Balogh Sámuel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balogh Sámuel
Balogh Sámuel.jpg
Született Fertősalmási Balogh Sámuel
1796. június 6.
Nagybarca
Elhunyt 1867. október 15. (71 évesen)
Serke
Állampolgársága
Foglalkozása
Tudományos pályafutása
Szakterület irodalom
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia (levelező tag, 1858)

A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Sámuel témájú médiaállományokat.

Fertősalmási Balogh Sámuel (vagy Almási Balogh, Nagybarca, 1796. június 6.Serke, 1867. október 15.)[1][2] református lelkész, író, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Élete[szerkesztés]

Apja Balogh Mózes, nagybarcai református lelkész, anyja Kökényesdy Erzsébet volt. 1796. október 13-án keresztelték. Iskoláit Rimaszombatban kezdte és Sárospatakon végezte 1819-ben; közben egy évet a késmárki líceumban, egyet Mikolán, a Szirmay-családnál mint nevelő töltött. Pataki tanulmányai befejeztével a putnoki partikulában tanított, egy év múlva segédlelkésznek rendelték Zsipbe. Otrokocson (1825), Sajókesziben (1826), Naprágyban (1832), majd Serkén (1834) választották lelkésznek. Haláláig e gömöri-honti kisközség protestáns lelkipásztora maradt.

1858. december 18-án választották az Akadémia levelező tagjává.

Testvére volt Almási Balogh Pál híres orvosprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és Balogh József költő.

Irodalmi működését nyelvtani dolgozatokkal kezdte a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben és ugyanott filozófiai, esztétikai, irodalmi s vegyes tárgyú cikkei is megjelentek (1822−25. 1827. 1831. 1839.); továbbá a következő lapokba és folyóiratokba írt: Szépliteraturai Ajándék (1819. 1821−23.), Sas (1831−32.), Kritikai Lapok (III. X. k. 1833.), Literaturai Lapok (1836. 1841.), Századunk (1839.), Tudománytár (1837-43.), Budapesti Hiradó (1846. 13. sz.) és a Magyar Akadémiai Értesítő (1859. III. és új folyam 1866. V. k.). Szépirodalmi tanulmányai jelentek meg az Érzékeny történetek című kötetben (Kolozsvár, 1832.) és az Aurórában (1834.) A Közhasznu Esmeretek Tárában 174 cikke jelent meg. − A szépről és fenségesről írt filozófiai pályaművét az Akadémia 1842-ben 100 arannyal és ezüst serleggel jutalmazta.

Munkái[szerkesztés]

  • Áhítatosság órái. Buda, 1828–30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B. S. alájegyzéssel.)
  • A Különcz. Rajzolatja az Emberi szívnek. Lafontaine után. Pest, 1829. (3 kötet) Első Rész Második Rész Harmadik Rész
  • Az ezüst lakodalom. Nézőjáték öt felv. Kotzebue után. Kolozsvár, 1831.
  • Érzékeny történetek I. A szegény Dorkó J. S. után. II. Margit, Kotzebue után. Kolozsvár, 1832.
  • Halotti tanítás, néhai Losoitczy Judit asszony, tekint. Tornallyay Antal ur hitvese felett. Rozsnyó, 1837.

Kéziratai: Még egy szó a menyasszony fektetésről Gömörben és vegyes tárgyú költemények az Országos Széchényi Könyvtárban.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]