Diklórmetán
| Diklórmetán | |||
 |
| ||
| IUPAC-név | diklórmetán | ||
| Más nevek | metilén-klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 75-09-2 | ||
| PubChem | 6344 | ||
| EINECS-szám | 200-838-9 | ||
| KEGG | C02271 | ||
| ChEBI | 15767 | ||
| RTECS szám | PA8050000 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | CH2Cl2 | ||
| Moláris tömeg | 84,93 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen folyadék | ||
| Sűrűség | 1,33 g/cm³, folyadék[1] | ||
| Olvadáspont | -96,7 °C[1] | ||
| Forráspont | 40 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | 20 g/l 20 °C-on[1] | ||
| Gőznyomás | 191,8 mbar (0 °C) 470 mbar (20 °C) 689,4 mbar (30 °C) 856,1 mbar (35 °C) 1,5 bar (50 °C)[1] | ||
| Veszélyek | |||
| Főbb veszélyek | Ártalmas (Xn), rákkeltő (2.B kat.)[1] | ||
| NFPA 704 |  1
2
0
| ||
| R mondatok | R40[1] | ||
| S mondatok | (S2), S23, S24/25, S36/37[1] | ||
| LD50 | 1600 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon vegyületek | klórmetán kloroform szén-tetraklorid difluormetán dibrómmetán dijódmetán | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A diklórmetán vagy metilén-klorid a metán klórozott származéka, halogénezett szénhidrogén. Színtelen folyadék, szaga a kloroforméra emlékeztet. Vízben csaknem oldhatatlan, de jól oldódik alkoholban és dietil-éterben. A diklór-metán maga is jó oldószer. Illékony vegyület, de az éternél lassabban párolog. Mérgező hatású.
Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]
A diklór-metán nem gyújtható meg, de lángba kerülve bomlik. Bomlása során ingerlő és mérgező vegyületek is keletkeznek.
Élettani hatása[szerkesztés]
Ha kisebb mennyiségben lélegzik be, altató és érzéstelenítő hatású. Nagyobb mennyiségben mérgező. Hosszabb ideig vagy ismételten a bőrrel érintkezve bőrgyulladást okozhat.
Előállítása[szerkesztés]
A metán irányított klórozásával állítható elő. A metán klórozásakor többféle klórozott származék is képződhet:
Az irányított klórozás célja az, hogy az egyik termék képződjön túlnyomó többségben. A továbbklórozódás elkerülése céljából fékező katalizátorokat alkalmaznak a diklórmetán gyártásakor.
Laboratóriumokban a kloroform részleges reduktív dehalogénezésével állítják elő. A dehalogénezést cinkből jégecettel fejlesztett naszcensz hidrogénnel végzik.
Felhasználása[szerkesztés]
Felhasználják oldószerként a lakk- és műanyagiparban illetve zsírok, gyanták és gumi oldására. Alkalmazzák extrahálószerként is. Fontos alkotórésze a festékek lemaratására használt oldószerkeverékeknek. A kávéból diklórmetánnal ki lehet extrahálni a koffeint, azonban manapság már inkább szuperkritikus szén-dioxid segítségével végzik ezt a műveletet.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
- Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai
- Furka Árpád: Szerves kémia
