Brassói felkelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brassói felkelés
Az 1987-es brassói felkelés emlékműve
Az 1987-es brassói felkelés emlékműve

Időpont 1987. november 15.
Helyszín Brassó
Szemben álló felek
brassói munkások és diákok rendőrök, hadsereg, Securitate
Szemben álló erők
8000 1000

Az 1987-es brassói felkelés Románia kommunista időszakának egyik legnagyobb méretű és legjelentősebb munkáslázadása volt. A megszorítások miatt a város munkásai és polgárai fellázadtak, a rezsim vesztét követelték, és megrongálták a pártszékházat. Bár a felkelést leverték, fontos mérföldköve volt a romániai antikommunista küzdelemnek.

Előzmények[szerkesztés]

1982-ben Nicolae Ceaușescu diktátor elhatározta, hogy visszafizeti Románia államadósságát; mi több, gazdag, hitelező országgá fejleszti Romániát. Ennek céljából szigorú megszorító intézkedéseket vezettek be: az élelmiszer- és energiaellátást nagymértékben korlátozták (élelmiszert csak korlátozott mennyiségben, jegyre lehetett kapni; a melegvíz-, távfűtés- és gázszolgáltatás minimális volt, az áramszolgáltatás naponta több órán át szünetelt), és a szombati teljes munkanap mellett a munkások gyakran vasárnap is kellett dolgozzanak.[1][2] Az éhezés, nélkülözés, hideg, túlhajszoltság következtében az elégedetlenség egyre nőtt; többek között Temesváron (1985. február), Aradon (1986. augusztus), Kolozsváron és Tordán (1986. november), és Jászvásáron (1987. február) törtek ki kisebb lázadások.[3]

A felkelés lefolyása[szerkesztés]

A felkelés a Steagul Roșu teherautógyárban tört ki. November 14. estéjén a munkába álló éjszakai műszak dolgozóit tájékoztatták, hogy havi fizetésüknek csak 70 százalékát fogják megkapni, mert „nem teljesítették a tervet”. Az emberek felháborodtak, és többen sztrájkolni kezdtek. A következő nap reggelén a délelőtti műszak munkába álló tagjai is csatlakoztak a sztrájkhoz. A gyár vezetősége nem volt hajlandó tárgyalni, így a munkások több ablakot betörtek, majd néhány százan elindultak a városközpont felé.

A vonuló munkásokhoz számos más ember is csatlakozott (diákok, tanulók, traktorgyári dolgozók), és a tömeg hamarosan több ezer fősre dagadt. Kezdetben a felkelők csak az élelmiszerhiány, nélkülözés elleni jelszavakat skandáltak, de idővel ez átcsapott politikai követelésekbe: ez volt az első felkelés, melyen elhangzott a Le Ceaușescuval és Le a kommunizmussal.[4] A megyei kórház előtt elhaladva a Deșteaptă-te, române forradalmi dalt kezdték énekelni.

A kommunista párt székháza (jelenleg a brassói megyeháza épülete) elé körülbelül 8000 fős tömeg érkezett. Az épületbe benyomuló munkások bántalmazták a tisztviselőket és megrongálták a berendezést; a pártdokumentumokat, zászlókat, és Ceaușescu képét pedig kidobálták az utcára, ahol a tömeg felgyújtotta azokat.

Dél körül megérkeztek a román hadsereg különleges alakulatai, és könnygázzal, vízágyúkkal néhány óra alatt szétoszlatták a felkelőket. Több, mint 300 embert letartóztattak és a helyi rendőrőrsre, majd Bukarestbe szállítottak, ahol a vizsgálatok során válogatott, kegyetlen kínzásoknak vetették alá őket.

