Deinotherium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Deinotherium
Evolúciós időszak: Középső miocén - kora pleisztocén
Rajz a Deinotherium giganteum-ról; egy kijevi múzeumban levő csontváz alapján készítve
Rajz a Deinotherium giganteum-ról; egy kijevi múzeumban levő csontváz alapján készítve
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Plesielephantiformes
Család: Kapafogú őselefántok (Deinotheriidae)
Alcsalád: Deinotheriinae
Nem: Deinotherium
Kaup, 1829
Szinonimák
  • Dinotherium
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Deinotherium témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Deinotherium témájú kategóriát.

A Deinotherium az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül a fosszilis kapafogú őselefántok (Deinotheriidae) családjába tartozó nem.

Családjának a típusneme.

Tudnivalók[szerkesztés]

A Deinotherium (azaz magyarul „förtelmes szörny”) a valaha élt egyik legnagyobb szárazföldi emlős volt. Az állatok óriási méretűek voltak, marmagasságuk fajtól függően elérte a 3,6–4 métert, tömegük pedig a 8,8–13,2 tonnát.[1] Lehet, hogy az ormányuk nem volt olyan hosszú, mint a mai elefántok (Elephantidae) ormányai. Az agyaraik lehajoltak, befelé görbültek és az állkapocsból indultak. Az agyaraikat bizonyosan a fakéreg lehántására és a gumók kiásására használták. Mint a mai elefántok, ők is növényevők voltak. Az elefántoktól eltérően, a Deinotheriumoknak kisebb agyuk volt, ami arra következtet, hogy nem voltak olyan intelligensek. A kapafogú őselefántok különleges családja elég korán levált a többi ormányosok családjaitól. Ennek az ormányosnemnek a fajai Afrika, Ázsia és Európa területein barangoltak, középső miocén és kora pleisztocén korszakok között.[2]

A Deinotherium indicum körülbelül 7 millió évvel ezelőtt halt ki, feltehetőleg ugyanazért, mint a Paraceratherium (az élőhelyek elsivatagosodása illetve a füves pusztaságok előretörése miatt). Európában még kitartott a Deinotherium giganteum, de számuk fokozatosan csökkent, majd eltűntek. Legfrissebb leleteiket Romániában találták meg. Afrikában a pliocén során még élt fajuk, együtt az első emberfélékkel (Hominidae). Itt körülbelül 1 millió évvel ezelőtt haltak ki, utolsó fajuk a Deinotherium bozasi volt.

Sok Deinotherium-maradványt találtak Kelet-Afrikában, a Hadarnál, a Laetolinál, az Olduvai-szurdoknál és a Turkana-tónál.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nembe az alábbi 4-5 faj tartozik:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.  
  2. William J. Sanders|Sanders, W. J., 2003, chap 10, Proboscidea, in Mikael Fortelius (ed) Geology and paleontology of the Miocene Sinap Formation, Turkey, Columbia University Press, New York

Források[szerkesztés]