Deinotherium

Deinotherium
	Evolúciós időszak: Középső miocén - kora pleisztocén
	Rajz a Deinotherium giganteum-ról; egy kijevi múzeumban levő csontváz alapján készítve
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Afrotheria;
Rend:	Ormányosok (Proboscidea);
Alrend:	†Plesielephantiformes;
Család:	†Kapafogú őselefántok (Deinotheriidae);
Alcsalád:	†Deinotheriinae;
Nem:	†Deinotherium; Kaup, 1829
Szinonimák
	Dinotherium;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Deinotherium témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Deinotherium témájú kategóriát.

A Deinotherium az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül a fosszilis kapafogú őselefántok (Deinotheriidae) családjába tartozó nem.

Családjának a típusneme.

Tudnivalók[szerkesztés]

A Deinotherium (azaz magyarul „förtelmes szörny”) a valaha élt egyik legnagyobb szárazföldi emlős volt. Az állatok óriási méretűek voltak, marmagasságuk fajtól függően elérte a 3,59–4,01 métert, tömegük pedig a 8,8–13,2 tonnát. A D. proavum faj hímjeinek átlag marmagassága 3,65 méter, súlya pedig 10,5 tonna lehetett.^[1] Lehet, hogy az ormányuk nem volt olyan hosszú, mint a mai elefántok (Elephantidae) ormányai. Az agyaraik lehajoltak, befelé görbültek és az állkapocsból indultak. Az agyaraikat bizonyosan a fakéreg lehántására és a gumók kiásására használták. Mint a mai elefántok, ők is növényevők voltak. Az elefántoktól eltérően, a Deinotheriumoknak kisebb agyuk volt, ami arra következtet, hogy nem voltak olyan intelligensek. A kapafogú őselefántok különleges családja elég korán levált a többi ormányosok családjaitól. Ennek az ormányosnemnek a fajai Afrika, Ázsia és Európa területein barangoltak, középső miocén és kora pleisztocén korszakok között.^[2]

A Deinotherium indicum körülbelül 7 millió évvel ezelőtt halt ki, feltehetőleg ugyanazért, mint a Paraceratherium (az élőhelyek elsivatagosodása illetve a füves pusztaságok előretörése miatt). Európában még kitartott a Deinotherium giganteum, de számuk fokozatosan csökkent, majd eltűntek. Legfrissebb leleteiket Romániában találták meg. Afrikában a pliocén során még élt fajuk, együtt az első emberfélékkel (Hominidae). Itt körülbelül 1 millió évvel ezelőtt haltak ki, utolsó fajuk a Deinotherium bozasi volt.

Sok Deinotherium-maradványt találtak Kelet-Afrikában, a Hadarnál, a Laetolinál, az Olduvai-szurdoknál és a Turkana-tónál.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nembe az alábbi 6 faj tartozik:

Deinotherium bozasi (Arambourg, 1934)
Deinotherium giganteum (Kaup, 1829) - szinonimák: D. levius, D. gigantissimum; típusfaj
Deinotherium indicum (Falconer, 1845)
Deinotherium "thraceiensis" (Kovachev, 1964)
Deinotherium proavum (Jourdan, 1861)
Deinotherium proavum (Eichwald, 1831)

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.
↑ William J. Sanders|Sanders, W. J., 2003, chap 10, Proboscidea, in Mikael Fortelius (ed) Geology and paleontology of the Miocene Sinap Formation, Turkey, Columbia University Press, New York

Források[szerkesztés]

WALKING WITH BEASTS review by Karen Marais
Paleobiology Database
Carroll, R.L. (1988), Vertebrate Paleontology and Evolution, WH Freeman & Co.
Colbert, E. H. (1969), Evolution of the Vertebrates, John Wiley & Sons Inc (2nd ed.)
Harris, J.M. (1976) Evolution of feeding mechanisms in the family Deinotheriidae (Mammalia: Proboscidea). Zool. J. Linn. Soc. 56: 331-362
Athanassios Athanassiou, On a Deinotherium (Proboscidea) finding in the Neogene of Crete Archiválva 2012. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben: abstract
Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Dinotherium" . Encyclopædia Britannica (11th ed.). Cambridge University Press.
Deinotherium Factfile - ABC

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[probos_mass-1] Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.

[2] William J. Sanders|Sanders, W. J., 2003, chap 10, Proboscidea, in Mikael Fortelius (ed) Geology and paleontology of the Miocene Sinap Formation, Turkey, Columbia University Press, New York

[1]

[2]