Balkáni páncélfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Balkáni páncélfenyő
Páncélfenyő
Páncélfenyő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Pinus
Alnemzetség: Pinus subg. Pinus
Faj: P. heldreichii
Tudományos név
Pinus heldreichii
Christ
Szinonimák
  • Pinus leucodermis Antoine
  • Pinus heldreichii var. leucodermis (Antoine) Markgr. ex Fitschen
Elterjedés
Természetes elterjedése
Természetes elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Balkáni páncélfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni páncélfenyő témájú médiaállományokat és Balkáni páncélfenyő témájú kategóriát.

A balkáni páncélfenyő, vagy egyszerűen balkáni fenyő (Pinus heldreichii) a fenyőfélék családjába tartozó örökzöld fa. A Balkán-félszigetről és Kalábriából (Dél-Olaszország) származik.

Származási helye[szerkesztés]

Észak-Görögország, Albánia, Bosznia-Hercegovina.

Leírása[szerkesztés]

Karcsú, kúpos 25 méter magasra növő örökzöld. Szürke kérge kis, szögletes pikkelyekre töredezett.

Merev, 9 cm hosszú, sötétzöld, szúrós tűlevelei kettesével állnak. A levélpárok a hamvas szárhoz simulnak.

Sárga porzós és bíborvörös termős tobozai nyár elején, a hajtásvégeken nyílnak. A 10 cm hosszú tojásdad toboztermés fiatalon mélykék, két év alatt sárgásbarnára érik.

Sötétzöld lombja, kék színű fiatal tobozai és jellemző elterjedési területe alapján könnyen elkülöníthető a rokon fajoktól.

Hasonlít a feketefenyőhöz, de tűi rövidebbek.

Alfajok, változatok[szerkesztés]

Sziklakertbe való törpe fajtája a P. leucodermis ‘Schmidtii’, amely tömör gömb alakú.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

A legtöbb fenyőtől eltérően jól tűri a meszes talajt, ezért eredeti élőhelyei mészkőhegységek.

Rendkívül hosszú életű; a Balkán-félsziget egyik legidősebb fája, egy egy Bulgáriában, a Pirin Nemzeti Parkban álló,, 1300 éves páncélfenyő. Ezt felfedezőjéről Bajkusev-fenyőnek nevezték el.[1]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]