Demeter (esztergomi érsek)

	Demeter
	Erdély, Zágráb, majd Esztergom püspöke
Született	születési ideje nem ismert; nem ismert
Elhunyt	1387. február 20.; Esztergom
Felekezet	római katolikus egyház
	Püspökségi ideje; 1368. június 28. – 1376. január 23.; (Erdély)
	Püspökségi ideje; 1376. január 23. – 1378. augusztus 16.; (Zágráb)
	Püspökségi ideje; 1378. augusztus 16. – 1387. február 20.; (Esztergom)
Előző püspök	Következő püspök
De Surdis János	Kanizsai János
	Demeter a Catholic Hierarchy-n
	A Wikimédia Commons tartalmaz Demeter témájú médiaállományokat.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Dömötör (egyértelműsítő lap)

Demeter vagy Dömötör (? – Esztergom, 1387. február 20.) középkori főpap és politikus, bíboros, esztergomi érsek, szerémi, erdélyi és zágrábi püspök, illetve pecsétőr, kincstartó, végül kancellár volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Származásáról semmit sem tudunk; noha állítólag alacsony sorban született, Nagy Lajossal nevelkedett együtt. Helyenként Vaskútinak nevezik, más kutatók – tévesen – a Rátót nemzetség Kap(o)lai családjába helyezték. Nagy Lajos mellett futott be karriert: 1356-ban pecsétőr, 1359-ben pedig kincstartó volt. Ugyanebben az időben indult be egyházi pályafutása is: pécsi kanonokká nevezték ki. 1363. február 24-én egri prépost lett, V. Orbán pápa pedig szerémi püspökké nevezte ki 1364-ben káptalani megválasztása után, noha csupán szubdiakónus volt. Hivatalát 1365. április 1-jén foglalta el ténylegesen is. 1368. június 28-án a pápa utasítására áthelyezték az erdélyi püspökség élére, ahol is a krónikájáról ismert Küküllei János helyettesítette, mivel Demeter az udvarban maradt. Erdélyi püspöksége során a pálos rend számára Gyulafehérváron kolostort építtetett, Szenterzsébeten pedig restauráltatott egyet, amit szintén a pálosoknak adott. 1376. január 23-án XI. Gergely pápa a zágrábi püspökség élére helyezte, de ezúttal sem kellett távoznia az udvarból, ahol így kancellári hivatalt kapott, amit haláláig viselt.

Érseksége[szerkesztés]

1378. augusztus 16-án VI. Orbán pápa esztergomi érsekké, október 18-án pedig bíborossá tette, címtemploma a Santi Quattro Coronati-bazilika lett. Kardinálisként nem látogatott Rómába, amit az tett lehetővé, hogy a pápa az Apostoli Szentszék magyarországi követévé nevezte ki. Egy időre ezután kiközösítették, mivel nem fizette be az Apostoli Kamarának járó illetményt, az annátákat.

Érseki minőségében 1382. szeptember 16-án ő temette el Nagy Lajost Székesfehérváron, majd másnap megkoronázta leányát, Mária királynőt. 1384-ben elkísérte Mária testvérét, Szent Hedviget Lengyelországba, hogy az elfoglalja a trónt, és összeházasodjon Jagelló litván nagyfejedelemmel. 1385. december 31-én Székesfehérváron Mária és édesanyja, Kotromanić Erzsébet jelenlétében megkoronázta II. (Kis) Károlyt is. Röviddel Luxemburgi Zsigmond koronázása előtt halt meg. Utódja az érseki székben Kanizsai János lett.

Források[szerkesztés]

Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.
Az 1378-ban kinevezett bíborosok életrajzai

Előde:
Szécsi Domonkos

Erdélyi katolikus püspök
1368–1376

Utóda:
Goblinus

Elődje:
De Surdis János

Esztergomi érsek
1378–1387

Utódja:
Kanizsai János