Balogh Pál (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Pál
Balogh Pál Rusz Károly metszetén
Balogh Pál Rusz Károly metszetén
Született 1794. október 18.
Nagybarca
Elhunyt 1867. szeptember 11. (72 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos, nyelvész, barlangkutató
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Pál témájú médiaállományokat.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1858. évi 43. számából

Almási Balogh Pál (Nagybarca, 1794. október 18.Pest, 1867. szeptember 11.) homeopátiás magyar orvos, nyelvész, barlangkutató.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Balogh Mózes református lelkész volt. Alsóbb iskoláit Rimaszombatban végezte, ahonnan 1810-ben Sárospatakra és 1814-ben Késmárkba ment jogot hallgatni; ekkor a francia és az olasz nyelvet is megtanulta. Visszatért ismét Sárospatakra, ahol elvégezte tanulmányait, és az angol nyelvet is elsajátította. 1817-ben Pestre költözött az orvosi tudományok hallgatása végett, 1822-ben az egyetemet el is végezte, s a következő évben orvosi oklevelet szerzett. 1825-ben bejárta Németországot, ahol az akkoriban keletkezett homeopátiás gyógymód elveivel is bővebben megismerkedett. Mint Samuel Hahnemann követője tért vissza Magyarországra, és 1826-tól az új gyógyiskola elvei mellett híven megmaradt. A Magyar Tudományos Akadémia első nagygyűlésén 1831. február 17-én levelező tagjává választotta, nyelvészeti munkáinak elismeréseképpen; rendes taggá lett 1835. szeptember 14-én. A berlini és lyoni orvosi társaságok 1834-ben szintén levelező tagjukká választották. Az 184647-ben alakult homeopátiás egyletnek jegyzője volt. 1847-ben a velencei kongresszuson a magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronban tartott VIII. nagygyűlését képviselte. Az iparegyesület eszméje tőle származott, az állatvédő egyesület szintén az ő műve volt. 1856 nyarán ismét külföldre ment és huzamosabb ideig tartózkodott Párizsban, Londonban és Brüsszelben. 1865-ben élénken részt vett a magyar homeopátiás orvosegylet szervezésében, amely megalakulása után még az év december 28-án elnökévé választotta.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Baradlai utazás 1818-dik Esztendőben. Tudományos Gyűjtemény, 1820. 1.
  2. Dissertatio inaug. medica de evolutione et vita encephali. Pestini, 1823
  3. A visszaigazításra való feleletnek visszaigazítása. Feleletül prof. Bugát Pál urnak a magyar nyelv ügyében. U. ott, 1831
  4. Rövid orvosi értekezés a cholera morbusról. Temesvár, 1831
  5. A' Kávé, thé és csokoládé történeti, természethistoriai, diaetetikai és orvosi tekintetben. Pest, 1831
  6. Tudományos mívelődésünk története. Buda, 1835. 100 aranynyal jutalmaztatott. (Philosophiai pályamunkák I. kötet. Ism. Figyelmező 1835)
  7. Hahnemann. Emlékbeszéd. Buda, 1844
  8. Egy pár szó a magyar tudós társaság ügyében, Pest, 1848
  9. Az olasz tudósok congressusa Velenczében 1847, Pest, 1863
  10. Des dangers des mariages consangvines, Párizs, 1865

Számos tudományos értekezése jelent meg a Közhasznú Esmeretek Tárában, melyet 180 cikkel gyarapított és az Ujabbkori Ismeretek Tárában is. A nemzeti színház könyvtárában megvan kéziratban: Bronzfő vagy a szökevény, dr. 3 felv. (ford.). Hátrahagyott kéziratait 50 ezer kötetből álló könyvtárával együtt megvette a magyar kormány és azokat a budapesti egyetemi könyvtárba kebelezte be.

Szerkesztette a Tudománytár literatúrai részét 1837-től 1843-ig. Arcképe Lieder Frigyes által kőre rajzolva jelent meg és a Vahot Imre által kiadott: Magyar írók díszképcsarnoka I. lapján (1859)

Álneve: Kákay Aranka.

Nevéhez fűződik az aggteleki Baradla-barlang első részletes magyar nyelvű leírása. 1846-ban a Tufnai-csontbarlangokról értekezett a Magyar Tudós Társaság Évkönyvében.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]