Benczúr Ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benczúr Ház
Post Culture House, former Egyedi palace. - Benczúr Gyula Street, Budapest.JPG
Település Terézváros
Hasznosítása
Tulajdonos Magyar Posta Zrt.
Elhelyezkedése
Benczúr Ház (Budapest)
Benczúr Ház
Benczúr Ház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 38″, k. h. 19° 04′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 38″, k. h. 19° 04′ 24″
Benczúr Ház weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benczúr Ház témájú médiaállományokat.
A főhomlokzat díszítése

A Benczúr Ház, korábban Egyedi-palota a 19. század végén, a Benczúr (akkor Nagy János) utca 27. sz. alatt épült palota. Ma rendezvényközpont. Műemlék.[1]

Előzmények[szerkesztés]

A palota kapualja...
...és lépcsőháza...
...Róth Miksa díszablakával
A Díszterem rizalitos ajtaja a Barna Szalon felé...
...közelről
Lovas rizalit a Fehér Szalonba nyíló ajtó fölött
A Díszterem mennyezetfreskója...
...csillárja...
...és koncert előtti hangulata
A Vadászterem faliképe, csillárja...
...és galériája
A Barna Szalon
A Fehér Szalon

Az Egyedi család gazdagságát a 19. század második felében alapította Stern Ignác, az Újpesti lepárlóüzem zsidó tulajdonosa. A szeszfőzde Újpesten, az Árpád út 27. sz. alatt működött. Mivel a lepárlóipar ebben a korszakban rendkívül fejlett, s így a gyár nagyon jövedelmező volt, lehetővé téve, hogy Stern Ignác két fia, Artúr és Lajos számára jelentős vagyont örökítsen.

Artúr kezelte az Egyeden (Sopron vármegye) lévő több ezer holdas családi gazdaságot, míg Lajos az újpesti lepárló új tulajdonosává vált. 1885-ben és 1889-ben a Stern fivérek a családi földek elhelyezkedése után felvették az Egyedi magyar családnevet.

A századfordulón a két testvér tehetséges sportolóként vált ismertté arisztokrata és nagypolgári körökben mint akik 20–25 évig fontos szerepet játszottak a nemzeti lovassport életében. Artúr kiváló mezőgazdasági szakértő, lótenyésztő volt, aki egyszerre 12–16 állat nevelésében vett részt, és híres lócsaládokat alapított. Lajos gondosan megőrzött állományait az ország legjelentősebb tenyészetei közé sorolták, amelyek a magyar lovassport ma is számon tart. Elbeszélések szerint a híres ló, Kincsem egyik unokáját a Benczúr Ház kertjében temették el (a színpad mögött emlékoszlop tanúskodik erről).

A lovassport és lótenyésztés mellett, Egyedi Lajos soha nem adta fel üzleti tevékenységét sem. Lakórezidencia és irodák céljára medepíttette a ma Benczúr Háznak nevezett pazar palotát, a Nagy János (ma Benczúr) utca 27. sz. alatt. Az időszak legmagasabb adófizetői közé tartozott. Az alkohollal kapcsolatos kartell létrehozása azonban 1913-ban megakadályozta a szeszfőzde további fejlesztését, amelytől a következő évben így meg kellett válnia. Gyárának eladása után az Árpád úton 1916-ban műgyapotgyártó-vállalkozást indított el, nagy tőkét fektetve a modern gyári felszerelés megvásárlásába. Hamarosan azonban tragédiák árnyékolták be a család mindennapi életét, míg a nagy gazdasági világválság Egyediék számára megnehezítette az életet, a kortárs sajtó széles körben nyilvánosságra hozta Egyedi Artúr halálát, akit veje megfojtott, miután ő megtagadta a férfi tartozásainak kifizetését. A család vagyonának csak töredékei maradtak meg, míg az eszközök többségét a Magyar–Olasz Bank szerezte meg.

A Benczúr utcai lakóépület felszámolásának megakadályozására Egyedi Lajos 1927-ben öngyilkosságot követett el.

Története[szerkesztés]

Amikor az előző századfordulón az Andrássy úton palotasor létesült, vele párhuzamosan a környező utcákban szintén fellendült az exluzív rezidenciák építése.

