Biasini Mari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Biasini Mari
Született 1866. január 3.
Kolozsvár
Elhunyt 1937. május 12. (71 évesen)
Riederau
Foglalkozása festőművész

Biasini Mari, vagy Biasini Mariska, ritkábban Biasini Mária (Kolozsvár, 1866. január 3.Riederau, 1937. május 12.) magyar portréfestő.

Életútja[szerkesztés]

A Kolozsvárra telepedett olasz vívómester, Gaetano Biasini unokája, Biasini Sándor kereskedő és Szakál Anna lánya volt. Már gyermekkorában megmutatkozott rajztehetsége, így tizennégy éves korától apja Melka Vince cseh származású festővel taníttatta. A festő javaslatára 1881-től három évig a müncheni festőakadémián tanult, mesterei Josef Flüggen, A. Kurz és Ludwig Herterich voltak. Később tanulmányozta Párizs, Róma, Firenze és holland városok képtárait. 1884-ben a budapesti Műcsarnok tavaszi tárlatán négy szénrajzot állított ki.

1888-tól Münchenben volt állandó műterme, de míg apja élt, gyakran látogatott haza Kolozsvárra. 1902-ben kiállított az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kolozsvári tárlatán. Az osztrák és a magyar főnemesség portréfestőjeként többek között Pozsonyban, Laxenburgban (a császári család nyaralójában), a Württembergi Királyság udvarában, Stuttgartban, Arcóban és magyarországi főúri udvarokban vállalt megbízásokat. Idősebb korában a dél-tiroli Riederauba vonult vissza, ahol barátnőjével, Renz Anna festővel dolgozott.

Halála után hamvait nővére hazaszállíttatta Kolozsvárra, a házsongárdi temető Biasini-kriptájába.

Portréi[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]