Barabási László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Barabási László
Barabási László portréja az 1980-as évek vége felé
Barabási László portréja az 1980-as évek vége felé
Élete
Született 1943. április 15.
Kolozsvár
Elhunyt 2013. július 15. (70 évesen)
Csíksomlyó
Nemzetiség magyar, székely
Szülei Barabási Albert
Szabó Julianna
Házastársa Keresztes Katalin (1960-1981), Láposi Ildikó (1993-2013)
Gyermekei Barabási Albert László, Miklós Lívia, Barabási Julianna
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) történelem
Első műve Jószerencsét (regény, 1983)
Fontosabb művei Hol vagytok székelyek? I-II; Az emberiség története I-IV
Kiadói Fríg kiadó
Irodalmi díjai Zajzoni Rab István Díj, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Barabási László témájú médiaállományokat.

Barabási László (Kolozsvár, 1943. április 15.Csíksomlyó, 2013. július 15.) író, történész. Hosszú ideig a Hargita megyei múzeumhálózat igazgatója volt. A romániai változásokat követően kényszerűségből Budapesten újságíróként dolgozott, majd visszatért Székelyföldre, ahol a Hargita lábánál élt. Főként a magyar, azon belül is kiváltképpen a székely történelem kutatásával foglalkozott.

Fia Barabási Albert László fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

Tanulmányai[szerkesztés]

Kolozsváron született, ahol a családnak teherautó szállítási vállalata volt. Az 1948-as államosításkor Gyergyószentmiklósra telepítették a családot, kényszerlakhelyre.

Barabási László apjával, Barabási Alberttel az 1950-es évek vége felé, az államosítás után a család utolsó megmaradt teherautója mellett.

A gyergyói apácáknál kezdett óvodába járni, és itt végezte iskoláit, és érettségizett a Magyar Vegyes Líceumban (mai Salamon Ernő Gimnázium). 1961-ben letette a gépkocsivezetői szakvizsgát, hogy anyagilag segítse a családját. Viszont édesanyja a rajoni néptanácstól a fia nevében ösztöndíjért folyamodott. Így 1961-ben elkezdte tanulmányait a Marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán, magyar és történelem szakon. Az egyetemen, Dr. Kócziáni László, Nyíró József vejének irányításával népköltészeti gyűjtéseket folytatott Maros megyében. Egyetemi évei alatt jelennek meg első karcolatai, helyzetképei a napilapokban. Humoros szövegeket is ír, ezért elküldik a vásárhelyi cukorgyárhoz, ahol agitációs brigád szövegeket írt és a színművészeti főiskolásokkal együtt tanította be.

Balánbánya[szerkesztés]

Államvizsga után, 1964-től Tekerőpatakon kapott tanári állást. Néhány hónap múlva kinevezték a kultúrotthon igazgatójának. 1966 nyarán felajánlották neki a Maros rajoni kultúrház igazgatói tisztségét. A tartományi pártbizottság azonban kiküldte Balánbányára kultúrigazgatóként. Itt egy zenekart hozott létre, tánccsoporttal és varieté együttessel. Ő írta a műsorok szövegeit és rendezte a darabokat. "Bányásztoborzás" jeligéje alatt minden kultúrház megnyílott előttük. Így járta be Erdély magyar lakta vidékeit, több mint 1500 előadást tartván a Zsil völgyétől a Szilágyságig, Madaras Gábor, Cseh Judit, Széles Anna vendégszereplésével. A magyar bányaszakemberek, tisztviselők segítségével a kultúrház egy állandó színjátszó csoportnak adott otthont és az erdélyi magyar színházak kedvenc helye lett. Évente több országos méretű fesztivált szervezett. A román közönségnek népi-együtteseket hívott, a városka színpadán megfordulván a román színpad legtöbb híressége. Ebben az időben szerezte meg második diplomáját, történelemből államvizsgázván a Babeș–Bolyai Egyetemen. Mindezek mellett feldolgozta a csíkszentdomokosi római katolikus parókia Balánbányára vonatkozó okiratait, a „Balánbánya története” című kötetének anyagát.

Csíkszereda[szerkesztés]

1981-ben a Művészeti Népiskola igazgatója, majd 1983-ban a Hargita Megyei Múzeumhálózat (ma a Csíki Székely Múzeum) muzeográfusa és igazgatója lett. Ő volt a kurátora a fotótörténeti kiállításnak, amely átfogta a Hargita megyei fényképészet történetét az 1800-as évektől napjainkig. Fontos szerepet játszott a csíksomlyói könyvek megkerülésekor azok megmentésében. Az Új Életben és a Hétben megjelenő néprajzi cikkei lassan aláásták a hivatalos szervek bizalmát vele szemben. Különösen az 1987-ben megjelent Jószerencsét című regénye keltett nagy feltűnést a romániai magyarok között. 1988-ban leváltották, és mivel senki sem merte alkalmazni, néhány hónapot autóbusz vonalellenőrként dolgozott. A hatalom hogy megszabaduljon tőle, turista útlevelet adott és rövidesen Budapesten dolgozott a Belvedere képzőművészeti folyóirat főmunkatársaként. Később egy nemzetközi áruközvetítő vállalat kereskedelmi igazgatója lett.

Csíksomlyó[szerkesztés]

A forradalom után, 1990 decemberében telepedett haza Csíksomlyóra vállalkozóként. Itt adta ki a „Balánbánya története” című ipari monográfiáját. 1998 után teljesen az írásnak szentelte magát, ekkor kezdődött a legtermékenyebb szerzői korszaka. Valóban, 2006 és 2012 között évente két könyvet ír és jelentet meg. Elsőként a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület kiadásában jelent meg a „Csillagösvényen” című történelmi kisregénye, amelyet majd követi a székely történelemről írt trilógiája, majd a világtörténelemről írt trilógia. Több szakmai társaság és a Székely Szellemi Egyesület vezetőségi tagja. Munkáit a szélesebb körű magyar közönséggel Varga Csaba filmrendező ismertette meg a Fríg kiadó segítségével.

Könyvei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]