Balogh Sámuel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Sámuel
Született 1796. június 6.
Nagybarca
Elhunyt 1867. október 15. (71 évesen)
Serke
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész,
író

Almási Balogh Sámuel (Nagybarca, 1796. június 6.[1]Serke, 1867. október 15.) református lelkész, író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Élete[szerkesztés]

Apja Balogh Mózes, nagybarcai református lelkész, anyja Kökényesdy Erzsébet volt. 1796. október 13-én keresztelték. Iskoláit Rimaszombatban kezdte és Sárospatakon végezte 1819-ben; közben egy évet a késmárki líceumban, egyet Mikolán, a Szirmay-családnál mint nevelő töltött. Pataki tanulmányai befejeztével a putnoki partikulában tanított, egy év múlva segédlelkésznek rendelték Zsipbe. Otrokocson (1825), Sajókesziben (1826), Naprágyban (1832), majd Serkén (1834) választották lelkésznek. Haláláig e gömöri-honti kisközség protestáns lelkipásztora maradt.

1858. december 18-án választották az Akadémia levelező tagjává.

Testvére volt Almási Balogh Pál híres orvosprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és Balogh József költő.

Irodalmi működését nyelvtani dolgozatokkal kezdte a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben és ugyanott filozófiai, esztétikai, irodalmi s vegyes tárgyú cikkei is megjelentek (1822−25. 1827. 1831. 1839.); továbbá a következő lapokba és folyóiratokba írt: Szépliteraturai Ajándék (1819. 1821−23.), Sas (1831−32.), Kritikai Lapok (III. X. k. 1833.), Literaturai Lapok (1836. 1841.), Századunk (1839.), Tudománytár (1837-43.), Budapesti Hiradó (1846. 13. sz.) és a Magyar Akadémiai Értesítő (1859. III. és új folyam 1866. V. k.). Szépirodalmi tanulmányai jelentek meg az Érzékeny történetek című kötetben (Kolozsvár, 1832.) és az Aurórában (1834.) A Közhasznu Esmeretek Tárában 174 cikke jelent meg. − A szépről és fenségesről írt filozófiai pályaművét az Akadémia 1842-ben 100 arannyal és ezüst serleggel jutalmazta.

Munkái[szerkesztés]

  • Áhítatosság órái. Buda, 1828–30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B. S. alájegyzéssel.)
  • A különcz. Lafontaine után 3 kötet. Pest, 1829.
  • Az ezüst lakodalom. Nézőjáték öt felv. Kotzebue után. Kolozsvár, 1831.
  • Érzékeny történetek I. A szegény Dorkó J. S. után. II. Margit, Kotzebue után. Kolozsvár, 1832.
  • Halotti tanítás, néhai Losoitczy Judit asszony, tekint. Tornallyay Antal ur hitvese felett. Rozsnyó, 1837.

Kéziratai: Még egy szó a menyasszony fektetésről Gömörben és vegyes tárgyú költemények az Országos Széchényi Könyvtárban.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]