szárnyfedői sárgásak (néha kis fekete foltokkal), de az eleven állat szárnyfedői olajzöld árnyalatúak. A bogár különleges tulajdonsága, hogy szárnyfedői képesek változtatni a színüket. Száraz közegben a szárnyfedők világosak, nedves közegben szinte feketék (a száraz példányokon a változás jobban demonstrálható, mint az élőkön). A jelenség oka a szárnyfedőket alkotó külső váz mikroszerkezetében rejlik.[4][5]
A nőstény teljesen szarvatlan, teste laposabb, hátoldala durván pontozott és fénytelen. A frissen kikelt nőstény egyedeket barnás szőrzet borítja, de ez hamar lekopik róluk; utána egyszínű feketék lesznek.
Az imágók a potroh utolsó előtti hátlemezének recés felületét, illetve a szárnyfedők belső felületét összedörzsölve ciripelő hangot hallatnak.
A lárvák (pajorok) 10-15 centiméter hosszúak és 100-150 gramm tömegűek.
Életmódja
[szerkesztés]A nőstény a petéit földön heverő korhadó fákba rakja. A lárvák 570-630 napig fejlődnek a fában, majd bebábozódnak, és hamarosan kikel a kifejlett rovar, az imágó, amelynek élettartama nagyjából 75 nap.[6] Az imágók az esős évszakban jelennek meg. Főleg esős vagy ködös éjszakákon repülnek, ilyenkor mesterséges fényforrások körül is felbukkannak, általában kevéssel hajnal előtt. A kifejlett bogarak alig táplálkoznak, legfeljebb fák kifolyó nedvét vagy erjedő gyümölcsök folyadékát fogyasztják, de jobbára abból a zsírtartalékból ének, amelyet még lárvakorukban halmoztak fel.
A hímek verekednek a párzás jogáért: az erősebb és nagyobb hím a két szarvával megragadja a vetélytársát, és lehajítja a fáról. A harcot a kihívó fél ciripelése előzi meg; az ellenfél erre vagy távozik a helyszínről, vagy elfogadja a kihívást, és megkezdődik a csata. Miközben a nagyszarvú (major) hímeket lefoglalja a verekedés, a jóval kisebb szarvú (minor) hímek odasettenkednek a vetélkedés tárgyát képező nőstényhez, és párosodhatnak vele.[6]
Mint az a ganajtúrófélék más olyan fajainál is ismert, ahol a hímek szarvakat viselnek,[7] a major hímek nagy árat fizetnek a túlzó méretű szarvak kialakításáért: gyengébbek a szárnyizmaik, kisebb a szemük, sőt a párzószervük is.
Alfajai
[szerkesztés]- Dynastes hercules baudrii Pinchon, 1976, hím: 50–100 mm, nőstény: 45–55 mm. Elterjedés: Martinique, Saint Lucia
- Dynastes hercules bleuzeni Silvestre et Dechambre, 1995, hím: 55–155 mm, nőstény: 45–75 mm. Elterjedés: Venezuela
- Dynastes hercules ecuatorianus Ohaus, 1913, hím: 55–165 mm, nőstény: 50–80 mm. Elterjedés: Kolumbia, Peru, Ecuador, Brazília
- Dynastes hercules hercules Linnaeus, 1753, hím: 45–178 mm, nőstény: 50–80 mm. Elterjedés: Guadeloupe, Dominika
- Dynastes hercules lichyi Lachaume, 1985, hím: 55–170 mm, nőstény: 50–80 mm. Elterjedés: Kolumbia, Venezuela, Peru, Ecuador, Bolívia, Brazília
- Dynastes hercules morishimai Nagai, 2002, hím: 55–140 mm, nőstény: 50–75 mm. Elterjedés: Bolívia
- Dynastes hercules occidentalis Lachaume, 1985, hím: 55–145 mm, nőstény: 50–80 mm. Elterjedés: Panama, Kolumbia, Ecuador
- Dynastes hercules paschoali Grossi et Arnaud, 1993, hím: 55–140 mm, nőstény: 50–70 mm. Elterjedés: Brazília
- Dynastes hercules reidi Chalumeau, 1977, hím: 50–110 mm, nőstény: 50–65 mm. Elterjedés: Saint Lucia
- Dynastes hercules septentrionalis Lachaume, 1985, hím: 55–150 mm, nőstény: 50–75 mm. Elterjedés: Mexikó, Belize, Salvador, Honduras, Guatemala, Nicaragua, Costa Rica, Panama
- Dynastes hercules takakuwai Nagai, 2002, hím: 55–140 mm, nőstény: 50–75 mm. Elterjedés: Brazília
- Dynastes hercules trinidadensis Chalumeau et Reid, 1995, hím: 55–140 mm, nőstény: 50–75 mm. Elterjedés: Grenada, Trinidad és Tobago
- Dynastes hercules tuxtlaensis Morón, 1993, hím: 55–110 mm, nőstény: 50–65 mm. Elterjedés: Mexikó
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dynastes hercules (angol nyelven). naturalworlds.org. (Hozzáférés: 2010. november 5.)
- ↑ Yasuhiko Kasahara: The Breeding/Rearing of Dynastes hercules hercules (angol nyelven). naturalworlds.org, 2006. február 1. (Hozzáférés: 2010. november 5.)
- ↑ Takuro Tsukiji: The breeding manual of Dynastes hercules (angol nyelven). kamakuranet.ne.jp, 2007. január 1. [2012. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 31.)
- ↑ Mystery behind the strongest creature in the world (angol nyelven). eurekalert.org, 2008. március 11. (Hozzáférés: 2012. február 3.)
- ↑ Diffractive hygrochromic effect in the cuticle of the hercules beetle Dynastes hercules (angol nyelven). New Journal of Physics 10: 033014, doi:10.1088/1367-2630/10/3/033014, 2008. március 11. (Hozzáférés: 2016. április 10.)
- ↑ a b Generic Guide to New World Scarab Beetles: Dynastes hercules (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). University of Nebraska State Museum – Division of Entomology, 2005. szeptember 8. [2010. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 4.)
- ↑ Nagy párzószerv, kis szarv - a másodlagos ivari jellegek eltérése fölgyorsítja a fajképződést. Origo tudomány, 2008. augusztus 26. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
További információk
[szerkesztés]- Kozma Ferenc: Megmenteni Herkulest. bama.hu, 2007. március 4. [2010. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 5.)
- Dynastes hercules L., 1758 (spanyol nyelven). siac.net.co. (Hozzáférés: 2010. november 5.)
- Rhinoceros beetle (angol nyelven). goliathus.com. (Hozzáférés: 2010. november 5.)