1928-tól a kormány rendelete alapján a postai dolgozók levont nyugdíjjárulékait nem kellett átadni a központi nyugdíjpénztári alapnak. Ehelyett a királyi posta megalapíthatott egy saját külön alapot, amelyből egyes, a postai alkalmazottakat segítő intézeteket támogathattak. Ennek eredményeképpen a nyugdíjpénztári alapot irányító jóléti pénztár (Magyar Királyi Postai Jótékonysági Alap) úgy döntött, hogy létrehoz egy klubházat az egyesület számára, és 1930-ban megvásárolta a banktól a Benczúr u. 27. alatti palotát. 1931-ben dr. Szalay Gábor báró, az 1925-ben alapított Postai Zenei és Kulturális Egyesület elnöke „Az új Postás otthon” című cikkében így emlékezett meg erről: „Nem mondom, hogy ha magunknak kellett volna most egy épületet építeni, azt így és ilyen fényesnek építettük volna, azonban ez a szép külső ne tévesszen meg senkit. Ritka, kedvező alkalmi vétel volt ez, amennyiben a házat olyan, aránylag csekély összegért sikerült megvennünk egy gazdag néhai világfi jogutódjától, amely összegért a mi igen szerény igényeinknek megfelelő, egész egyszerű háznak egy részét sem tudtuk volna felépíteni. ... Legyen ez a ház a béke, a szeretet és az egyetértés tanyája, ... s a jövő oly szép legyen, mint azt reméljük.”

A kulturális egyesület alapító okiratának kivonata írja 1925-ben: az egyesület célja „...a magyar posta tisztviselői karában a szak- és szépirodalom, továbbá a művészet minden ága iránt az érdeklődést felkelteni, a művelődést előmozdítani tudományos, szak- és szépirodalmi előadások, továbbá műkedvelő előadások rendezésével, a nemesebb irányú ének és zene művelése céljából ének és szimfonikus zenekar létesítésével, kórus- és zeneestélyek rendezésével és zeneiskola fenntartásával.”

A postapalota a második világháború alatt csak kisebb károkat szenvedett el, és az 1950-es évektől ismét az eredeti célt szolgálta; a postások kulturális intézete volt. Az 1990-es évek elején az épület a Magyar Posta Kft., a MATÁV Rt. és az Antenna Hungária Kft. által alapított Postai és Távközlési Kulturális Alapítvány székhelyévé vált. Az alapítvány a közel egy évszázaddal ezelőtt megfogalmazott célokat követve (bár most Benczúr Ház név alatt) magas színvonalú kulturális központként tartja fenn a főváros nagyközönségének programjainak gesztorálásával.

2009-ben az alapítók elhatározták a Benczúr Ház bezárását (és később értékesítését), ami véget vetett az épület megőrzése biztonságának is. Ennek „eredményeképpen” a 100 éves Erkel Ferenc Zeneiskolának egy másik épületbe kellett költöznie a VI. kerületben.

2010-ben a Magyar Posta Zrt. újonnan kinevezett vezérigazgatója úgy döntött, hogy egy ilyen gazdag hagyományokkal rendelkező intézet nem mehet a feledés homályába. Ezt követően a többi tulajdonostól megvásárolták a tulajdonjog 52%-át, így az épület 100%-os tulajdonosaként úgy döntöttek, hogy megújítva korábbi tevékenységét, 2011-ben létrehozzák a Postamúzeumot és a Posta Kulturális Alapítványt.

A második és a harmadik emelet a Postamúzeum (Budapest) új helyszínéül szolgál, amely 2012. október 9. óta fogadja a látogatókat (www.postamuzeum.hu).

