Bindorffer Györgyi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bindorffer Györgyi
Életrajzi adatok
Született1953. június 2. (66 éves)
Budapest
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület szociológia, kulturális antropológia
Kutatási terület magyarországi nemzeti kisebbségek, kisebbségi önkormányzatok
Tudományos fokozat PhD (1999)
Munkahelyek
MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatárs
Jelentős munkái Kettős identitás – Etnikai és nemzeti azonosságtudat Dunabogdányban
Szakmai kitüntetések
Polányi Károly-díj (2002)
Justitia Regnorum Fundamentum díj (2016)

Bindorffer Györgyi (Budapest, 1953. június 2. –) szociológus, kulturális antropológus, kisebbségkutató, egyetemi oktató.

Életpályája[szerkesztés]

Szentendrei pedagóguscsaládból származik, édesanyja és édesapja is tanár volt. Maga is hosszú ideig a városban lakott. Az érettségi után elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát, angol és német felsőfokú nyelvvizsgát tett, majd az ELTE BTK-n kulturális antropológiából szerzett diplomát (1994). 1993-tól antropológiai terepmunkát végzett Dunabogdányban. Az ELTE Szociológiai Doktori Programjának keretében védte meg szociológiai doktori disszertációját (1999).

1996-tól az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékén és a Szociológiai Intézetben megbízott oktatóként dolgozott. Többször tartott kulturális antropológiai kurzusokat a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 2000-től az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársaként folytatta kutatói munkáját. 2007-ben az Országgyűlés Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa Hivatalának, majd 2016-ig az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának nemzetiségi referense. Az MTA köztestületének tagja.[1]

Kutatási területei, munkái[szerkesztés]

Kutatási területe a magyarországi kisebbségek, különös tekintettel a magyarországi németekre; az etnikai és nemzeti identitás, az asszimiláció vs. etnikai túlélés, a kisebbségi nyelvhasználat, a kisebbségi nemzetiségi önkormányzatok.

Dunabogdányi kutatásában azt vizsgálta, hogy a svábul és magyarul is jól beszélő sváb közösségben milyen hatással van a nyelvváltás, a vallás és a hazaképzet az etnikai identitás alakulására. Kutatásának eredményeit foglalta össze a Kettős identitás – Etnikai és nemzeti azonosságtudat Dunabogdányban című kötet (2001). Ez a kötete "Wir, Schwaben, waren immer gute Ungarn" címen németül is megjelent (2006). A kisebbségi lét és a kisebbségi nyelvhasználat, az etnikai túlélés kérdéseit számos kistelepülésen (pl. Véménden, Sombereken, Csolnokon, stb.) vizsgálta; a többnemzetiségű Gyönkön vallások, etnikumok együttélését kutatta. Több magyarországi nemzetiségre kiterjedő OTKA-kutatást vezetett, ebből született a Változatok a kettős identitásra - Kisebbségi léthelyzetek és identitásalakzatok a magyarországi horvátok, németek, szerbek, szlovákok, szlovének körében című kötet. A magyarországi nemzetiségek történelmét, valamint a német, a roma, ruszin és a szlovén önkormányzatok működésének kutatási eredményeit a „Kisebbség, politika, kisebbségpolitika” című kötetben (2011) publikálta.

Főbb publikációi[szerkesztés]

Tanulmányai és könyvei magyar, angol, német nyelven jelentek meg.

