Bertha Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bertha Sándor
Vasárnapi Ujság 1877. 85. l.
Vasárnapi Ujság 1877. 85. l.
Született 1796. április 7.
Ete
Elhunyt 1877. február 4. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása királyi tiszt,
miniszteri tanácsos,
ügyvéd

Felsőőri Bertha Sándor (Ete, 1796. április 7.Budapest, 1877. február 4.) magyar királyi tiszt, miniszteri tanácsos, a Szent István-rend lovagja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és ügyvédje.

Élete[szerkesztés]

Felsőeőri Bertha József és kajali Kolmár Erzsébet fia volt. A gimnáziumot és bölcseletet Pápán, a jogot 1820-ban Pozsonyban végezte. Ügyvéd lett 1822-ben. Jelen volt az 18251827. és a következő országgyűléseken. Ő szerkesztette az 18321836. országgyűlésen a Kerületi Naplót és a latin nyelven szerkesztett úrbéri törvényeket is ő fordította magyarra. Fáy Andrással részt vett a takarékpénztárak felállítása körüli mozgalomban és az első bazai takarékpénztárnak mind végig választmányi tagja volt. Az országos gazdasági egyesületnek is, keletkezésétől fogva egyik tevékeny tagja volt és élénk részt vett annak működésében. A Széchenyi István által kezdeményezett pesti lovaregyesületnek ő volt első titkára és e minőségben ő szerkesztette az első magyar Gyepkönyveket. 1848-ban tagja volt azon pesti bizottságnak, mely a két forintos magyar bankjegyek biztosításául, a haza oltárára szánt arany, ezüst s egyéb ékszertárgyakat a városházánál az áldozattevőktől elfogadta s összegyűjtötte, melyekből azután a magyar ezüst húszasok verettek. 1860-tól fogva a gróf Széchenyi emlékszobára gyűlt pénzek kezelése volt reá bízva az illető bizottság által. 1863-ban a gr. Andrássy György országbíró felhívására a királyi legfőbb ítélőszéknél pótbíráskodott 1868-ig, fizetés nélkül. 1868-ban miniszteri tanácsosi címmel s a szent Istvánrend kis keresztjével tüntettetett ki. Rövidebb és hosszabb ideig volt München, Drezda, Berlin, Stuttgart, Karlsruhe, Párizs és Versaillesben. A Magyar Tudományos Akadémia 1839. november 23. választotta levelező tagja közé; 1853-ig volt annak ügyésze s 1853-tól 1869-ig pénztári ellenőre. Az akadémiában Tóth Lőrinc tartott fölötte emlékbeszédet 1877. évi május 28.

Munkái[szerkesztés]

  • Declaratio pietatis. Posonii. 1824. (Költemény Orgler József tiszteletére.)
  • Fels. cs. és kir. főherczeg József Magyarország nádor-ispányának. U. ott, 1827.
  • Országgyülési tárcza 1830ról. Pest, 1843. Online

Országgyűlési jegyzetek és Pozsonyi promenad (1825.) cím alatt a Pozsonyban akkor történtekről írt tudnivalókat; de ezeket a cenzúrai viszonyok miatt nem adhatta ki és így csak kéziratban ivenként közölte ismerősei körében. Ugyanazon országgyűlés kezdetén egy «tisztelgő verset» írt a m. tud. társaságot november 3. tartott kerületi ülésen megalapítók (gr. Széchenyi István, Vay Ábrahám, gr. Andrássy György és gr. Károlyi György) tiszteletére. A Corpus Jurist is lefordította Ulászló decretumáig, de ezzel felhagyott és műve kéziratban maradt; úgyszintén: Az 1790. 26. t.-cz. történeti jegyzetekkel f elvilágosítva és Figyelmeztetés az 1830-iki koronázó országgyűlésre című értekezései is.

Az irodalmi körök egyik kedvelt és befolyásos tagja. Vörösmarty, Zádor, Fáy András társa, barátja és Széchenyi István gróf bizalmasa volt. Írt verset és értekezéseket a Jelenkor és Társalkodóba (1831–34.), a Tudománytárba (1836–40.), Athenaeumba (1841. I. 7. sz. Egy pillantás az 1830. országgyűlésre.) Részt vett (1839-től) a Werbőczy Hármas-könyvének az akadémia által eszközölt fordításában.

Források[szerkesztés]