Brenyó Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brenyó Zoltán
Személyes adatok
Születési dátum1929. február 15.
Születési helyHuszt, Máramarosi zsupa, Csehszlovákia
Halálozási dátum2016. november 9. (87 évesen)
Halálozási helyUngvár, Kárpátalja, Ukrajna
Állampolgárságcsehszlovák (1929–1938), magyar (1939–1945), szovjet (1946–1991), ukrán (1991–2016)
Posztcsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1944–1945Magyar 1919-1946 AC Ungvár[1]
1946–1949Szovjetunió Szpartak Uzsgorod
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1949–1952Szovjetunió Torpedo Sztálingrád34(2)
1953Szovjetunió Torpedo Moszkva11(2)
1954Szovjetunió Torpedo Gorkij?(?)
1954–1957Szovjetunió Szpartak Uzsgorod?(?)
1957–1959Szovjetunió Kolhoznyik Poltava26(1)
1959–1961Szovjetunió Szpartak Uzsgorod?(?)
Edzőség
IdőszakKlub
1962-196?Szovjetunió Himik Perecseny
196?-19??Szovjetunió Avanhard Nagyberezna
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
SablonWikidataSegítség

Brenyó Zoltán, ukránul: Золтан Матвійович Бреньо, oroszul: Золтан Матвеевич Бреньо (Huszt, 1929Ungvár, 2016. november 9.) magyar, ukrán és szovjet labdarúgócsatár és labdarúgóedző. A megyei ifjúsági válogatott-csapatok közötti ukrán bajnokság kétszeres győztese (1947, 1948), a szovjet elsőosztályú bajnokság bronzérmese (1953). A szovjet kupasorozat negyeddöntőse (1953) és kétszeres nyolcaddöntőse (1950, 1954). A ’’Szovjetunió sportmestere’’ kitüntető cím birtokosa (1953).

Pályafutása[szerkesztés]

A kárpátaljai Huszton született, de 1934-ben családjával együtt Ungvárra költözött. Az elemi és általános iskolai tanulmányait is ott folytatta, és számos iskolatársához hasonlóan nála már akkor megmutatkozott a labdarúgás iránti vonzalma. A pályafutását a magyar NB II-ben 19391944 között szereplő Ungvári AC (UAC) ifjúsági csapatában kezdte, amelynek edzője id. Györffy Zoltán híres kárpátaljai sportszakember volt. (Az UAC az 1943/1944-es szezonban megnyerte az NB II Keleti csoportját, s így feljutott az NB I-be. Az 1944 augusztusában rajtoló bajnokság első fordulójában rögtön elmaradt a meccse, mert ellenfele, az újvidéki csapat az Ungvár-t ért bombatámadás miatt hazautazott. Az UAC így a Ferencváros otthonában játszotta első NB I-es mérkőzését (5:0-ra kikapott), majd 5:2-re veszített a Salgótarjáni BTC vendégeként, aztán a 4. fordulóban hazai pályán 3:1-es vereséget szenvedett a Szentlőrinci AC-től. Több meccset pedig már nem tudott lejátszani a magyar élvonalban, mert jött a front, a bajnokság félbeszakadt, illetve a fővárosi csapatok részvételével hadi-bajnokságként decemberig folytatódott. Majd a második világháborút lezáró párizsi békeszerződések Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, és az Ukrajna része lett. Az Ungvári AC ezzel befejezte magyarországi szereplését.) Ezt követően az újonnan szervezett ukrán másodosztályú klub, a Szpartak Uzsgorod ificsapatába került. Azokban az években őt többször meghívták Kárpátalja ifjúsági labdarúgó-válogatottjába, amely részvételével kétszer is megnyerte a megyei válogatott-csapatok közötti ukrán bajnokságot. 1949-ben egy sztálingrádi tornán játékára felfigyeltek a helyi Torpedo edzői és meghívták a csapatukba, amely 1950-ben bekerült a szovjet elsőosztályú bajnokságba. Három évvel később, az akkoriban éppen a Torpedo Moszkva csapatot irányító híres szovjet edzőtől Viktor Maszlovtól kapott meghívást, amelyet el is fogadott és az új csapatával már 1953-ban bronzérmes lett az országos bajnokságban, és eljutott a szovjet kupatorna negyeddöntőjéig. Az elért eredményekért őt és néhány csapattársát, így többek között Valentin Ivanov és Eduard Sztrelcov későbbi szovjet válogatott-játékosokat kitüntették a ’’Szovjetunió sportmestere’’ címmel. A szovjet elsőosztályú bajnokságban ez a kárpátaljai tehetség részt vett még a Torpedo Gorkij csapatával is, amely 1954-ben a Szovjet labdarúgókupa nyolcaddöntőse volt. Egyébként azon a tornán ugyanilyen eredményt ért el az ungvári Szpartak is, amelyhez Brenyó immár híres csatárként visszatért 1954 őszén. Otthon három szezont töltött, majd átigazolt az 1956. évi ukrán kupagyőztes Kolhoznyik Poltava-hoz. Ez utóbbi csapatok az ő részvételével a saját zónájukban a szovjet kupasorozat negyeddöntőjéig jutottak 1955-ben, illetve 1958-ban.

1959-ben Brenyó Zoltán végleg visszatért Ungvárra a Szpartakhoz, amelyben még három szezont töltött és amelynek színeiben 1960-ban a saját zónájában a szovjet kupa döntőse volt. Az aktív pályafutásának befejezése után a megyei elsőosztályú perecsenyi Himik klub játékos-edzője, később pedig a csapat vezetőedzője lett. Ezt követően a nagybereznai Avanhard csapatát irányította és egészen nyugdíjazásáig társadalmi munkában, városi és megyei szinten a labdarúgás fejlesztésével foglalkozott.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Ukrajna

Szovjetunió

  • Szovjet bajnokság
    • 3. hely: 1953
    • 8. hely (2): 1951, 1953
  • Szovjet kupa
    • döntős: 1960 (a 4. zónában)
    • negyeddöntős (3): 1953, 1955 (az 1. zónában), 1958 (a 2. zónában),
    • nyolcaddöntős (2): 1950, 1954
  • A ’’Szovjetunió sportmestere’’ kitüntető cím: 1953

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az Ungvári AC magyar sportklub 1906-ban jött létre

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Fedák László. Kárpátalja a sporteredmények tükrében (110., 114. és 137. oldal). Ungvár: Karpati (1994)  (ukránul)
  • Krajnyanica Péter. A kárpátaljai labdarúgás története (116. oldal). Ungvár: Karpati (2004)  (ukránul)
  • Mihalina László. Otthon minden kő megsegít... (98. oldal). Vác: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda (2011) 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Бреньо Золтан Матвійович című ukrán Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.