  • 1997 – Nyelvében él az etnikum? Identitás, nyelvi és kulturális reprezentáció egy magyarországi sváb faluban. Szociológiai Szemle, 2: 125-141.
  • 1998 – No language, no ethnicity? Identity, Language and Cultural Representation among Hungarian Germans. Review of Sociology, 143-158.
  • 2001 – Kettős identitás. Etnikai és nemzeti azonosságtudat Dunabogdányban. Budapest: Új Mandátum Kiadó/MTA Kisebbségkutató Intézet[2]
  • 2002 – Die Rolle der Geschichte im Leben der Ungarndeutschen. Das Beispiel von Dunabogdány. In F. Glatz (Hrsg.) Die deutsche Sprache und die EU aus ungarischer Sicht. Budapest: Europa Institut. 177-191.
  • 2004 – Mannheim Károly és a kulturális antropológiai gondolkodás. In A. Gergely A.- Dömötör B.-Kemény M. (szerk.) Motogoria. Tanulmányok Sárkány Mihály 60. születésnapjára. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete/ELTE Kulturális Antropológia Szakcsoport. 6-13.
  • 2004 – Hungarian Germans. Identity Questions: Past and Present. Ethnologia Balkanica. Journal for Southeast European Antrohopology. Academic Publishing House "Marin Drinov", Sofia/Waxmann Verlag, Münster, New York. 8: 115-128.
  • 2004 – Határon innen - határon túl. In Kovács N.-Osvát A.-Szarka L. (szerk.) Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás témaköréből III. Budapest: Akadémiai Kiadó. 29-42.
  • 2005 – "Wir Schwaben waren immer gute Ungarn" Ungarndeutsches Archiv. 8. Budapest: ELTE Germanistisches Institut.[3]
  • 2006 – The techniques of political access for minorities: a critique of Hungarian policy reforms
  • 2006 – A trobriandi krikettől az etnicitás társadalmi konfigurációjáig – kisebbségi identitások, adaptációs mechanizmusok Melanéziától a magyarországi németekig. Tanulmányok magyarul, németül, angolul, szlovákul. Budapest: MEK[4]
  • 2006 – Sztereotipizáció az interetnikus kapcsolatokban. In Bakó B.-Papp R.-Szarka L. (szerk.) Mindennapi előítéletek. Társadalmi távolságok és etnikai sztereotípiák. Budapest: Balassi Kiadó. 9-35.
  • 2007 – Változatok a kettős identitásra - Kisebbségi léthelyzetek és identitásalakzatok a magyarországi horvátok, németek, szerbek, szlovákok, szlovének körében. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet.[5]
  • 2007 – Die Leute von Véménd/Wemend. Alltag und Politik im Leben der Ungarndeutschen. In Haas, H/Hiebl, E. Politik vor Ort – Sinngebung in ländlichen und Kleinstädtischen Lebenswelten. Innsbruck-Wien-Bozen: StudienVerlag. 211-219.
  • 2007. Sprache und Identität. Zweisprachigkeit und ihre Konsequenzen bei den Ungarndeutschen: Fallbeispeil Bogdan und Tscholnok. In M. Erb-E. Knipf-Komlósi (Hg.) Tradition und Innovation. Beiträge zu neueren ungarndeutschen Forschungen. Budapest: Eötvös-Loránd-Universität, Germanistisches Institut. 73-100.
  • 2008 – Vallási együttélés - A „Katolicizmus és protestantizmus a magyarországi svábok körében” c. konferencia-előadás (Pécs, 2007. november 23-24.) szövege. In Kupa L. (szerk.) Vallás és etnikum Közép-Európában. Pécs: B&D Stúdió. 147-157.
  • 2008 – Nemzetiségek egymást közt. Interetnikus kapcsolatok és sztereotipizációs folyamatok a leányvári németek és a piliscsévi szlovákok körében – esettanulmány. In Császár M.-Rosta G. (szerk.) Ami rejtve van s ami látható. Tanulmányok Gereben Ferenc 65. születésnapjára. Pázmány Társadalomtudomány 10. Budapest-Piliscsaba: Loisir Könyvkiadó Kft. 61-76.
  • 2009 – Etnoním, családnév, keresztnév: névhasználat és névválasztás a magyarországi németeknél. In Farkas T.-Kozma I. (szerk.) A családnév-változtatások történetei időben, térben, társadalomban. Budapest: Gondolat Kiadó-Magyar Nyelvtudományi Társaság. 105-120.
  • 2010 – Nemzetiségi politika Magyarországon Szent István korától a rendszerváltásig. In Gyulavári T-Kállai E. (szerk.) A jövevényektől az államalkotó tényezőkig. A nemzetiségi közösségi múlja és jelene Magyarországon. Budapest: Országgyűlési Biztos Hivatala, 10-48.[6]
  • 2011 – Kisebbség, politika, kisebbségpolitika. Nemzeti és etnikai közösségek kisebbségi önkormányzati autonómiája Magyarországon. Budapest, Gondolat Kiadó[7]
  • 2012 – Identitás és közösségi intézmények. Az informális családi és a formális politikai tér szerepe a roma identitás alakulásában. Társadalmi együttélés, 4. sz.[8]

Elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]