Csao Kao

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csao Kao
趙高
Született ?
Csao 趙 állam (ókori Kína)
Elhunyt i. e. 207
Hszienjang, császári palota
Állampolgársága Csin-dinasztia
Nemzetisége Csao 趙 állambeli
Csin 秦 alattvaló
Foglalkozása a herceg nevelője,
császári főtanácsadó
Tisztség Grand Chancellor
Halál okamerénylet
Átírási segédlet
Csao Kao
Kínai átírás
Hagyományos kínai 趙高
Egyszerűsített kínai 赵高
Mandarin pinjin Zhào Gāo
Wade–Giles Chao4 Kao1

Csao Kao Csin Si Huang-ti uralkodása idején, Hu-haj herceg nevelője, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy a császár halálát követően félreállítsa a jogos trónörököst, és a neveltje legyen az új uralkodó. I. e. 207-ben a második császárt is öngyilkosságra kényszerítette, majd a Csin-dinasztia harmadik, ugyancsak általa trónra segített uralkodója, Ce-jing még ebben az évben meggyilkolta. Alakja későbbi történetírói hagyományba és az irodalomban aljas, korrupt és hataloméhes eunuchként jelenik meg.

Élete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Csao Kao életéről és a Csin-udvarban végzett tevékenységéről a nagy történetíró, Sze-ma Csien tudósít művében. Igaz, hogy A történetíró feljegyzéseiben Csao Kao nem rendelkezik önálló fejezettel, de a hozzá szorosan kapcsolódó Csin-kori személyek életrajzai számos hasznos információt tartalmaznak vele kapcsolatban. Épp ezért jelenleg, Csao Kao élete elsősorban a Csin Si Huang-ti életrajzát tartalmazó 6.,[1] valamint az Li Sze főminiszter és Meng Tien tábornok életrajzát tartalmazó 87.[2] és 88.[3] fejezetek tartalma alapján rekonstruálható.

Származása és családja[szerkesztés]

Csao Kao családja - miként családnevük is mutatja - eredetileg a Csao 趙 államot i. e. 403-ban meglapító uralkodói családdal állt rokoni kapcsolatban. Csao Kao születési dátuma ugyan nem ismert, de a történeti források annyit elárulnak, hogy már az ő életében a családját - valami, pontosan meg nem nevezett bűn miatt - kollektív büntetéssel sújtották. Büntetésképpen Csao Kao fivéreit kasztrálták. Azt pontosan nem lehet tudni, hogy vajon Csao Kao maga is elszenvedte-e a kasztrációt jelentő büntetést, de a későbbi történeti hagyomány egybehangzóan eunuchként hivatkozik rá.

A Csin udvarban[szerkesztés]

Amikor Csin állam i. e. 222-ben elfoglalta Csao államot, Csin Si Huang-ti felfigyelt Csao kiváló képességeire és egyik fia, a későbbi második császár, Hu-haj mellé vette tanárnak, hogy a herceget „büntetőjogi rendelkezésekre és a törvénykezés tevékenységére” (jü lü ling fa si 獄律令法事) oktassa. Az első császár idején hivatalosan „a császári hintók felvigyázóinak parancsnoka” (csung-csö fu-ling 中車府令) rangban szolgálta az uralkodót.[4]

A második császár trónra segítése[szerkesztés]

Csin Si Huang-ti i. e. 210-ben körutazásra indult a Keleti-tenger partjára, amikor útban hazafelé, távol a fővárostól, Sacsiuban 沙丘 szeptember 10-én elhunyt. Főminisztere, Li Sze azonban a saját kedvére szerette volna elrendezni az utódlás dolgát, ezért úgy döntött, hogy amíg a fővárosba nem érnek, titokban tartja a császár halálát. A holttestet egy szekérre rakatta, és a Hszienjangba hat hétig tartó út során mindenben ő intézkedett a császár nevében. Az uralkodó haláláról, csak Csao Kao, a neveltje Hu-haj herceg, és még 5-6 udvaronc tudott.[4]

Ezt megelőzően, amikor a császár megérezte közelgő halálát, egy levelet írt legidősebb fiának, a trónörökös Fu-szu hercegnek, amelyben kérte, hogy intézkedjék a temetését illetően. Ezt a levelet a császár, a hitelességet igazoló pecsétjével együtt Csao Kaora bízta. Li Sze és Csao Kao azonban meghamisították a levelet, és a császár nevében felszólították az ekkoriban az Ordosz vidékén katonaként szolgáló herceget, valamint annak barátját, a császárt rendíthetetlen hűséggel szolgáló Meng Tien tábornokot, hogy elkövetett bűneik miatt hajtsanak végre öngyilkosságot.[4]

A fővárosba visszatérve eltemették a császárt a Li-hegynél lévő mauzóleumába, majd pedig a húsz esztendős, apjánál is zsarnokibb természetű Hu-haj herceget ültették a Csin-dinasztia trónjára.[4]

Leszámolás Li Szevel[szerkesztés]

