Borágófélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Borágófélék
Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Család: Borágófélék (Boraginaceae)
Jussieu
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Borágófélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borágófélék témájú kategóriát.

Parlagi nefelejcs (Myosotis arvensis)

A borágófélék vagy érdeslevelűek (Boraginaceae) a valódi kétszikűek (eudicots) asterids kládjába, annak euasterids I csoportjába tartozó, rendbe nem sorolt család. Körülbelül 100 nemzetség 2000 faja tartozik ide. Magyarországon kicsit több, mint 40 faj őshonos.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család főleg a mérsékelt és a szubtrópusi zónában elterjedt. A mérsékelt övben zömében lágyszárúak, a szubtrópusi zónában némileg magasabb a fássszárúak aránya.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A virágok szerkezete a családon belül elég egyöntetű. A virág hímnős, javarészt sugaras, olykor kétoldali szimmetriájú. A csészelevelek száma 5, nincsenek összenőve. A szirmok száma is 5, ezek egymással és a porzókkal is összenőttek. A termő két, szintén összenőtt termőlevélből áll. A magház felső állású.

Leveleik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevés kivételtől eltekintve a családban a levelek, sőt az egész növény kovásodott szőröktől érdes, gyakran szúrós. A levelek általában ép szélűek, szórt állásúak. Epidermiszükben szőlőfürtszerű mészkiválásokat, úgynevezett cisztolitokat halmoznak fel.

Termésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy, ritkábban két makkocska.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

APG III[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az APG III-rendszer a valódi kétszikűek (eudicots) euasterids I kládjába helyezi a csoportot rendbe nem besorolt, illetve bizonytalan besorolású családként.

Cronquist[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cronquist [1] rendszere az Asteridae alosztály Lamiales rendjébe, Tahtadzsjan[2] a Lamiidae alosztály Boraginales rendjébe sorolja a családot.

Néhány újabb osztályozás a Boraginaceae-t a következő családokra bontja fel: Boraginaceae s.s., Cordiaceae, Ehretiaceae, Heliotropiaceae, Hydrophyllaceae, és Lennoaceae.

Más, elterjedtebb rendszerek a fentieket alcsaládként kezeli a Boraginaceae családon belül, az alábbiak szerint:

Nemzetségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon is előforduló nemzetségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

kunkor (Heliotropium), békaszem (Omphalodes), ebnyelvűfű (Cynoglossum), koldustetű (Lappula), magiszák (Asperugo), nadálytő (Symphytum), atracél (Anchusa), farkasszem (Lycopsis vagy Anchusa), apácavirág (Nonea), báránypirosító (Alkanna), tüdőfű (Pulmonaria), nefelejcs (Myosotis), gyöngyköles (Lithospermum), Buglossoides, vértő (Onosma), szeplőlapu (Cerinthe), kígyószisz (Echium)

További nemzetségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Actinocarya, Adelocaryum, Afrotysonia, Amblynotus, Amphibologyne, Amsinckia, Ancistrocarya, Anoplocaryum, Antiotrema, Antiphytum, Arnebia, Auxemma, Borago, Bothriospermum, Brachybotrys, Brunnera, Caccinia, Carmona, Chionocharis, Choriantha, Craniospermum, Cryptantha, Cynoglossopsis, Cynoglottis, Cysostemon, Dasynotus, Decalepidanthus, Echiochilon, Echiostachys, Elizaldia, Embadium, Eritrichium, Gastrocotyle, Gyrocaryum, Hackelia, Halacsya, Heliocarya, Heterocaryum, Huynhia, Ivanjohnstonia, Ixorhea, Lacaitaea, Lasiarrhenum, Lasiocaryum, Lepechiniella, Lepidocordia, Lindelophia, Lithodora, Lobostemon, Macromeria, Maharanga, Mairetis, Mattiastrum, Mertensia, Metaeritrichium, Microcaryum, Microula, Mimophytum, Moltkia, Moltkiopsis, Moritzia, Myosotidium, Neatostema, Nesocaryum, Nogalia, Nomosa, Ogastemma, Omphalolappula, Omphalotrigonotis, Onosmodium, Oxyosmyles, Paracaryum, Pardoglossum, Patagonula, Pectocarya, Pentaglottis, Perittostema, Plagiobothrys, Pseudomertensia, Psilolaemus, Pteleocarpa, Rindera, Rochefortia, Rochelia, Rotula, Saccellium, Scapicephalus, Selkirkia, Sericostoma, Sinojohnstonia, Solenanthus, Stenosolenium, Stephanocaryum, Suchtelenia,Thaumatocaryum, Thyrocarpus,Tianschaniella, Tiquilia, Tournefortia, Trachelanthus, Trachystemon, Trichodesma, Trigonocaryum, Trigonotis, Ulugbekia, Valentiniella

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Uránia növényvilág – Gondolat kiadó, 1980
  • Molnár V. Attila: Kétszikűek III., ÉlőVilág könyvtár – Kossuth kiadó, 2006