Barbastro
Barbastro | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Spanyolország | ||
Tartomány | Huesca | ||
Rang | municipality of Aragon | ||
Hivatalos nyelv | aragóniai | ||
Székhely | Barbastro city | ||
Polgármester | Antonio José Cosculluela Bergua (PSOE) | ||
Irányítószám | 22300 | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 17 295 fő (2023)[1] | ||
Népsűrűség | 160 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 341 m | ||
Terület | 107,60 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 42° 02′ 12″, k. h. 0° 07′ 38″42.036537°N 0.127182°EKoordináták: é. sz. 42° 02′ 12″, k. h. 0° 07′ 38″42.036537°N 0.127182°E | |||
Barbastro weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Barbastro témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Barbastro (latinul: Barbastrum vagy Civitas Barbastrensis, aragonézül: Balbastro) egy kisváros Aragóniában, Huesca tartományban, Spanyolországban. A város (Barbastra vagy Bergiduna néven is ismert) a Cinca és Vero folyók találkozásánál fekszik, híres szülötte többek között Antonio Ricardos tábornok is. A római településtől délre fut el az Ilerdát (Lleida) és Asturicát (Astorga) összekötő északi út, illetve maga a város, a Via XXV Hispanica a mai Franciaország területére vivő meghosszabbításának egyik ágán fekszik.
Történet
[szerkesztés]A várost a keltibérek Bergidum vagy Bergiduna néven alapították, a római kori település Barbastro (ma Brutina) Tarraconensis provincia része volt.
A rómaiak után a vizigót királyság része volt. Musa bin Nusair 717-ben foglalta el, és innentől kezdve Madyar volt a város neve.
Később Banu Jalaf 882-ig nagyjából visszaállította a Brabstra nevet. 942-ben a hispániai kalandozások során a magyarok legismertebb haditette Barbastro urának fogságba ejtése volt, később váltságdíj ellenében szabadon engedték.
1064-ben I. Sancho (Ramírez), Aragónia királya 50.000 áldozattal járó ütközetet vívott itt, ez volt a reconquista egyik legnagyobb ütközete a Barbastrói csata. A következő évben a mórok visszafoglalták, 1101-től került ismét aragón kézbe. Innentől a város története Aragónia történetével egyezik.
A francói diktatúra kényszerű enyhülésével és végével a város térségnek gazdasága, elsősorban mezőgazdasági alapon ismét fellendült. Kézműipara is van, és annak köszönhetően, hogy Zaragoza és Toulouse és azon át észak-Franciaország irányába jó fekvésű, kereskedelmi és modern, turisztikai szempontból is fellendülésben van.
Hírességek
[szerkesztés]- Bartolomé és Lupercio de Argensola, fivérek, történészek és költők a spanyol aranykorból, a spanyol kultúra, elsősorban képzőművészet és irodalom fontos korából.
- Antonio Ricardos Carrillo de Albornoz, tábornok, a spanyol felvilágosodás korának egyik legnagyobb alakja, Madrid, Carabanchel kerülete legfontosabb főútja: a Calle General Ricardos névadója.
- Szent Josemaría Escrivá de Balaguer katolikus pap 1902. január 9-én itt született. Fiatalon elkötelezett hívővé vált, életét választott hivatása töltötte ki. 1928-ban Madridban megalapította az Opus Dei -t, melynek szervezetét 1951-ben ismerte el a Szentszék és 1982 óta személyi praelaturaként működik
Itt halt vértanú halált Boldog Ceferino Giménez 1936-ban.
Testvérvárosok
[szerkesztés]- Saint-Gaudens, Felső-Garonne, Franciaország
Népesség
[szerkesztés]A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja:
Lakosok száma | 14 382 | 15 490 | 15 880 | 16 486 | 17 085 | 17 210 | 16 961 | 16 944 | 17 146 | 17 295 |
2001 | 2003 | 2006 | 2008 | 2011 | 2013 | 2016 | 2018 | 2021 | 2023 |
Források
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Entremuro története (spanyolul) Helyek, emberek és események a város régi negyedéből
- ↑ Municipal Register of Spain of 2023