B-lista

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A B-lista (köznevesült formában bélista) 1922-25-ben, az 1930-as, 1940-es és 1950-es években a politikai és társadalmi okokból a rendszer által kiválasztott személyek listája, akiknek a mindennapi, civil sorsa a munkából való elbocsátás, akadályoztatás és hátrányos megkülönböztetés volt.

B-listázás a Horthy-korszakban[szerkesztés]

Bár az akkori szóhasználat nem nevezte „B-listázásnak”, hatalomváltáshoz kapcsolódó, politikai megbízhatóság szerinti szűrés az állami alkalmazottak között már 1922-től történt, amikor a Trianoni békeszerződés után az országba menekült tisztviselők miatt tömeges elbocsátásokra volt szükség az államigazgatásban. A Horthy Miklós körül megszilárduló hatalom tudatosan igyekezett kiszűrni a Tanácsköztársaság alatt szerepet vállalt, kommunistákkal szimpatizáló személyeket. Emellett zsidókat és nőket bocsátottak el nagyobb számban. Ez 1922-23-ban 26 ezer közalkalmazottat, 1924-25-ben újabb ezreket érintett. [1]

A B-listázás az 1930-as években és a II. világháború alatt is gyakorlat maradt, nem csak az állami alkalmazottak körében.

B-listázás 1945 után[szerkesztés]

A kommunista hatalomátvétel után mintegy 80 ezer ember került B-listára. Elsősorban a politikai tisztogatás, másodsorban takarékossági szempontok motiválták a tömeges elbocsátásokat. A vizsgálat során háromféle névsort készítettek: A = megbízhatóak, B = elbocsáthatóak, de egy éven belül visszavehetők, C = politikailag megbízhatatlanok, nem visszavehetők.

A Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Vezetőségének Közigazgatási Osztálya már 1945 novemberében elkészítette a közigazgatás „megtisztításának” tervét, amelynek eszköze a B-listázásnak nevezett elbocsátási hullám lett.

A B-listákra azok kerültek, akiket az előző rendszerben elkövetett bűnöket kutató igazolóbizottságok nem igazoltak; akiket igazoltak, de megfeddtek; és végül azok is, akik Nyugatról tértek vissza az országba.

A B-listázás első hulláma 1946-ban kezdődött, amikor Nagy Imrét Rajk László váltotta fel a belügyminiszteri székben. Két hónap leforgása alatt 50 ezer embert bocsátottak el a közigazgatásból, és másfél ezer civilszervezetet oszlattak fel. Az 1948. június 28-i összesítés szerint a B-listára 80 041 fő került fel.

Nem hivatalos formában a kommunistáknak nem tetsző hivatalnokok eltávolítása már a B-listázás előtt megkezdődött. A párt terrorlegényei számos „népítéletet” szerveztek, amelyek révén bántalmaztak és munkahelyükről elkergettek a demokrácia ellenségeinek kikiáltott tisztviselőket.

A B-listázást kiegészítette a pártközi megállapodás alapján született, 1946 májusában hozott 5000/1946. számú M. E. rendelet, amelynek alapján 10%-kal csökkentették az 1938. évi állapothoz képest a közszférában alkalmazottak számát. (Októberig mintegy 80 ezren veszítették így el az állásukat.)


Források[szerkesztés]