Ugrás a tartalomhoz

Balkáni páncélfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balkáni páncélfenyő
Páncélfenyő
Páncélfenyő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Alnemzetség: Pinus
Fajcsoport: Pinus
Fajsor: Leucodermes
Faj: Balkáni páncélfenyő (Pinus heldreichii)
Christ.
Elterjedés
Természetes elterjedése
Természetes elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Balkáni páncélfenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni páncélfenyő témájú médiaállományokat és Balkáni páncélfenyő témájú kategóriát.

A balkáni páncélfenyő, vagy egyszerűen balkáni fenyő (Pinus heldreichii) a fenyőfélék családjába tartozó örökzöld fa. A Balkán-félszigetről és Kalábriából (Dél-Olaszország) származik.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Észak-Görögország, Albánia, Bosznia-Hercegovina — tehát a szubmediterrán flóraterület; minimális kivétellel annak nyugat-balkáni flóratartománya (Illiricum).

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Karcsú, kúpos 25 méter magasra növő örökzöld. Szürke kérge kis, szögletes pikkelyekre töredezett.

Merev, 9 cm hosszú, sötétzöld, szúrós tűlevelei kettesével állnak. A levélpárok a hamvas szárhoz simulnak.

Sárga porzós és bíborvörös termős tobozai a hajtásvégeken állnak magányosan vagy párosával (Józsa). A 10 cm hosszú tojásdad toboztermés fiatalon mélykék, két év alatt sárgásbarnára érik.

Sötétzöld lombja, kék színű fiatal tobozai és jellemző elterjedési területe alapján könnyen elkülöníthető a rokon fajoktól.

Hasonlít a feketefenyőhöz, de tűi rövidebbek.

Alfajok, változatok

[szerkesztés]

Legfontosabb alfaja (illetve változata) a Pinus heldreichii leucodermis (Pinus heldreichii var. leucodermis (Antoine) Markgr. ex Fitschen). Ezt egyes szerzők (Józsa) önálló fajnak (Pinus leucodermis Ant. tartják. Sötétzöld levelei párosával úgy hajlanak a hajtásra, hogy végeik túllógnak a hajtáscsúcson, ami a hatást ecsetszerűvé teszi. Éretlen tobozai feketéslilák, majd szürkésbarnára fakulnak. Sziklakertbe való törpe fajtája a tömör gömb alakú P. heldreichii leucodermis ‘Schmidtii’.

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

A legtöbb fenyőtől eltérően jól tűri a meszes talajt, ezért eredeti élőhelyei mészkőhegységek. Ennek megfelelően a szárazságot is jól tűri (Józsa).

Rendkívül hosszú életű; a Balkán-félsziget egyik legidősebb fája, egy Bulgáriában, a Pirin Nemzeti Parkban álló,, 1300 éves páncélfenyő. Ezt felfedezőjéről Bajkusev-fenyőnek nevezték el.[1]

Virágai nyár elején nyílnak.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]