Danilo Kiš

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Danilo Kiš
Danilo Kis Serbian Literature Great Men Stamps.jpg
Születési név Kiss Dániel
Született 1935.február 2.
Szabadka, Vajdaság, Jugoszlávia
Elhunyt 1989.október 15. (54 évesen)
Párizs, Franciaország
Állampolgársága
Nemzetisége magyar-szerb
Foglalkozása író
Iskolái University of Belgrade Faculty of Philology
Díjak
  • NIN Prize (1972)
  • Andrić prize (1983)

Danilo Kiš az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Danilo Kiš témájú médiaállományokat.

Danilo Kiš (cirill írással Данило Киш, Szabadka, 1935. február 22.Párizs, 1989. október 15.) magyar-zsidó származású jugoszláv (szerb) író.

Élete[szerkesztés]

Kiss Dániel néven született a vajdasági Szabadkán 1935-ben, Kiss (Kohn) Ede (Eduard Kiš) és Milica Dragićević fiaként, így egyszerre volt magyar-zsidó és szerb származású is. Bár szerbül írt, néha magyarul jegyzetelt.[1] Jól tudott magyarul; úgy vallotta, hogy Ady hatására lett író (1947-ben fordított is tőle).[1] Gyermekkorában néhány évig a Zala megyei Kerkebarabáson élt. Itt magyar iskolába járt, első fogalmazásait is magyarul írta.[1] Apját innen hurcolták el 1944-ben Auschwitzba.

A háború után a család megmaradt része az anya családjához, a montenegrói Cetinjébe ment. 1954-ben ott érettségizett, majd a Belgrádi Egyetemen tanult, ahol 1958-ban szerzett diplomát. Ő volt az első diák, aki összehasonlító irodalomtudományt végzett. A Vidici magazin jelentős személyisége volt, 1960-ig dolgozott ott. 1962-ben publikálta első két novelláját, a Manzárdot (Mansarda) és a 44. zsoltárt (Psalam 44). 1973-ban NIN-díjat kapott Peščanik című munkájáért. A következő években több hazai és külföldi elismerésben részesült.

Miután szerb nyelvi lektor lett két franciaországi egyetemen (Strasbourg, Párizs), élete nagy részét Párizsban töltötte. 1962-ben feleségül vette Mirjana Miočinovićot, akitől 1981-ben elvált. Ezután Pascale Delpech-sel élt együtt. Tüdőrákban hunyt el.

Művei[szerkesztés]

  • Mansarda: satirična poema, 1962 (regény; magyarul: Manzárd)
  • Psalam 44, 1962 (regény)
  • Bašta, pepeo, 1965 (regény; magyarul: Kert, hamu)
  • Rani jadi: za decu i osetljive, 1970 (novellák; magyarul: Korai bánat)
  • Peščanik, 1972 (regény; magyarul: Fövenyóra; Tolnai Szabolcs rendezésében 2007-ben film készült belőle)
  • Po-etika, 1972 (esszé)
  • Po-etika, knjiga druga, 1974 (interjúk)
  • Grobnica za Borisa Davidoviča: sedam poglavlja jedne zajedničke povesti, 1976 (novellák; magyarul: Borisz Danilovics síremléke)
  • Čas anatomije, 1978 (regény; magyarul: Anatómiai lecke)
  • Noć i magla, 1983 (dráma)
  • Homo poeticus, 1983 (esszék és interjúk)
  • Enciklopedija mrtvih, 1983 (novellák; magyarul: A holtak enciklopédiája)
  • Gorki talog iskustva, 1990 (interjúk)
  • Život, literatura, 1990 (interjúk és esszék)
  • Pesme i prepevi, 1992 (versek)
  • Lauta i ožiljci, 1994 (novellák; magyarul: Lant és sebhelyek)
  • Skladište, 1995 (szövegek)
  • Varia, 1995 (esszék, cikkek és novellák)
  • Pesme, Elektra, 1995 (versek)

Irodalom[szerkesztés]

  • Radics Viktória: Danilo Kis. Pályarajz és brevárium (Kijárat, 2002) ISBN 9789639136809

Jegyzetek[szerkesztés]