Bartók Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bartók Mihály
1995 körül
1995 körül
Született1933. szeptember 2.
Szeged
Elhunyt2020. február 28. (86 évesen)
nem ismert
Állampolgárságamagyar
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozásakémikus
Tisztsége
IskoláiSzegedi Tudományegyetem (1953–1958, kémia)
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (2005)
Tudományos pályafutása
Szakterület
Tudományos fokozat
  • a kémiai tudományok kandidátusa (1965, Magyar Tudományos Akadémia)
  • A kémiai tudományok doktora (1977, Magyar Tudományos Akadémia)
  • professor emeritus (2002, Szegedi Tudományegyetem)
Szakintézeti tagság
Munkahelyek
Szegedi Tudományegyetem1958–2002
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1995)

A Wikimédia Commons tartalmaz Bartók Mihály témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bartók Mihály (Szeged, 1933. szeptember 2.2020. február 28.)[1] Széchenyi-díjas magyar kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a heterogén katalízis a szerves kémiában és a katalitikus szintézisek. 1981–1987 között a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar dékánja.

Életpályája[szerkesztés]

1953-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán, itt szerzett 1958-ban vegyészdiplomát. Ennek megszerzése után az egyetem Természettudományi Karának szerves kémiai tanszékén kapott tanársegédi állást. 1962-ben (amikor az egyetem felvette a József Attila Tudományegyetem nevet) adjunktussá, 1966-ban docensé, 1973-ban pedig a tanszék vezetőjévé nevezték ki. Egyetemi tanári megbízását 1977-ben vette át. A tanszék élén 1994-ig állt. 1996-ban a Magyar Tudományos Akadémia és a JATE közös Organikus Katalízis Kutatócsoportjának vezetője lett, amely tisztséget 2003-ig töltötte be (2000-től az egyetem neve ismét Szegedi Tudományegyetem). 2002-ben az SZTE professor emeritusi címet adományozott neki.

1965-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. A Szegedi Akadémiai Bizottság, az MTA Szerves és Biomolekuláris Kémiai Bizottság, valamint a Doktori Tanács kémiai szakbizottságának tagja lett. 1987-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett tagja a Magyar Kémikusok Egyesületének, az Amerikai Kémiai Társaságnak (American Chemical Society) és az Angol Királyi Kémiai Társaságnak (Royal Society of Chemistry).

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területei a heterogén katalitikus reakciók sztereokémiája, enantioszelektív heterogén katalitikus hidrogénezések.

Munkássága jelentős ezenfelül a katalitikus szintézisek, valamint a katalitikus reakciók sztereokémiája és mechanizmusa területén. A szerves vegyületek kontakt katalizátor – ezen belül különösen a fémkatalizátorok – hatására végbemenő átalakulásának kémiája területén ért el fontos eredményeket. Nevéhez fűződik az egyes szerves reakciók mechanizmusának tisztázása, valamint új heterogén katalitikus reakciók felfedezése. 2005-ben Széchenyi-díjban részesült.

Tudományos publikációit angol nyelven adja közre, gyakran rangos nemzetközi folyóiratokban. Tudományos közleményeinek száma meghaladja az 500-at. Egy szakkönyv és tizennégy könyvfejezet szerzője. 1980 és 2001 között öt alkalommal jelentek meg dolgozatai könyvalakban.

Családja[szerkesztés]

1955-ben nősült, felesége Bozóki Gizella. Házasságukból két fiúgyermekük született. Egyik fia Bartók Tibor bioanalitikus, DSc. Másik fia Bartók Mihály programozó matematikus. Három unokája született: Bartók Mihály, Bartók Tamás, Bartók Tibor.

Főbb publikációi[szerkesztés]

A JATE vezetői, jobbról haladva: Bartók Mihály dékán, Serfőző Lajos dékán, Kristó Gyula rektor, Veres József dékán, 1984
  • Hydroisomerization of Carbon Compounds (társszerző, 1975)
  • I. 3-Bond Shift Isomerization (társszerző, 1979)
  • The Study of Confirmations of Stereoisomers (társszerző, 1979)
  • Szerves kémi. Kémiai átalakulások gyűjteménye; Egyetem, Természettudományi Kar, Szeged, 1980
  • Isomerization of 1 3-dioxacycloalkanes (társszerző, 1981)
  • Bartók Mihály–L. Láng Kornélia: Az oxacikloalkánok kémiája; Akadémiai, Bp., 1985
  • Stereochemistry of Dehydration of Oxolanes (társszerző, 1985)
  • Stereochemistry of Heterogeneous Metal Catalysis (társszerző, 1985)
  • Study of Molecular Conformation and Reactivity (társszerző, 1985)
  • Small ring heterocycles, Part 3 (Láng Kornéliával, 1985)
  • Diolok dehidratálása (társszerző, 1986)
  • A szénvegyületek heterogén katalitikus átalakulásainak újabb eredményei (1988)
  • A New Metal Catalysed Reaction (társszerző, 1989)
  • Rearrangements of Open-chain and Cyclic Ethers (Saul Pataival, 1993)
  • A New Cinchoma-modified Platinum Catalyst (társszerző, 1998)
  • Térkémiai tényezők szerepe a fémkatalízisben; MTA, Bp., 1999 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • New Synthesis of a Useful C3 Chiral Building Block by Heterogeneous Method (társszerző, 1999)
  • New Data in the Enantioselective Hydrogenation of Ethyl Pyruvate Catalyzed by Chinchona Alkaloid Modified Pt/Al2O3 in Toluene (társszerző, 2003)
  • Heterogeneous Catalytic Enantioselective Hydrogenation of Activated Ketones (2006)
  • Fodor Gábor, 1915–2000. Elhangzott: 2002. november 19.; MTA, Bp., 2006 (Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett)
  • Unexpected inversions in asymmetric reactions: reactions with chiral metal complexes, chiral organocatalysts, and heterogeneous chiral catalysts (2009)[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sulyok Erzsébet: Aranymosás. Beszélgetések szegedi akadémikusokkal. Szeged, 1995