Ugrás a tartalomhoz

Blue Water

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blue Water
Egy Blue Water járat East Lansing állomáson
Egy Blue Water járat East Lansing állomáson
TípusInterCity
Státuszüzemben
HelyUSA, Közép-Nyugat
NévadóBlue Water Limited (nevet viselő személyszállító vasúti járat)
ElődjeInternational
Első járat2004
Jelenlegi üzemeltetőAmtrak
Éves utasszám181 832 (2019)[1]
Átlagos utasszám498 (2019)[1]
Vonal kezdeteChicago, Illinois
Vonal végePort Huron, Michigan
Állomások száma11
Távolság513 km
Járatsűrűségnaponta
Nyomtáv1435 mm
Pálya tulajdonosaCN/GTW és NS
Távolság Állomás
0 Chicago
IllinoisIndiana
IndianaMichigan
62 mi (100 km) New Buffalo
89 mi (143 km) Niles
102 mi (164 km) Dowagiac
138 mi (222 km) Kalamazoo
160 mi (260 km) Battle Creek
208 mi (335 km) East Lansing
238 mi (383 km) Durand
256 mi (412 km) Flint
274 mi (441 km) Lapeer
319 mi (513 km) Port Huron
A Blue Water weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Blue Water témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Blue Water egy vasúti járat az Amerikai Egyesült Államokban. Az Amtrak üzemelteti 2004 óta. A legutolsó pénzügyi évben összesen 181 832 (2019)[1] utas utazott a járaton, naponta átlagosan 498 (2019)[1] utasa volt. Chicago (Illinois állam) és Port Huron (Michigan állam) között közlekedik, az 513 kilométert 11 megállással ? alatt teszi meg.

Története

[szerkesztés]

Lansing környéke, Michigan állam fővárosa és a Michigan Állami Egyetem otthona, kimaradt az Amtrak eredeti rendszeréből. 1973-tól kezdve az Amtrak és az állam tárgyalt a Grand Trunk Western Railway-n keresztül történő szolgáltatás visszaállításáról az államon belül, bár az új útvonal az Amtrak többi michigani vonatához csatlakozott volna a Penn Centralon a michigani Battle Creek-től nyugatra, elkerülve a Grand Trunk hagyományos chicagói útvonalát. Port Huronban és East Lansingban új állomásokat építettek, és az állam 1 millió amerikai dollárt költött a pálya helyreállítására (ez 2022-ben 5,93 millió dollárnak felel meg az inflációval kiigazítva). A szolgáltatás 1974. szeptember 13-án indult Chicago és Port Huron között, azzal a szándékkal, hogy végül a Port Huron-Toronto szakaszt is helyreállítsák.[2]:204–204[3][4]

Az Amtrak 1975. október 26-án átnevezte a vonatot Blue Water Limitedre, és 1976. május 20-án újra felszerelte francia gyártmányú Turboliner szerelvényekkel. Az új Turbolinerek képesek voltak 125 mph (201 km/h) sebességre, de soha nem érték el azt, és 292 utas befogadóképességű, fix, öt kocsiból álló szerelvényekkel közlekedtek. A Turbolinereket 1981. október 25-én kivonták a forgalomból, helyükre hagyományos mozdonyok léptek, amelyek Amfleet kocsikat vontattak.[2]:204; 208

A régóta tárgyalt torontói meghosszabbítás végül 1982. október 31-én történt meg. A meghosszabbított szolgáltatás az International Limited nevet kapta, amely egy régi Canadian National/Grand Trunk Chicago-Port Huron-Montreal vonat (1900-1907, 1919-1971) neve volt. Az Amtrak és a Via Rail, a független kanadai koronavállalat vasúttársasága közösen üzemeltette az International Limitedet (később csak International) 2004. április 25-ig, amikor a határokon átnyúló szolgáltatást megszüntették. A szeptember 11. utáni tömeges határ menti késések miatt csökkent az utasszám; az Amtrak és Michigan megegyezett, hogy Port Huronnál megszüntetik a szolgáltatást, és visszahozzák a régi Blue Water-t.[2]:207 A kanadai oldalon a szolgáltatás Sarnia-nál ér véget a Via Rail Corridor útvonalának részeként.

A kedvezőbb belföldi menetrenddel és kevesebb késéssel a Blue Water utasforgalma azonnali javulást mutatott, a 2004-es pénzügyi évben 94 378 utast szállított (a 2003-as pénzügyi évben 80 890 utashoz képest). 2011-es pénzügyi évben a Blue Water utasforgalma 187 065 fő volt, ami 18 százalékos növekedést jelent.[5] A Blue Water utasainak száma a 2011-es pénzügyi évben 187 065 fő volt, ami 18 százalékos növekedést jelent a 2010-es pénzügyi évben mért 157 709 főhöz képest, és a vonat által valaha mért legmagasabb számot jelenti. 2011-es pénzügyi évben a vonat teljes bevétele 5,8 millió dollár volt, ami 22,3 százalékos növekedést jelent a 2010-es pénzügyi évben mért 4,7 millió dollárhoz képest.[5]

A Detroit-Chicago folyosót a Szövetségi Vasúti Hivatal nagysebességű vasúti folyosóvá nyilvánította.[6] A Blue Water útvonalán az Indiana állambeli Porterből a Michigan állambeli Kalamazoo-ba vezető 97 mérföldes (156 km) szakasz az Amtrak tulajdonában lévő leghosszabb pályaszakasz az északkeleti folyosón kívül. 2002 januárjában az Amtrak ezen a szakaszon sebességnövelést kezdett. Végül a sebesség 110 mph-ra (180 km/h) emelkedett.[6][7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Amtrak FY19 Ridership (angol nyelven) (pdf), 2019. (Hozzáférés: 2021. január 8.)
  2. a b c Sanders, Craig. Amtrak in the Heartland. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006. október 14.). ISBN 978-0-253-34705-3 
  3. Port Huron-Chicago Inaugural September 13 Amtrak News September 1, 1974, page 4
  4. Michigan's Blue Water Chicago-Port Huron Inaugural Sep 13 Amtrak News October 1, 1974, pages 4/5
  5. a b Amtrak reports record Michigan ridership”, The Grand Rapids Press, 2011. október 14. (Hozzáférés: 2011. október 16.) 
  6. a b Amtrak Fact Sheet, Fiscal Year 2005. Amtrak. (Hozzáférés: 2006. október 30.)
  7. Michigan: Amtrak taking service to new speeds”, WNDU-TV. [2004. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2006. november 1.) 

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Blue Water
A Wikimédia Commons tartalmaz Blue Water témájú médiaállományokat.