Csíkoshasú tonhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csíkoshasú tonhal
Katsuwonus pelamis Java.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Euteleostei)
Öregrend: Acanthopterygii
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Makrélafélék (Scombridae)
Alcsalád: Scombrinae
Nemzetség: Thunnini
Nem: Katsuwonus
Kishinouye, 1915
Faj: K. pelamis
Tudományos név
Katsuwonus pelamis
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csíkoshasú tonhal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkoshasú tonhal témájú kategóriát.

A csíkoshasú tonhal (Katsuwonus pelamis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csíkoshasú tonhal 1 méter hosszú, gyors úszó, nyíltvízi hal, amely a világ összes tengerében megtalálható. 50 000 fős csapatokban is megfigyelhető. Gyorsaságára jellemző, hogy egy megjelölt tonhal száztizenkilenc nap alatt kelt át az Atlanti-óceánon a Vizcayai-öböl és Új-Anglia között, ami naponta 40 mérföld megtételét jelentené akkor is, ha egyenesen, megszakítás nélkül haladt volna.[1]

Kisebb halakkal, rákokkal, fejlábúakkal és puhatestűekkel táplálkozik. A csíkoshasú tonhal a nagyobb halak és cápák áldozatául eshet, de legfőbb ellensége azonban az ember, amely nagy hálókkal és horgászbotokkal fogja ki a halat. A hal húsát frissen, fagyasztva, konzervdobozba tárolva, szárítva, sózva és füstölve árulják.

A tonhalak között a csíkoshasú tonhal a legtermékenyebb, emiatt nem veszélyeztetett, habár az ember ipari mértékben halássza is.[2][3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Attenborough, David, ford. Sárközy Elga. Az első édenkert. Budapest: Park, 22. o. ISBN 9630267217 (1989) 
  2. FishWatch: Atlantic Skipjack Tuna (Katsuwonus pelamis)”, NOAA - National Oceanic and Atmospheric Adminsitration, 2009. november 3. (Hozzáférés ideje: 2009. november 12.) 
  3. Skipjack tuna, purse seine caught”, Blue Ocean Institute, 2009. november 11. (Hozzáférés ideje: 2009. november 12.) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben Skipjack tuna című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Clover, Charles. 2004. The End of the Line: How overfishing is changing the world and what we eat. Ebury Press, London. ISBN 0-09-189780-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]