Banánfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Banánfélék
Banánfa (Musa paradisiaca)
Banánfa (Musa paradisiaca)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Gyömbérvirágúak (Zingiberales)
Család: Banánfélék (Musaceae)
Juss.
Nemzetségek
  • Musa
  • Ensete
  • Musella
Elterjedés
Map-Musaceae.PNG
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Banánfélék témájú kategóriát.

A banánfélék (Musaceae) a gyömbérvirágúak rendjének (Zingiberales) egyik családja. Korábbi rendszerekben (pl. Urania Pflanzenwelt) a rend névadója volt (banánvirágúak), de hasonlóan a többi családdal (kannafélék, nyílgyökérfélék, gyömbérfélék stb.) alkotott egy rendet. A banánféléket korábban két alcsaládra osztották: a valódi banánfélékre (Musoideae) és a papagájvirágfélékre (Strelitzioidea). A kladisztika legújabb eredményei alapján azonban a papagájvirág-félék külön családot alkotnak a Zingiberales renden belül, Strelitziaceae néven. A banánfélék morfológiai sajátosságait itt röviden összegezzük.

Morfológia sajátosságaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegetatív szervek morfológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy termetű, lágyszárú növények (közülük kerülnek ki a legtermetesebb lágyszárúak), magasságuk eléri az 5 m-t. Az erőteljes levélhüvelyek (melyek módosult levélalapok) szorosan egymásra borulva erőteljes áltörzset hoznak létre, mely el sem fásodik. A hajtás egy földalatti rizómából hajt ki, majd a növény ennek tartalék tápanyagait feléli, és önállóan még hosszú évekig él (évelő növény).

A levelek levélnyele erőteljes szilárdító- (szklerenchima) szövetet tartalmaz. A lemez és a nyél élesen elkülönülnek egymástól, a levéllemez a szélén a környezeti hatásokra (szél, eső stb.) berepedezik, mert ott szilárdító szövetet nem találunk. A levélnyélből kilépő erek merőlegesek arra, vagy legföljebb enyhe S alakban görbültek.

A generatív szervek morfológiája és a szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A virágzat vagy a hajtáscsúcson tör elő, vagy a levelek hónaljában. Ez attól függ, hogy a növény a virágzás után még tovább él-e. Ha nem akkor az előbbi, ellenező esetben az utóbbi következik be. A virágzatnak egy hosszú nódusz-internódiális tagolódású tengelye van, ahol minden nóduszon több virág fejlődik ki. Ezeket nagy buroklevelek védik a a virágok kinyílásáig, melyek aztán később elhalnak, és leesnek a virágzati tengelyről. Minden virág hosszabb-rövidebb kocsányú, akár még egy külön védő előlevele is lehet, bár ez sok esetben hiányzik. A virágok zigomorfak, azaz kétoldalian részarányosak, általában kétivarúak, ám az egyik ivar elcsökevényesedésével egyivarúvá válhatnak. A takarórendszer vagy egynemű leplekből áll, vagy pedig csészére is pártára különül el. A szirmok össze is nőhetnek egymással, és ilyenkor nyelv alakú takarólevelek alakulnak ki.

Banana2.jpg

A porzók eredetileg két háromtagú körben állnak, de általában csak öt van belőlük, mert az egyik meddővé válik, és sziromszerű takarólevéllé vagy sztaminódiummá alakul. A Musa nemben mind a hat porzó elcsökevényesedik, és átalakul. A termőlevél alsó állású, háromrekeszű.

A Musa nemben a virágoknak kétféle típusa van, melyek akár egy virágzatban is előfordulnak. Az egyikben a magház többrekeszű (melyből ép termés fejlődik), fejlett, megporzásra alkalmas bibével, általában csökevényes porzóval, de lehetnek fertilis porzók is. A másikban mindig ép, fertilis porzók vannak, a magházak az elvirágzás után abbahagyják működésüket és elpusztulnak (termés belőlük nem képződik) – ez utóbbi típusú virágok adják a virágzat nagyobbik hányadát. A magház rekeszei között és fölött nektártermelő mirigyeket, nektáriumokat találunk.

A termés ízletes bogyótermés, vastag, könnyen elváló terméshéjjal. Ismeretesek toktermésű fajok, melyeknek belseje száraz, éretten sem nyílnak fel.

Elterjedésük és felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A banánfélék levelei a harmadkor óta ismeretesek. Ma 3 nemzetségük él, 70 fajjal. Kivétel nélkül trópusi, szubtrópusi növények. Bogyótermésük miatt a trópusokon mindenfelé termesztik őket, és a világ minden részére szállítanak belőle. A termést zölden szüretelik, raktárakban etilénnel értetik be (az etilén növényi hormon, a termésérés fokozásáért felelős). A banán leveleit a trópusi emberek házak fedésére használják. A banánfajok kisebb változatai hazánkban újabban kedvelt szobai dísznövények.

Forrás és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II., Gondolat Kiadó, Bp., 1976
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János (szerk.): Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007
  • Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2007
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998
  • Hortobágy Tibor (szerk.): Növénytan 2., Növényrendszertan és növényföldrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1973
  • Andreánszky Gábor: Ősnövénytan, Akadémiai Kiadó, Bp., 1954
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1965