Boltizár József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boltizár József
Született

Szentjános
Elhunyt

Esztergom
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1873–1874)
  • címzetes püspök (1875. augusztus 24. – )
  • segédpüspök (1875. augusztus 24. – )
KitüntetéseiFerenc József-rend
SírhelyeEsztergomi bazilika
esztergomi segédpüspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1844. július 15.
Püspökké szentelés1875. október 24.
Esztergom
Szentelők

Hivatalesztergomi segédpüspök
Hivatali idő1875–1905
Társszentelt püspökök
Neszveda István1884. május 11.
Palásthy Pál1886. május 9.
Vaszary Kolos1892. február 7.
Rimely Károly1893. augusztus 27.
Majláth Gusztáv Károly1897. május 1.
Kutrovátz Ernő1897. május 9.
Hetyey Sámuel1898. január 2.
Csáky Károly1900. június 17.
SablonWikidataSegítség

Boldogfalvi Boltizár József (szlovákul: Jozef Boltizár) (Szentjános, 1821. február 4. vagy 1821. február 2.Esztergom, 1905. május 16. vagy 1905. május 17.) magyar római katolikus pap, esztergomi segédpüspök.[4]

Pályafutása[szerkesztés]

A nemesi származású boldogfalvi Boltizár család sarja. Atyja boldogfalvi Boltizár István, uradalmi tiszttartó, anyja Papanek Terézia volt.[5] Gimnáziumi tanulmányait Szentgyörgyön és Tatán végezte.[6] 1840-től a bécsi Pázmáneum növendéke volt. 1844. július 15-én szentelték pappá.[4][6]

A nyitra vármegyei Újlakon volt káplán, majd Miskolczy Márton püspök szertartója Esztergomban.[6] 1847-től esztergomi helynöki iktató, 1849-től prímási szertartó, 1851-től levéltáros, 1852-től prímási titkár. 1856-tól Selmecbánya plébánosa, majd 1873-tól a város országgyűlési képviselője.[4][6] Itteni szolgálata alatt támogatta a bányászok szociális igényeit, szerepet játszott a dohánygyár létrehozásában, és megakadályozta a Selmeci Akadémia Bécsbe költöztetését.[6] 1874. október 3-tól esztergomi kanonok.[4][6]

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1875. augusztus 24-én mylasai (milosiai vagy milaszai) címzetes püspökké[4] és esztergomi segédpüspökké nevezték ki.[6] Október 24-én szentelte püspökké Simor János esztergomi érsek, Szabó József esztergomi és Pauer János székesfehérvári segédpüspök segédletével.

1876-tól a nagyszombati Szent Adalbert Társulat (Spolok svätého Vojtecha) szlovák katolikus kulturális egyesület elnöke, ezáltal a szlovák egyháztörténet fontos szereplője volt. Az egyesületet sikeresen megvédte a magyarosítással és a szlovák kulturális-politikai élet belső feszültségeivel szemben.[6] 1882-ben római grófi és pápai prelátusi címet kapott. 1884. augusztus 2-től honti, 1889. december 20-tól székesegyházi főesperes.[4][6] 1892-től nagyszombati, 1893-tól esztergomi helynök.[6] 1896. február 4-től nagyszombati érseki helynök.[4][6]

Végrendeletében a város kórházaira, katolikus egyleteire jelentős összeget hagyott. Az esztergomi bazilika kriptájában helyezték nyugalomra.[6]

Díjak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]