Dillesz család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Turnai és dicskei Dillesz család egy Bars vármegyei és Verebélyi széki érseki nemesi család.

Hont, Nyitra, Trencsén és Bars vármegyékre kiterjedt család. A 16. századtól tűnik fel. András fia Péter 1594-ben Baragyáni Tamással egyezkedett. Péter és fiai 1628-ban II. Ferdinándtól királyi megerősítő levelet szerzett Nagysáró és Besse, valamint több Trencsén vármegyei helységben levő birtokrészekre (Turna, Szedlicsna és Nemesrédek). Péter 1684-ben a barsi nemesi felkelő sereg tagja és Érsekújvárnál megsebesült. Ignác 1757. június 18-án Kolínnál halálosan megsebesült. II. Ignác 1757-ben Deménden birtokos, a Hont vármegyei ág alapítója.

Dillesz János és Lipót testvérek eladták malackai örökségüket és Bars vármegyébe költöztek. Dillesz János a gróf Koller család nagymányai tiszttartója lett. Jánosnak is volt két fia: József és Mátyás (?-1812), aki a 18. század végén megszerezte a verebélyi posta-regalét. Mátyásnak Timon Ágnestől 3 árvája maradt: Ignác, István és Anna. Dillesz Lipót végül Nagyvázsonyba költözött, ahol szintén postamester lett.[1] A verebélyi postamesterséget Mátyás fia István folytatta, akinek felesége Huszóczy Kunigunda (1813-1872[2]) Dunaföldváron hunyt el. Fiuk Sándor ügyvéd, vármegyei hivatalnok és politikus volt, aki megszerezte a tildi Illovay család birtokát, a családi házzal együtt. Gazdag régiség-gyűjteményét a vármegyének ajándékozta és ezzel megvetette a vármegyei múzeum alapját. A verebélyi postaállomást 1869-ben Nécsey József vette bérbe, aki szintén szenvedélyes kutató és gyűjtő volt.

A család címere kékben, hármas zöld halomról ágaskodó egyszarvú. Zárt sisak. Sisakdísz: jobbjában görbe kardot, baljában borágról három szőlőfürtöt tartó, kinövő kétfarkú, arany oroszlán. Takarók: kék, arany – fekete, vörös.

Neves családtagok[szerkesztés]

  • Dillesz József a 18. század közepén a nagyváradi káptalan jogtanácsosa és javainak igazgatója.
  • Dillesz István verebélyi postamester, 1844-ben a verebélyi szék adórovója, a postai kifejezések magyarosítója.[3]
  • Dillesz Sándor (1835-1907) István fia, földbirtokos, ügyvéd, főszolgabíró, múzeumalapító.
  • Dillesz Kálmán királyi aljárásbiró Verebélyen.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ŠA Nitra, SAP, Új Rend. 31. doboz (1822), No. 6.
  2. Fővárosi Lapok IX/176, 764 (1872. augusztus 3.)
  3. Jozefovics Sári 1931: Kossuth Lajos és a térti vevény. Magyar Nyelvőr LX, 31.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Királyi Könyvek 66.932a (p. 788-789)