Biasini Mari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Biasini Mari
Született 1866. január 3.
Kolozsvár
Elhunyt 1937. május 12. (71 évesen)
Riederau
Foglalkozása festőművész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Biasini Mari témájú médiaállományokat.

Biasini Mari, vagy Biasini Mariska, ritkábban Biasini Mária (Kolozsvár, 1866. január 3.Riederau, 1937. május 12.) magyar portréfestő.

Életútja[szerkesztés]

A Kolozsvárra telepedett olasz vívómester, Gaetano Biasini unokája, Biasini Sándor kereskedő és Szakál Anna lánya volt. Már gyermekkorában megmutatkozott rajztehetsége, így tizennégy éves korától apja Melka Vince cseh származású festővel taníttatta. A festő javaslatára 1881-től három évig a müncheni festőakadémián tanult, mesterei Josef Flüggen, A. Kurz és Ludwig Herterich voltak. Később tanulmányozta Párizs, Róma, Firenze és holland városok képtárait. 1884-ben a budapesti Műcsarnok tavaszi tárlatán négy szénrajzot állított ki.

1888-tól Münchenben volt állandó műterme, de míg apja élt, gyakran látogatott haza Kolozsvárra. 1902-ben kiállított az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kolozsvári tárlatán. Az osztrák és a magyar főnemesség portréfestőjeként többek között Pozsonyban, Laxenburgban (a császári család nyaralójában), a Württembergi Királyság udvarában, Stuttgartban, Arcóban és magyarországi főúri udvarokban vállalt megbízásokat. Idősebb korában a dél-tiroli Riederauba vonult vissza, ahol barátnőjével, Renz Anna festővel dolgozott.

Halála után hamvait nővére hazaszállíttatta Kolozsvárra, a házsongárdi temető Biasini-kriptájába.

Portréi[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]