Ugrás a tartalomhoz

Cesare Zavattini

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cesare Zavattini
Született1902. szeptember 20.[1][2][3][4][5]
Luzzara
Elhunyt1989. október 13. (87 évesen)[1][6][7][2][3]
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – )
  • olasz ( – 1946. június 18.)
GyermekeiMarco Zavattini
Foglalkozása
IskoláiUniversity of Parma
Kitüntetései
  • Nastro d'Argento for Best Subject
  • Népek Közötti Barátságért Érdemrend
  • Nastro d'Argento for Best Screenplay (Biciklitolvajok, Vittorio De Sica, Suso Cecchi d'Amico, Oreste Biancoli, Adolfo Franci, Gerardo Guerrieri, Nastri d'Argento 1949, 1949)
  • Golden Lion for Lifetime Achievement (1982)
  • Viareggio-Versilia International Prize (1985)[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesare Zavattini témájú médiaállományokat.

Cesare Zavattini (Luzzara, 1902. szeptember 20. – Róma, 1989. október 13.) olasz forgatókönyvíró, a neorealista mozgalom egyik első teoretikusa és híve az olasz filmművészetben.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az észak-olaszországi Reggio Emilia melletti Luzzarában született 1902. szeptember 20-án. Jogot tanult a Parmai Egyetemen, de aztán az írásnak szentelte magát. Pályafutását a Gazzetta di Parmában kezdte.[9] 1930-ban Milánóba költözött, és az Angelo Rizzoli könyv- és folyóiratkiadónál dolgozott. Miután Rizzoli 1934-ben elkezdett filmeket készíteni, Zavattini 1936-ban megkapta első megbízását forgatókönyvre és történetírásra. Ezzel egy időben a Szaturnusz a Föld ellen című képregényének cselekményét írta Federico Pedrocchival (forgatókönyv) és Giovanni Scolarival (művészet) az I tre porcellini (1936–1937)[10] és Topolino (1937–1946) címmel.[11]

1935-ben megismerkedett Vittorio De Sicával, akivel olyan partneri együttműködésbe kezdett, amely mintegy húsz filmet eredményezett, köztük az olasz neorealizmus olyan remekműveit, mint a Fiúk a rács mögött (1946), a Biciklitolvajok (1948), a Miracolo a Milano (1951) és az Umberto D. (1952).

1952-ben Zavattini interjút adott a The Italian Film Magazine 2.-nek, amelyet angolul "Some Ideas on the Cinema" címmel adtak ki újra. Az általa felvázolt tizenhárom pontot széles körben az olasz neorealizmussal kapcsolatos kiáltványának tekintik.

Egyetlen hollywoodi munkájában Zavattini megírta a The Children of Sanchez (Sanchez gyermekei, 1978) forgatókönyvét Oscar Lewis azonos című könyve alapján, amely klasszikus tanulmány egy mexikói családról. 1979-ben a 11. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon a filmművészethez való hozzájárulásáért kitüntető díjat kapott.[12] 1983-ban a 13. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének tagja volt.[13]

Zavattini 1989. október 13-án halt meg Rómában. Ateista volt.[14]

Rendezők, akikkel együttműködött

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zavattini több mint 80 filmjében az olasz és nemzetközi filmművészet számos ünnepelt rendezője mellett dolgozott, úgymint:

Emlékezete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nobel-díjas Gabriel García Márquez La Santa című novellájában egy szereplőt, a filmművészet tanárát Zavattiniról neveztek el.

Válogatott filmográfia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Milliót adok (1936)
  • Az idő tánca (1936)
  • Szent János, a lefejezett (1940)
  • A bűnös nő (1941)
  • Don Cesare di Bazan (1942)
  • A postás előtt (1942)
  • Úti kaland (4 passi fra le nuvole, 1942)
  • A gyermekek figyelnek bennünket (1943)
  • Piruetas Juveniles / Romanzo a passo di danza (1943)
  • A mennyország kapuja (1945)
  • Un giorno nella vita (1946)
  • The Testimony (1946)
  • Fiúk a rács mögött (1946)
  • San Marino ismeretlen embere (1946)
  • Krimihírek (1947)
  • A nagy hajnal (1947)
  • Sperduti nel buio (1947)
  • Biciklitolvajok (1948)
  • Húsz év (1949)
  • Miracolo a Milano (Csoda Milánóban, 1951)
  • Mamma Mia, micsoda benyomás! (1951)
  • Umberto D. (A sorompók lezárulnak, 1952)
  • Ali Baba és a negyven rabló (1954)
  • L'oro di Napoli (Nápoly aranya, 1954)
  • La Ciociara (Egy asszony meg a lánya, 1960)
  • Altona foglyai, 1962)
  • L'isola di Arturo (Arturo szigete, 1962)
  • Tegnap, ma, holnap (1963)
  • Un monde nouveau (1966)
  • Szeszélyes olasz stílus (1968)
  • I girasoli (Napraforgó, 1970)
  • Il giardino dei Finzi-Contini (Finzi-Continiék kertje, 1970)
  • Una breve vacanza (Rövid vakáció, 1973)
  • Lo chiameremo Andrea (1975)

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  2. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796. Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ "Vegetti Catalog of Fantastic Literature" (olasz nyelven).
  5. ↑ Dalibor Brozović (1999). "Hrvatska enciklopedija". Horvát Enciklopédia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute.
  6. ↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. október 16.
  7. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  8. ↑ "www.premioletterarioviareggiorepaci.it/premi/vincitori/2-Premio%20Internazionale%20Viareggio-Versilia".
  9. ↑ Giorgio Bertellini.szerk.: Gaetana Marrone: Cesare Zavattini (1902–1989), Encyclopedia of Italian Literary Studies. London; New York: Routledge, 2042. o. (2007). ISBN 9781579583903
  10. ↑ Horn, Maurice. The World encyclopedia of comics. Chelsea House, 599. o. (1983). ISBN 978-0-87754-323-7
  11. ↑ Barilli, Renato. Le opere e i giorni di Cesare Zavattini. Dipinti (1938–1988). Bora, 172. o. (1997). ISBN 978-88-85345-57-7
  12. ↑ "11th Moscow International Film Festival (1979)". MIFF. 2014. április 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 20.
  13. ↑ "13th Moscow International Film Festival (1983)". MIFF. 2013. november 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 28.
  14. ↑ Ugo Pirro: Soltanto un nome nei titoli di testa, Einaudi, Torino, 1998, 30 o.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cesare Zavattini című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Mino Argentieri: Neorealismo ecc. / Cesare Zavattini, Bompiani, Milánó, 1979
  • Guglielmo Moneti: Lessico zavattiniano : parole e idee su cinema e dintorni, Marsilio, Velence, 1992
  • Félix Monguilot Benzal: Piruetas juveniles: génesis, desarrollo y fortuna de la película olvidada de Cesare Zavattini en España, Actas del XIII Congreso de la AEHC, Vía Láctea Editorial, Perillo, 2011, 381–390.
  • Cesare Zavattini: Parliamo tanto di me, Bompiani, Milánó, 1977
  • Cesare Zavattini: „Néhány ötlet a moziról”, Sight and Sound 23:2 (1953. október–december), 64–9. A La rivista del cinema italiano 2.-ben (1952. december) megjelent interjúból szerkesztve.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cesare_Zavattini&oldid=28936412”