Az új császár trónra lépését követően kinevezte egykori mentorát, Csao Kaot „?”nak(lang csung ling 郎中令). Csao Kao és a főminiszter, Li Sze között azonban elmérgesedett a helyzet a kettejük között kialakult hatalmi rivalizálás miatt. Mivel Csao Kao volt az új császár egykori nevelője, a befolyása is nagyobb lehetett. Elérte, hogy a császár bizalma megrendüljön az őt trónra segítő főminiszterrel szemben.[5][6] Nyilvánvalóan Csao Kao sugallatára a következő levélben fejezte ki a személye iránti elégedetlenségét:

„Apám egy kis ország királyaként kezdte, és egy birodalom alapítója lett. Visszaverte a barbárok támadását, békét teremtett, és palotákat épített diadala örömére... Én alig két éve uralkodom, és a birodalmat mindenfelől rablók fenyegetik... Te nem teljesítetted az első császár utolsó kívánságát, és engem sem szolgálsz hűséggel. Nem vagy méltó a hivatalodra![7]

Csao Kao, aki akkorra már végezett valamennyi vetélytársával - kíméletlen tisztogatásának miniszterek, hercegek és katonatisztek estek áldozatául - végül i. e. 208-ban, az ekkor már több mint hetven esztendős Li Szet is kivégeztette annak teljes családjával együtt harmadíziglen.[8] Li Sze kivégzésére a főváros piacterén került sor „az öt büntetésnek” (vu-hszing 五刑) nevezett módon.[9] A sors fintora, hogy ezt, a kínzással egybekötött kivégzési formát korábban épp Li Sze „reformálta meg”, amely ekkoriban abból állt, hogy az először az elítélt orrát vágták el, ezt követően a karjait és a lábait, majd pedig a kasztrálását követően, derékban kettévágták.[10]

Ce-jing trónra segítése[szerkesztés]

A Li Sze halálával megüresedett hivatalát Csao Kao vette át, így ő lett a felkelésekkel sújtott, a széthullás szélére sodródott Csin birodalom új főminisztere (csung-cseng-hsziang 中丞相).

A császár nem törődött a felkelés során a palotába sorra érkező kedvezőtlen hírekkel. Szobájába zárkózott, és csak bizalmasával, Csao Kaoval konzultált. Baljós álmok gyötörték, és feltehetően pszichés problémákkal küzdött. A palotabeliek és hivatalnokai alig látták őt, nevében új főminisztere járt el. Amikor ez elégedetlenséget szült a palotában, Csao Kao, hogy megerősítse dominanciáját az udvaroncok között, rávette őket, hogy a császárnak ajándékozott szarvasról ők is állítsák azt, hogy valójában egy ló. Az ifjú császár bár kezdetben ellenkezett, de végül beismerte, hogy a szarvas csakugyan egy ló, és meggyőződött arról, hogy hallucinációk gyötrik.[11] A saját személye és birodalma végső összeomlása előtt, bátor és vakmerő lépésre szánta el magát: menesztette az összes eunuchot, köztük Csao Kaot is. Csao Kao válaszlépésként ekkor emberivel közösen elfoglalta a palotát, és öngyilkosság elkövetésére kényszerítette a császárt.[12]

Csao Kao a második császár halálakor, annak unokaöccsét, az első császár egyik unokáját, Ce-jinget 子嬰 ültette trónra.[13]

Halála[szerkesztés]

Ce-jing nem viselte a huang-ti 皇帝, „császár” címet, mint nagybátyja, a második császár, és nagyapja, a dinasztiaalapító első császár, hanem csak a „Csin királya” (Csin vang 秦王) címen uralkodott. Szerepe leginkább csak formális volt az ekkora már a teljes széthullás szélén álló birodalom fővárosában, Hszienjangban.[14]

Az új uralkodó pár nappal a trónra lépését követően betegséget színlelve a hálótermébe hívatta Csao Kaot, akit néhány eunuchja segítségével saját kezűleg döfött le.[15]

Hatása[szerkesztés]

  • Csao Kao alakja számos későbbi irodalmi alkotásban felbukkan. Egyike azon aljas, korrupt és hataloméhes hivatalnokok archetípusának, akik a kínai történelem során az uralkodó és a birodalom vesztét okozták. Mind közül talán a legismertebb és legnépszerűbb történet az a pekingi opera, melynek címe: „Az univerzum kardja” (Jü-csou feng 《宇宙峰》). Ebben Csao Kao és a második Csin császár történetét dolgozzák fel, melynek érdekessége, hogy Csao Kao lánya, egy bizonyos Csao Jen-zsung 趙艷容 jelentős szerepet kap, aki egyébiránt más, történeti forrásban nem jelenik meg.[16]
  • A történetíró feljegyzéseiben megörökített „cse lü vej ma 指鹿為馬”, vagyis „a szarvast lónak nevezni” történetre használt kifejezés egy afféle szólásmondássá (cseng-jü 成語) vált a kínai nyelvben, amelyet akár szóban, akár írásban olyan helyzetekben használnak, amikor valaki a dominanciáját kinyilvánítja mások felett.[17]

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  2. Lásd:《李斯列傳》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  3. Lásd:《蒙恬列傳》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  4. a b c d Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  5. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  6. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  7. Paludan 2009 27. o.
  8. Paludan 2009 27. o.
  9. Salát 2013 250. o.
  10. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  11. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  12. Paludan 2009 27. o.
  13. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  14. Bodde 2008 84. o.
  15. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  16. Lásd:《宇宙峰》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  17. Lásd: calling-a deer a horse (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]