Leírása[szerkesztés]

Az épület tervét Marmorek Oszkár műépítész készítette. A palotát zártsorú beépítésű, belső udvaros, magastetős, háromszintes lakóépületként alakították ki. Szintjei: alagsor, magasföldszint, részben beépített félemelet, második emelet és részben beépített tetőtér. A főhomlokzat díszítését Karl Waschmann tervezte. A belső térben Róth Miksa ólomüveg ablakai, és eredeti enteriőrök láthatók. Az alagsorban a kiszolgáló helyiségek és az istállók, a földszinten hálószobák és a recepció, míg az első emeleten az irodák voltak. Az aula kupolája alatt télikertet alakítottak ki, a Szalon (ma Díszterem) az utcára néző középső terem volt, míg a Hölgy termet (a mai Fehér Szalont) és az Úri termet (a mai Barna Szalont) a belőle és külön is nyíló, két oldalsó teremben helyezték el. A Vadászterem szép fafaragásos galériájával (a zenekar számára) étkezőként szolgált. A ház mögött, az épület teljes szélességében téglafallal körülvett kert, benne melléképülettel és szabadtéri színpaddal.

„Főhomlokzata sóskúti, ill. kolozsmonostori kő, patinázott ónöntvény díszítésekkel. Szimmetrikus, hét tengelye közepén nyílik az egyenes záródású, kőkeretes, kovácsoltvas, üvegezett kapu, zárókövén ónból öntött koszorú és füzérdísz. Két oldalán 3-3 egyeneszáródású alagsori, illetve földszinti ablak. Első emelete 1+3+1 tengelyes, a két szélső tengelyben egy-egy enyhe rizalitként kiülő, fejezetes lizénák által keretezett ónöntvény szemöldökdíszes, egyeneszáródású ablak. Középen a homlokzat síkjából visszalépő erkély két oszloppal, fejezeteiken ónöntvény díszítmények, köztük vas erkélykorlát. Az erkélyről 3 magas, egyeneszáródású ajtó nyílik a díszterembe. Az erőteljes kiülésű osztópárkány felett a 3. szint héttengelyes, a két szélső tengelyben egy-egy keskenyebb, egyeneszáródású ablak, előttük vaskorlát, mellettük kétoldalt egy-egy ónból öntött puttófigura, felettük mélyített faltükörben patinázott ónöntvény füzérdíszek. A három egyeneszáródású középső ablak felett is hasonló díszek a mélyített faltükörben. A tojásléccel díszített erőteljes kiülésű főpárkány kiképzése egyszerűbb, mint ami a Der Architekt 1899-es számában megjelent képen látható, azóta a díszvázák eltűntek. Udvari homlokzatát historizáló, copf építészeti tagozatok díszítik, a szinteket erőteljes kiülésű osztópárkányok tagolják. Az alagsor és a magasföldszint homlokzatain a rövidebb oldalak 3 tengelyesek, középen félköríves átjárónyílásal, ill. kapuval, a kapu mellett mindkét oldalon az alagsorba vezető, üvegezett vasajtó. A hosszabb oldalakon 5-5, vasráccsal ellátott, egyenes záródású ablak látható a vízszintesen sávozott lizénák között. Az első emeleti homlokzatok átalakítás nyomait mutatják. eredetileg itt is 3, ill. 5 tengelyes homlokzatok voltak, falsávok között ülő, félkörívesen záródó, záróköves, köténydíszes ablakokkal, ill. a télikert acél-üveg szerkezetű építménye a negyedik oldalon. A két sarok zárterkély beépítése és egyes ablakok átalakítása az 1930-as átépítéskor történt. A második emelet homlokzatai is 5, ill 3 tengelyesek, falsávok között ülő egyenes záródású ablakokkal. Kerti, vakolatarchitektúrával díszített homlokzata erőteljesen átalakított. Középtengelyében felülvilágítós, üvegezett vaskapu. A többi nyílászáró egyenes záródású. Földszintjén a kaputól balra három ablak, jobbra egy, majd a rizalitként kiugró, utólagosan beépített terasz. Az 1. és 2. emeleten három tengelyes középrizalit, a középső tengely előtt ívesen kiugró, kazettás üvegfal, mellette mindkét szinten egy-egy ablak. Az első emelet előtt végighúzódó terasz, kővázás oszlopok között öntöttvas korláttal. A középrizalit mellett a homlokzat mindkét szinten kéttengelyes, a második ablakai előtt öntöttvas korlátú erkély. Manzárdtető ablakokkal. A kertben téglányalakú melléképület és szabadtéri színpad, mögötte copf díszítésű, kőszobortalapzat, mellette palmettás díszű kőedény.”

– Műemléki leírás

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Műemléki azonosítója: 11182

Forrás[szerkesztés]