Csodatévő Szent Gergely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csodatévő Szent Gergely
Grigorii chudotvoretz.jpg
Született 213[1][2]
Niksar
Elhunyt 270 (56-57 évesen)[1][2]
Niksar
Foglalkozása pap
Tisztség püspök
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csodatévő Szent Gergely témájú médiaállományokat.

Csodatévő Szent Gergely (ógörögül: Γρηγόριος ὁ Θαυματουργός, latinul: Gregorius Neocaesariensis / Thaumaturgus), (Neokaiszareia, 213Neokaiszareia, 270. november 17.) ókeresztény görög püspök, egyházi író.

Előkelő pogány családban született Neokaiszareiában, és testvérével, Athenodorosszal együtt 5 éven keresztül tanult Órigenésznél Kaiszareiában. Itt is keresztelkedett meg, majd szülővárosába tért vissza, amelynek rövidesen a püspöke lett. 270-ben hunyt el. Életét négy, legendaszerű életrajz (lat. vita) dolgozta fel, köztük Nüsszai Szent Gergelyé.

Gergelynek több írott műve maradt fenn az utókorraː

  • Köszöntőbeszéd – Órigenészhez Kaiszareiából való távozásakor. A beszédben Gergely tanúskodik az őrangyalokba vetett hitéről;
  • A Szentháromságra vonatkozó hitvallás – a Nüsszai Szent Gergely-féle életrajzban szerepel;
  • Kánoni levél – egy ismeretlen püspök részére, a korabeli egyházi fegyelem megismerése szempontjából fontos;
  • Metaphrasis a Prédikátor könyvéhez – a bibliai Prédikátor könyvét próbálja a szerző a nagyközönség számára könnyű, élvezhetőbb nyelvezetű formába átültetni. A régi kéziratok gyakran és tévesen Nüsszai Szent Gergely neve alatt közlik;
  • Ad Theopompum de passibilitate et impassibilitate Dei – filozófiai-apologetikus beszélgetés, amely csak szír nyelven maradt fenn;
  • Philagrioszhoz a lélek egységéről – a Szentháromság tanának rövid kifejtése. A mű hitelessége nem biztos, ugyanis bár szírül az ő neve alatt maradt fenn, a görög változatok Nüsszai Szent Gergely és Nazianzi Szent Gergely neve alatt közlik;
  • Rövid értekezés a lélekről Tatianoszhoz – kétes hitelességű írás, egyesek szerint Hitvalló Szent Maximosz műve;
  • 6 darab homilia – kétes hitelességűek, örmény nyelven maradtak fenn.

Forrás[szerkesztés]

  • Altaner Bertold: Ókeresztény irodalomtörténet (Patrologia), Szent István Társulat, Budapest, 1947, 124. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)