Danilo Kiš

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Danilo Kiš
Danilo Kis Serbian Literature Great Men Stamps.jpg
Született Kiss Dániel
1935.február 2.
Szabadka, Vajdaság, Jugoszlávia
Elhunyt 1989.október 15. (54 évesen)
Párizs, Franciaország
Állampolgársága
Nemzetisége magyar-szerb
Foglalkozása író
Iskolái University of Belgrade Faculty of Philology (–1958, comparative literature)
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendje
  • NIN Prize (1972)[1][2]
  • Andrić prize (1983)
  • Preis der SWR-Bestenliste (1988)
Halál okatüdőrák
Sírhely Alley of Distinguished Citizens (Tree-lined path of Giants, conh XI)[3]

A Wikimédia Commons tartalmaz Danilo Kiš témájú médiaállományokat.

Danilo Kiš (cirill írással Данило Киш, Szabadka, 1935. február 22.Párizs, 1989. október 15.) magyar-zsidó származású jugoszláv (szerb) író.

Élete[szerkesztés]

Kiss Dániel néven született a vajdasági Szabadkán 1935-ben, Kiss (Kohn) Ede (Eduard Kiš) és Milica Dragićević fiaként, így egyszerre volt magyar-zsidó és szerb származású is. Bár szerbül írt, néha magyarul jegyzetelt.[4] Jól tudott magyarul; úgy vallotta, hogy Ady hatására lett író (1947-ben fordított is tőle).[4] Gyermekkorában néhány évig a Zala megyei Kerkebarabáson élt. Itt magyar iskolába járt, első fogalmazásait is magyarul írta.[4] Apját innen hurcolták el 1944-ben Auschwitzba.

A háború után a család megmaradt része az anya családjához, a montenegrói Cetinjébe ment. 1954-ben ott érettségizett, majd a Belgrádi Egyetemen tanult, ahol 1958-ban szerzett diplomát. Ő volt az első diák, aki összehasonlító irodalomtudományt végzett. A Vidici magazin jelentős személyisége volt, 1960-ig dolgozott ott. 1962-ben publikálta első két novelláját, a Manzárdot (Mansarda) és a 44. zsoltárt (Psalam 44). 1973-ban NIN-díjat kapott Peščanik című munkájáért. A következő években több hazai és külföldi elismerésben részesült.

Miután szerb nyelvi lektor lett két franciaországi egyetemen (Strasbourg, Párizs), élete nagy részét Párizsban töltötte. 1962-ben feleségül vette Mirjana Miočinovićot, akitől 1981-ben elvált. Ezután Pascale Delpech-sel élt együtt. Tüdőrákban hunyt el.

Művei[szerkesztés]

  • Mansarda: satirična poema, 1962 (regény; magyarul: Manzárd)
  • Psalam 44, 1962 (regény)
  • Bašta, pepeo, 1965 (regény; magyarul: Kert, hamu)
  • Rani jadi: za decu i osetljive, 1970 (novellák; magyarul: Korai bánat)
  • Peščanik, 1972 (regény; magyarul: Fövenyóra; Tolnai Szabolcs rendezésében 2007-ben film készült belőle)
  • Po-etika, 1972 (esszé)
  • Po-etika, knjiga druga, 1974 (interjúk)
  • Grobnica za Borisa Davidoviča: sedam poglavlja jedne zajedničke povesti, 1976 (novellák; magyarul: Borisz Danilovics síremléke)
  • Čas anatomije, 1978 (regény; magyarul: Anatómiai lecke)
  • Noć i magla, 1983 (dráma)
  • Homo poeticus, 1983 (esszék és interjúk)
  • Enciklopedija mrtvih, 1983 (novellák; magyarul: A holtak enciklopédiája)
  • Gorki talog iskustva, 1990 (interjúk)
  • Život, literatura, 1990 (interjúk és esszék)
  • Pesme i prepevi, 1992 (versek)
  • Lauta i ožiljci, 1994 (novellák; magyarul: Lant és sebhelyek)
  • Skladište, 1995 (szövegek)
  • Varia, 1995 (esszék, cikkek és novellák)
  • Pesme, Elektra, 1995 (versek)

Magyarul[szerkesztés]

  • Manzárd. Két kisregény / A 44. zsoltár; ford. Vári Gerda; Európa, Bp., 1966
  • Kert, hamu. Regény; ford. Ács Károly; Európa, Bp., 1967
  • A csönd elemei. Mai jugoszláv esszék; vál., utószó Danilo Kis, ford. Sztepánov Predrág; Európa, Bp., 1968 (Modern könyvtár)
  • Korai bánat. Gyermekek és érzékenyek számára; ford. Ács Károly; Forum, Újvidék, 1971
  • Fövenyóra. Regény; ford. Borbély János; Forum, Újvidék, 1973
  • Borisz Davidovics síremléke. Hét fejezet egy közös történetből; ford. Borbély János; Fórum, Újvidék, 1978
  • A holtak enciklopédiája. Elbeszélések; ford. Borbély János; Forum, Újvidék, 1986
  • Borisz Davidovics síremléke. Hét fejezet egy közös történetből; ford. Borbély János; Fórum, Újvidék, 1989
  • Lant és sebhelyek. Novellák a hagyatékból, 1980-1986; ford. Balázs Attila et al., szerk. Balázs Attila; Pesti Szalon, Bp., 1994 (Danilo Kiš életműsorozat)
  • Kételyek kora. Esszék, tanulmányok; vál., utószó Bányai János; Kalligram–Fórum, Pozsony–Újvidék, 1994 (Dominó könyvek. Libertas et civitas)
  • Anatómiai lecke; ford. Balázs Attila, Radics Viktória, Varga Piroska; Palatinus Könyvek, Bp., 1999

Irodalom[szerkesztés]

  • Mohai V. Lajosː Tanmese Danilo Kiš-től. Szövegek innen-onnan; Felsőmagyarország, Miskolc, 2001
  • Radics Viktória: Danilo Kis. Pályarajz és breviárium (Kijárat, Budapest, 2002) ISBN 9789639136809
  • Boško Krstićː A vadgesztenyék utcájának nyomában. Danilo Kiš szabadkai emlék(ezet)e; ford. Beszédes István; Studio Bravo, Szabadka, 2007

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Добитници Нинове награде за књижевност. (Hozzáférés: 2017. február 24.)
  2. НИН online. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  3. 8325417
  4. a b c Magyar Narancs