Demeter (esztergomi érsek)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Demeter
Erdély, Zágráb, majd Esztergom püspöke
Dömötör bíboros.png

Született születési ideje nem ismert
Magyarország
Elhunyt 1387. február 20.
Esztergom
Felekezet katolikus egyház
Püspökségi ideje
1368. június 28. – 1376. január 23.
(Erdély)
Püspökségi ideje
1376. január 23. – 1378. augusztus 16.
(Zágráb)
Püspökségi ideje
1378. augusztus 16. – 1387. február 20.
(Esztergom)
Előző püspök
Következő püspök
De Surdis János
Kanizsai János
Demeter esztergomi érsek pecsétje

Demeter vagy Dömötör (? – Esztergom, 1387. február 20.) középkori főpap és politikus, bíboros, esztergomi érsek, szerémi, erdélyi és zágrábi püspök, illetve pecsétőr, kincstartó, végül kancellár volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Származásáról semmit sem tudunk; noha állítólag alacsony sorban született, Nagy Lajossal nevelkedett együtt. Helyenként Vaskútinak nevezik, más kutatók – tévesen – a Rátót nemzetség Kapolai családjába helyezték. Nagy Lajos mellett futott be karriert: 1356-ban pecsétőr, 1359-ben pedig kincstartó volt. Ugyanebben az időben indult be egyházi pályafutása is: pécsi kanonokká nevezték ki. 1363. február 24-én egri prépost lett, V. Orbán pápa pedig szerémi püspökké nevezte ki 1364-ben káptalani megválasztása után, noha csupán szubdiakónus volt. Hivatalát 1365. április 1-jén foglalta el ténylegesen is. 1368. június 28-án a pápa utasítására áthelyezték az erdélyi püspökség élére, ahol is a krónikájáról ismert Küküllei János helyettesítette, mivel Demeter az udvarban maradt. Erdélyi püspöksége során a pálos rend számára Gyulafehérváron kolostort építtetett, Szenterzsébeten pedig restauráltatott egyet, amit szintén a pálosoknak adott. 1376. január 23-án XI. Gergely pápa a zágrábi püspökség élére helyezte, de ezúttal sem kellett távoznia az udvarból, ahol így kancellári hivatalt kapott, amit haláláig viselt.

Érseksége[szerkesztés]

1378. augusztus 16-án VI. Orbán pápa esztergomi érsekké, október 18-án pedig bíborossá tette, címtemploma a Santi Quattro Coronati bazilika lett. Kardinálisként nem látogatott Rómába, amit az tett lehetővé, hogy a pápa a Szentszék magyarországi követévé nevezte ki. Egy időre ezután kiközösítették, mivel nem fizette be az Apostoli Kamarának járó illetményt, az annátákat.

Érseki minőségében 1382. szeptember 16-án ő temette el Nagy Lajost Székesfehérváron, majd másnap megkoronázta leányát, Mária királynőt. 1384-ben elkísérte Mária testvérét, Szent Hedviget Lengyelországba, hogy az elfoglalja a trónt, és összeházasodjon Jagelló litván nagyfejedelemmel. 1385. december 31-én Székesfehérváron Mária és édesanyja, Kotromanić Erzsébet jelenlétében megkoronázta II. (Kis) Károlyt is. Röviddel Luxemburgi Zsigmond koronázása előtt halt meg. Utódja az érseki székben Kanizsai János lett.

Források[szerkesztés]

Előde:
Szécsi Domonkos
Erdélyi katolikus püspök
1368–1376
Utóda:
Goblinus
Elődje:
De Surdis János
Esztergomi érsek
1378-1387
Utódja:
Kanizsai János