Galambhojsza

Galambhojsza
Vízen úszó példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Ardeae Csoport: Aequornithes Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes) Család: Viharmadárfélék (Procellariidae) Leach, 1820 Nem: Daption Stephens, 1826 Faj: D. capense
Tudományos név
Daption capense (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Procellaria capensis Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Galambhojsza témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Galambhojsza témájú médiaállományokat és Galambhojsza témájú kategóriát.

A galambhojsza (Daption capense) a madarak (Aves) osztályának viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Daption madárnem egyetlen faja.

Rendszertani besorolása

A viharmadárféléken belül a monotipikus galambhojsza és a szintén monotipikus rokonai, az antarktiszi hojsza (Thalassoica antarctica) és a hóhojsza (Pagodroma nivea), valamint a nagytestű sirályhojszák (Fulmarus) és óriáshojszák (Macronectes) közös csoportba, azaz alcsaládi vagy nemzetségi szintre gyűjthetők össze.

Korábban a Procellaria nembe sorolták, Procellaria capensis néven.

Előfordulása

A déli félteke kontinenseinek és szigeteinek lakója. A telet a tengereken tölti, ahol Angoláig és a Galápagos-szigetekig is eljut, de általában, csak az Auckland-, a Chatham- és a Campbell-szigetekig repül el. Főleg az Antarktisz közelében levő szigeteken költ; például: az Antarktiszi-félszigeten, Déli-Georgián, Balleny-szigeteken, Kerguelen-szigeteken és a Scotia-tenger néhány szigetén.

Mivel hatalmas előfordulási területtel rendelkezik, továbbá a 2009-ben végzett becslések szerint 2 millió felnőtt példány van belőle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a galambhojszát nem fenyegetett fajként tartja számon.

Alfajai

• Daption capense australe (Mathews, 1913) - Új-Zéland és az Antarktisz között költ.
• Daption capense capense (Linnaeus, 1758) - az Antarktisz körül költ.

Megjelenése

Testhossza 39 centiméter, szárnyfesztávolsága 86–89 centiméter, testtömege 250–300 gramm. Feje, szárnyainak teteje sötétbarna, fehér mintázattal, alsó fele hófehér. Nevét a galambhoz hasonló kinézete miatt kapta a tengerészektől.

A madárnak a viharmadár-alakúakra jellemző felső csőrkáváján egyenes, cső alakú, szarunemű nyúlványt visel. Zúzógyomrában olajat termel, melyet védekezésre (köpködés által) vagy a fióka táplálásakor használ fel; ha hosszabb vándorutat tesz meg, anélkül, hogy táplálkozzon, akkor ebből az olajból él. Az orrlyukai fölött sómirigyek találhatók, melyekkel a galambhojsza kivonja testéből a tengervíz fogyasztása nyomán felszaporodott sót. A kiválasztott sót magas sótartalmú nyálka formájában az orrán át spricceli ki.

Röpképe

Életmódja

A vízfelszínén vagy a víz alá bukva vadászik kisebb halakra, kalmárokra és krillre. Táplálékának a 80%-át azonban a rákok képezik. A hajókat is követi hulladék reményében. Táplálkozáskor agresszív viselkedést mutatnak, még a fajtársaikkal szemben is.

Szaporodása

Sziklapárkányokon telepesen fészkel, melyet törmelékből mélyedésbe készít el. A költőkolóniái kisebbek, mint a többi rokonáé, és általában egy kilométeres távolságban van a tengertől. Novemberben a tojó csak egy tojást tojik, melyen mindkét madár 45 napig kotlik. Kikelés után 45 nappal, körülbelül márciusban, a fióka kirepül a fészekből.

Tojása

Források

• ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
• ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
• Brands, Sheila: Systema Naturae 2000 / Classification – Genus Daption-. Project: The Taxonomicon, 2008. augusztus 15. (Hozzáférés: 2009. február 22.)
• Brands, Sheila: Systema Naturae 2000 / Classification – Daption capense. Project: The Taxonomicon, 2008. augusztus 14. [2007. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 22.)
• Procellariidae, Albatrosses And Petrels Across The World. Oxford, UK: Oxford University Press (2004). ISBN 0-19-850125-0 
• The Clements Checklist of the Birds of the World, 6, Ithaca, NY: Cornell University Press (2007). ISBN 978-0-8014-4501-9 
• Double, M. C.. Procellariiformes (Tubenosed Seabirds), Grzimek's Animal Life Encyclopedia 8 Birds I Tinamous and Ratites to Hoatzins, 2nd, Farmington Hills, MI: Gale Group, 107–111. o. (2003). ISBN 0-7876-5784-0 
• The Birders Handbook, First, New York, NY: Simon & Schuster, 29–31. o. (1988). ISBN 0-671-65989-8 
• Albatrosses, Fulmars, Shearwaters, and Petrels, Latin Names Explained A Guide to the Scientific Classifications of Reptiles, Birds & Mammals. New York, NY: Facts on File, 191–192. o. [1979] (1995). ISBN 0-8160-3377-3 
• Birds of the World. New York, NY: Dorling Kindersley, 50. o. (1993). ISBN 1-56458-295-7 
• Tree of Life: Procellariidae. Shearwaters, Petrels. Tree of Life Web Project, 2008. június 27. (Hozzáférés: 2009. március 18.)
• Trewby, Mary. Antarctica: an encyclopedia from Abbot Ice Shelf to zooplankton. Auckland, New Zealand: Firefly Books Ltd, 46. o. (2002). ISBN 1-55297-590-8 
• ZipCode Zoo: Daption capense australe (Snare Cape Pigeon). BayScience Foundation, 2009. július 3. [2012. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 20.)
• A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963 545 006 0  - magyar neve

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Cape petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videók a fajról
• Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 132.
• General Zoology 13 pt1 p. 239