Bár kezdetben a hatalom a felkelők kivégzését követelte, a közvélemény nyomására végül úgy döntöttek, hogy eltussolják az eseményt: a történteket politikai és szociális töltet nélküli huliganizmusként tüntették fel. A perbefogottak közül 61 személyt (ebből 53 teherautógyári dolgozó) ítéltek kényszermunkahelyen letöltendő, hat hónap és három év közötti szabadságvesztésre. Magasabb körökben is kerestek bűnbakokat: a Steagul Roșu vezetőségét menesztették és kizárták a pártból, mert azok nem előzték és akadályozták meg az eseményeket.

A következő pár hétben néhány brassói diák transzparensekkel és falfirkákkal tüntetett a rendszer ellen, és követelték a letartóztatott munkások szabadon bocsátását. A diákokat kicsapták az egyetemről, többet közülük munkatáborba küldtek.[5]

Jelentősége[szerkesztés]

A brassói felkelés fordulópontot jelentett Románia kommunista időszakának történelmében. A korábbi munkáslázadásokkal (például az 1977-es zsil-völgyi sztrájkkal) ellentétben a cél nem csupán az életkörülmények javítása és egy „emberarcú szocializmus” kialakítása volt, hanem egyenesen a diktátor és a rezsim vesztét követelték.[4] Ekkor kezdődött el a szerveződés a Ceaușescu-rendszer ellen, mely végül az 1989-es forradalomban teljesedett ki.[3]

A munkásosztály és az értelmiség egymással összefogva kezdte meg az ellenállás megszervezését. A dolgozók a hatalom tiltása ellenére szakszervezeteket alakítottak, az értelmiségiek közül pedig sokan állást foglaltak és nyíltan felvállalták rendszerellenességüket.

Ami a külföldi reakciókat illeti, Nyugat-Európában ekkor tudatosult valójában, hogy a román nép mekkora elnyomás alatt él. Több országban példa nélküli szolidaritási megmozdulások szerveződtek, és számos szervezet (például az ENSZ, az Európai Parlament, az Európa Tanács) és kormány elítélte a bukaresti rezsimet. Belgiumban megalakult a román falurombolást megakadályozni kívánó Opération Villages roumains, mely kulcsszerepet játszott a nyugati közvélemény formálásában.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Brassóban, a Carpaților és a Bukaresti út kereszteződésénél emlékmű áll a felkelőknek.
  • Brassóban és több Brassó megyei városban vannak 15 Noiembrie nevű utcák.
  • Az 1990. január 2-án alakult Asociația 15 Noiembrie 1987 szervezet céljaként tűzte ki a demokratikus eszme fenntartását és a kommunizmus áldozatainak kártalanítását.[6]
  • Ugyanez a szervezet minden év november 15-éhez legközelebb eső szombatján futóversenyt rendez a munkások vonulásának útvonalán, a volt Steagul Roșu gyártól a megyeházáig.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Leahu, Gheorghe. Arhitect in Epoca de Aur (román nyelven). Bukarest: Fundația Academia Civică (2004). ISBN 9789738214804 
  2. Pârvulescu, Ioana. Și eu am trăit în comunism (román nyelven). Bukarest: Humanitas (2015). ISBN 9789735050603 
  3. ^ a b Tismăneanu, Vladimir: Analiza dictaturii comuniste din România: Raport final. Bukarest: Comisia Prezidențială pentru Analiza Dictaturii Comuniste din România. 2006. 353–358. o.  
  4. ^ a b Cuibar, Iulian. „29 de ani de la primul Jos Comunismul!”, Bună ziua Brașov, 2016. november 16. (Hozzáférés ideje: 2016. november 22.) 
  5. O poveste nespusă până acum”, Adevărul, 2012. november 12. (Hozzáférés ideje: 2016. november 23.) 
  6. Asociația 15 Noiembrie 1987. (Hozzáférés: 2016. november 22.)
  7. Colțea, Radu. „La Crosul 15 Noiembrie vor apărea și oamenii cu fluiere”, Bună ziua Brașov, 2016. november 10. (Hozzáférés ideje: 2016. november 22.) 

Források[szerkesztés]