Bacher Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bacher Vilmos
BACHER, WILHELM -Jewish Encyclopedia.jpg
Született 1850. január 12.
Liptószentmiklós
Elhunyt 1913. december 25. (63 évesen)
Budapest
Állampolgársága osztrák–magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orientalista,
rabbi,
pedagógus
Sírhely Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bacher Vilmos témájú médiaállományokat.

Bacher Vilmos (Liptószentmiklós, 1850. január 12.Budapest, 1913. december 25.) orientalista, rabbi.

Életpályája[szerkesztés]

Bacher Simon fia volt. Elemi tanulmányait Szucsányban és Liptószentmiklóson végezte, a középiskolát pedig Pozsonyban. 1870-ben avatták bölcsészdoktorrá, 1876-ban fejezte be rabbinikus ta­nulmányait Breslauban, ahol rabbivá avatták. Az 1877-ben megnyitott Országos Rabbiképző Intézet tanárává hívták meg, előzőleg rövid ideig rabbi minőségben működött Szegeden, a boszniai okkupáció idején tábori lelkész is volt. A Rabbi­képzőben 36 esztendőn keresztül működött, Bloch Mózes halála után elnöki, majd igazgatói minő­ségben. Tanulmányi köre a zsidó és keleti tudo­mányok nagyon sok ágára terjedt ki. Előadta a Rabbiképzőn a bibliai tudományok valamennyi ágát és a zsidók történetét. Szaktárgyai: az írás­magyarázat, a héber nyelvtudomány, az aggáda, a vallásbölcselet, a keleti stúdiumok közül külö­nösképpen az arab és perzsa tanulmányok. Jelen­tős része volt az Izraelita Magyar Irodalmi Tár­sulat Bibliájának kiadásában, Bánóczival együtt megindította a Magyar Zsidó Szemlét.

Leg­nagyobb, közel 10 kötetre terjedő műve a hagyo­mányos irodalom agádikus ágával foglalkozott. Önálló munkáinak száma meghaladja a félszázat, dolgozatai 750-re rúgnak. Több munkájával a kultúrvilág tudományos köreinek elismerését vívta ki. Bacher a legtöbboldalú, legalaposabb és leg­termékenyebb zsidó tudósaink közé tartozott. Alapvetően fontosak a bibliai exegéziséről, úgy­szintén a vallásfilozófusok biblia-exegéziséről (két kötet), valamint a Zóhárról, a Targumok-ról és a héber grammatikusokról írt müvei. Kiadta Abulvalid Mervan ibn Dsaunach gyök­szótárát Juda ibn Tibbon héber fordításában és annak héber grammatikáját az eredeti arab szövegben (Derenbourggal közösen).

Bacher Vilmos síremléke a Salgótarjáni Utcai Zsidó Temetőben

A Talmud-kutatás terén világszerte elismert tekintély volt, aki évtizedekig reprezentálta a magyar-zsidó tudományosságot. Nagyszerű munkás­ságával csak Goldziher Ignácé és Kaufmann Dávidé vetekedhetett és ezek mellett főleg neki köszönhető, hogy olyan korban, amikor a haladó zsidóságban erős hanyatlásnak indult a talmudikus tudomány és már-már hitét vesztette a sze­mináriumi nevelés, a pesti Rabbiszeminárium a zsidó tudományok komoly centrumává erősöd­hetett. Ő alatta élte ez a fontos intézmény legdicsőségesebb és legtermészetesebb korszakát. Munkatársa volt minden zsidó folyóiratnak, gyűj­teményes munkának és lexikonnak. Hatvanadik születésnapjára tanítványai emlékkönyvvel ked­veskedtek (Budapest 1910), ebben van Blau Lajos dolgozata, a mely Bacher iratainak jegyzékéi tartal­mazza; ennek kiegészítését Friedman Dénes adta ki.

Művei[szerkesztés]

  • Nîzamîs Leben und Werke und der zweite Theil des Nîzan. chen Alexanderbuches Leipzig, 1872. (Angolra fordította Robinson Sámuel 1873.) kiadás 1883.
  • Abraham Ibn Esra's Einleitung zu seinen Pentateuch-commentar. Wien, 1876.
  • A babiloniai amórák ágádája. Bpest, 1878. (Ugyanez németül: Die Agada der bábyl. Amoraer. Strassburg, 1878.)
  • Musticheddin Sa'di's Aphorismen u. Sinngedichte. Strassburg, 1878.
  • Ábrahám Ibn Ezre mint grammatikus. Bpest, 1881. (Ugyanez németül Strassburg, 1882.)
  • Die grammatische Terminologie des Jehûdâ b. Dawid Hajjâg. Wien, 1882.
  • Joseph Kinichi el Abulvalid Ibn Ganâh. Étude d'histoire d'exégése Paris. 1883.
  • Die hebräisch-arabische Sprachvergleichung des Abulwalid Merwân Ibn Ganâh. Wien. 1884.
  • Die Agada der Tannaiten. 2 kötet. Von Hillel bis Akiba. Strassburg. 1884-90.
  • Abulvalid Mervân Ibn Ganâh (R. Jonâ) élete és munkái. Bpest, 1885. (Ugyanez németül. Lipcse. 1885.)
  • Die hebräisch-neuhebräische u. hebräisch-aramäische Sprachvergleichung des Abulwalid Merwân Ibn Ganâh. Wien, 1885.
  • Un abrégé de grammaire hébraique de Benjamin ben Juda de Rome et le Pétah Debarai. Paris, 1885.
  • Sefer Sikkaron. Grammatik der hebräischen Sprache von R. Joseph Kimchi, zum erstenmale herausgegeben. Berlin, 1888.
  • Aus der Schrift-erklärung des Abulwalid Merwan Ibn Ganâh (R. Jona). Leipzig, 1889.
  • Die Agada dtr palást. Amoraer (3 kötet)
  • Tradition und Tradenten
  • Exegetische Terminologie der j. Tradilionsliteratur
  • Die hebräische und arabische Poesie der Juden Jemens. Straßburg, 1910. Online

Szerkesztette a Magyar Zsidó Szemlét Bánóczi Józseffel együtt 1884-től.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Bacher Vilmos témában.